Farsang van ugyebár, de a fánkot én már szó szerint elsütöttem hanukakor. Nem maradt más, mint a csöröge, esetleg a rózsafánk, de a kettő tulajdonképpen ugyanaz.
Csupán a formájuk különbözik.
Hozzávalók:
40 dkg finomliszt
40 dkg finomliszt
8 dkg vaj
2 ek. porcukor
csipet só
1 dl tejföl
4 tojássárgája
A lisztet a vajjal elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval rugalmas tésztát gyúrtam belőle. 1-1,5 órát pihentettem hűtőben. Lisztezett deszkára borítottam, majd vékony, kb. 2 mm vastag téglalapot nyújtottam belőle.
Derelyevágóval rombusz formára vágtam, majd mindegyik közepén egy metszést ejtettem. Ezen a lyukon áthúztam az egyik végét, így alakul ki a szokásos csörögeforma.
Forró olajban, oldalanként 2-2 percig sütöttem, majd papírtörlőn lecsöpögtettem. Porcukorral megszórva tálalom.
Derelyevágóval rombusz formára vágtam, majd mindegyik közepén egy metszést ejtettem. Ezen a lyukon áthúztam az egyik végét, így alakul ki a szokásos csörögeforma.
Forró olajban, oldalanként 2-2 percig sütöttem, majd papírtörlőn lecsöpögtettem. Porcukorral megszórva tálalom.
Rózsafánk:
Ugyanaz a tésztája, és az elkészítési módja is, mint a csörögének, csak nem rombuszformát, hanem három különböző méretű kört szaggatok belőle. A legnagyobb köröket hatszor, a középsőket ötször, a legkisebb köröket pedig négyszer bevágom kissé a szélénél. A legnagyobb körök közepét tojásfehérjével megkenem és a közepeset mélyedésig belenyomom a közepébe, majd a legkisebb kört ugyanígy ragasztom rá.
Forró olajban sütöm ezt is, szintén 2-2 percig oldalanként. Tálalásnál porcukorral meghintem, és a közepébe egy kanál lekvárt is teszek.
Forró olajban sütöm ezt is, szintén 2-2 percig oldalanként. Tálalásnál porcukorral meghintem, és a közepébe egy kanál lekvárt is teszek.
18 hozzászólás a(z) “Csöröge” című bejegyzéshez
Nagymamám csinált mindig csörögefánkot, volt, hogy farsangkor egy veknivel vittem be suliba, és ettük tele szájjal.
Ki is próbáltam a receptet karneválkor, s bár Nagydarabomnak ízlett (sőt, spanyol honra is emlékeztetett valakit), én kicsit elégedetlen voltam. A tészta keménynek tűnt a deci tejföllel, lehet a német félét kicsit hígítani kellene tejjel, hogy rugalmasabb legyen a tészta. No meg persze a régi emlékek ízeit nehéz felülmúlni 😀
Herőcének is szokták hívni a csörögefánkot.
Chili, már egyszer olvastam valahol ezt a 7 éves dolgot, és le a kalappal előtted! Azért a csöröge nem egy tejbegríz! 🙂
csatlakoznék a XIII.kerületi rajongókhoz:)Eszter, ez a csöröge valami eszméletlen gyönyörű!nekem 7 évesen ez volt az első étel, amit egyedül készítettem, azóta is családi legendák tárgya. Azóta viszont sztem nem sütöttem, de ez most nagyon kedvcsináló!
Akkor vágyakozzunk együtt vmelyik nap, mondjuk a Balzac Caféban. 🙂
hm?
privátba küldök egy mélt.
zp
Szintén a XIII-ból vágyakozom! 🙂
Bp, XIII. kerületéből 🙂
Származásilag a hegy keleti oldaláról, ahol a Hernád mentén az egykori kereskedelmi/vásár útvonalon vitték Krakkóba a “tokaji píárosai” a bort és annak jóhírét.
Köszönöm Pista, gyere gyakran! Zemplén melyik részéből olvasol?
Kedves Eszter,
Pár napja rászoktam a blogodra. Eddig csak olvastam, de a csöröge (gyerekkorom kedvence, apai nagyi csinálta a legjobban göcsörtös áldott kezeivel) és Mili néni lényeglátása írásra sarkallt.
Valóban, a képeidből, ételeidből és gondolataidból áradó otthonmeleg a mindennapokban hiányolt és végyott, egyben szerves része a bennem/bennünk élő, megltásom szerint erősödő falu- és vidékromantikának.
Te biztos megérted, h aki a Zemplénben nőtt fel, annak oda húz vissza a szíve a táj és annak kultúrájának minden részletével. 🙂
Barátsággal,
zp
Szia! Én a tésztagéppel szoktam jó vékonyra nyújtani (úgy emlékszem, nem a legvékonyabb, hanem eggyel vastagabb (vastag?)), úgy olyan lesz, mint a chips, könnyû, ropogós, csak illetlenül lehet fogyasztani (tál áll alá, a darabokra esõ süti szedegetése, belapátolása). De nagyon jó! Móni
Erre, jó, hibajavítás, stb..
Nem tudom még a klaviatúrához idomítani a karmaimat:)) látnál mit összebénázok:)
Köszönöm! Minden kedves kommentet szívesen olvasok itt, és imádom azokat amelyekben a régi családokról írtok! 🙂
Eszter a kérésedre ideírom, hogy a régi családi asztalok minden illatát,ízét érzem…
Ezzel kapcsolatban azt is, hogy azon elmélkedtem, hogy tudtunk végigenni egy ebédet, ami nagyapám elvárásai szerint min.3, de inkább 4 fogásból állt, leves, húsétel, és tészta (nem sütemény)!És ehez minden nap volt időnk, türelmünk-:)
Hát ezért (is) szeretem ezt a blogot,mert a receptek mellett hangulat-teremtő,melegséget árasztó, nekem már multat idéző, Mili néni
Borsodó: micsoda jó ötlet!
Nálunk csöröge idején két nagy lobbi van a családban: a rumos baraclekvárosok és a borsodósok. Mindenki másba akarja mártogatni a fánkját…
🙂
Furcsa dolog ez a csöröge, én csak egy évben egyszer kívánom, de akkor nagyon jól esik.
Most már nálam is! :))Gyönyörűek!
Nálam is tervben van még a hétre