Kategóriák
Egyéb kategória

Derítik, finomítják, beállítják az illatot és az ízt

Olívaolaj hamisítás 2. rész

Hogy is megy ez? 

Az olívaolaj-szektorban többféle megoldás is létezik a dolgok megszépítésétől a hamisításig. Nézzünk egy erősen leegyszerűsített felosztást. Kishalnak számít egy nagyobb felvásárló, aki helyi, de nem túl ellenőrzött beszállítókkal dolgozik; ha van saját ültetvénye, az kicsi, és valójában már csak palackoz és címkéz. Ebben az esetben már a piaci és anyagi előnyök felé halad a márka, de még egész megbízható olajat kínál. Az üvegben az van, amit ráírnak (termelő, fajta) de az olaj legfeljebb középszerű.
 
Aztán vannak a nagyobb cégek, akiknek a beszállítói köre egy egész országrészre vagy egy országra terjed ki, esetleg beszállítójuk az említett kishal is. Itt az olaj minőségére vonatkozó kontroll már elég halvány; sok esetben olyan ócska olívaolaj érkezik be innen-onnan, hogy finomítani, deríteni kell stb., hogy valami egységes terméket kapjunk. Végül vannak a multik, sokuk a világpiac élbolyában. A fogyasztót ilyenkor szoktam elkeseríteni. Mégis mit várunk több száz millió palackos évi forgalomnál? Naplementében szüretelő parasztokat, akik kézzel válogatják a bogyókat? A multicégekhez már mindenhonnan áramlik az olaj. Mivel ezek a márkák világszerte olajéhséget okoznak, egyre újabb olajforrások után néznek. Legjobb példa erre egy igen ismert, olasz címkéjű termék. Eleinte spanyol segítség érkezett, persze egyre roszabb minőség, hiszen a szállítókat literre fizetik, nem minőségre. Később már bevontak egy-két észak-afrikai területet is, mára pedig a lehető legtöbb Földközi-tenger környéki országból „húzzák be” az olajat. A ki tudja hányféle fajtájú bogyóból készült és összeöntött olaj hatalmas tankhajókon érkezik az európai kikötőbe. A papírokat már a tengeren „megmossák”; mire kiköt a rakomány, az olaj már EU-s származású.
 
Az ilyen alapanyag több sebből vérzik, de most csak egyet vegyünk figyelembe: az Unión kívül nem érvényesek az EU-s mezőgazdasági megkötések, vagyis az EU-ban már korábban betiltott műtrágyát, rovarirtót, gyomirtót és egyéb veszélyes növényvédőszereket alkalmazó termelő vígan gyártja az olajat, amit lehet, kihoz az ültetvényből és a termésből is, hiszen csakis a mennyiséget tartják szem előtt. Nem kell betartani  a védőszerekre vonatkozó kivárási időt, sokszor egy-két nappal szüret előtt még vegyszereznek.
De tegyük fel, hogy az olívaolaj előállításakor valóban nem használtak hőt, oldószert (pl. hexánt), és nem silány minőségű olívapogácsa-olajat készítenek. De a tömegtermelés az ízen is nyomot hagy. A multicég finomítójába beérkező x millió liter olaj egy része már „megtört”, avas, bomlásnak indult.
 
Ekkor kezdődik a kémia. Derítik, finomítják, beállítják az illatot és az ízt. És a savtartalmat, ugyanis egy EVOO-nak 0,8 % alatti oleinsav-tartalommal kell rendelkeznie. Természetesen a beáramló olajok között vannak erősebb savtartalmúak is, amiket persze egységesen a határérték alá kell szorítani. Mivel a jelenlegi szabályozás értelmében az az olívaolaj számít extra szűznek, aminek a savtartalma 0,8 % alatti, ez a kitétel már  teljesült is. A másik követelmény, hogy kizátólag mechanikai eszközökkel, hő használata nélkül kell kinyerni az olajat. És ezt ki ellenőrzi mondjuk Marokkóban, vagy Törökországban?
 
Azokról a tengeren elfogott tankerekről már ne is beszéljünk, amik papíron EU-s olívaolajat szállítanak, a tartályokban azonban kis-ázsiai, higított mogyoróolaj lötybölődik. Az előállítást, a származást és a minőséget igazoló papírok kereskedelme tehát virágzik.
Az olívaolaj-bizniszben mindig volt pénz, de a közelmúltban annyira meglódult ez a buli, hogy a szervezett bűnözés is szívesen betársult az egészséges életmód népszerűsítésébe, így legálisan lehet kábítószerből, szerencsejátékból stb. származó pénzt mosni. Az olívaolaj‑szektort viszont a termelő államok kormányai is ösztönzik − innentől már könnyű összerakni, ki jár jól az állami támogatások megállapításakor.
 
A szakma egyik kézikönyve szerint a világ olívaolaj-termésének  mindössze 2‑3%-a esik az extra szűz kategóriába, és ki tudja, ebből mennyi felel meg ténylegesen az EVOO kategória minden követelményének.
 
Itthon pedig jó szívvel és tudatlanul árulják a több országból kitiltott olívapogácsa-olajat (más néven sansát vagy pomace-t), nemritkán 2000 Ft-os literáron. Pedig ezért az árért már igazi extra szűz olívaolaj is kapható.
(www.igazioliva.hu)

 

A cikk első része itt olvasható.

90 hozzászólás a(z) “Derítik, finomítják, beállítják az illatot és az ízt” című bejegyzéshez

Jó cikk, akárcsak az előző, azt azért hozzátenném, hogy a Maghribban (Észak-Afrika) is lehet kapni nagyon finom helyi olajakat, történetesen épp Marokkóból kaptam egy kannával egyszer, illatos volt, gyönyörű. Persze a termelő a királyi konyha beszállítója volt, és nem a multiknak adta el a termést 🙂
Cipruson is finomak a kistermelői olajak, és sajnos az elmúlt idők eseményei miatt nem kerülhet piacra az iraki, pedig ott is vannak jók.

azon tényleg nagyon röhögök, mikor mondjuk a Sparban a Bertolli v. Monini sansa drágább, mint az extra virgin… bár fentiek szerint mindegy is. Az is biztos, hogy mikor a boltban a polcon egymás mellett van két Bertolli Gentile, és tök más a két üvegben az olaj színe, akkor erősen elgondolkodik az ember. Asszem, aki hiper-szuperben akar “középkategóriás” olívaolajat venni, az vehet nyugodtan noname (Spar, Lidl, Tesco) extraszüzet is feleáron, az sem lesz rosszabb fenti márkáknál.

Mifelenk itt Isztrian 10 Euro egy liter olaj szinte barmelyik haznal. Ezek kezzel szedett es foleg sajat hasznalatra termelt olajok.

Valoszinuleg nagyobb tetelben olcsobb, de ne legyenek illuzioitok a hiperekben arult 700-1200Ft kozotti olajokat illetoen. Azok valoban a 2 Euro/l aron (vagy meg olcsobban) felvasarolt (es esetleg finomitott) gyengebb minosegu olajok. Hiszen az importor es a hiper haszna is benne van az arban – tehat az eredeti ar maximum a fele lehet. El lehet kezdeni szamolgatni.

Egy liter olajhoz kb 7-10 kg bogyo kell. Sok munka van vele – lattam hogyan csinaljak. Persze az olajfakat felenk nem permetezik – nem igazan kell.
Mondjuk ebben az is szerepet jatszhat, hogy sajat hasznalatra miert vegyszerezzenek? Valami felbevagott PET palack van felakasztva a fakra es abban van valami (azt hiszem cukros lotty) a kartevok odacsalogatasara. Ennyi a fak gondozasa az ev soran.

Csak az történik, mint mindennel, amire van kereslet. Az emberekkel megetetik a moslék minőséget és hamisítják, ahogyan csak bírják. Az a bajom, hogy ezek után hol lehet biztosan jó minőségű olivaolajat kapni? Tudja vki?

Évente egyszer Montenegróban veszek olajat őstermelőtől vagy Törökországból hozok, ha odaszólít a munkám. Ha elfogy, itthon a Vom Fass üzletekből pótolom. Ha kicsit előre gondolkodik az ember, elkerülhető a gagyi és anyagilag se roppanok bele.

A tegnapi cikk után bementem az egyik Reál üzletbe, azt gondoltam veszek olajat, mivel már fogyóban volt. Volt vagy 10 fajtájuk, abból 8 ugyanattól az olasz gyártótól. 🙂 Aztán végül megvettem fél literes kiszerelésben a legdrágábbat, valami 1200 Ft-ért, mert egyrészt az spanyol volt, másrészt a 3-as szabálynak megfelelt, harmadrészt kellően drága volt.

Hazavittem, aztán felbontás után vettem észre, hogy a szavatossága november végén lejárt. No ezért nem vittem vissza, mire ténylegesen megromlana, addigra már rég elfogy. Megkóstoltam kanállal, egy kicsit csípett. Ilyet eddig nem vettem észre, csak a horvát olajnál…
Horvátországban Brac szigetén vettünk ilyen házi olíva olajat. Na az igazán jó volt, ilyet itthon azóta se éreztem. Ajánlom mindenkinek, aki nyáron esetleg ott jár, hozzon haza egy literrel.

Jó kis pr-cikk ez is és az előző is. Durva általánosításokkal. Nyilván biztos sok olyan van, amiről a cikk szól, de egyrészt mia garancia, hogy a reklámozott termelők jobbak? Másrészt ne általánosítsunk már ennyire (vagy feltérképeztétek az összes termelő felhozatalát és ez az eredmény jött ki?) és a végére odabiggyesszük “A megoldást”. Ez szerintem csúnya, alattomos dolog (az olvasók megvezetése és a többi, nem csaló termelővel szemben is).

Fel vagyok háborodva ezen a két cikken.
Nehogymár “A spanyol”=jó és “Az olasz”=rossz legyen.
Mert a cikkek erőteljesen ezt sugallják. És a kommentekből kitűnik, hogy hatékonyan.
Undorító.

Most akkor írjak egy cikket a nemzetközi távkapcsoló bizniszről?
Vagy a lúdtalpbetét-maffiáról még nem olvastatok?

Bármely témakörről 10 perc alatt hasonlóan érdekes, megdöbbentő és hitelesnek tűnő sztorit tudok prezentálni – fenti cikket is javaslom hasonló fenntartással olvasni…

@Pampuska77: szerintem fordulj szakemberhez az olvasási/szövegértelmezési problémáiddal. BAROMIRA nem erről szólt a cikk…
közvetlen minősített termelőtől=jó
multitól/gigacégtől=nagy valószínűséggel rossz
és a cikkben is elsősorban úgy szerepel a spanyol forrás, mint amit újabban, a minőségcsökkenés kezdeteinél vontak be a növekedő olasz cégek… illetve a reklámozott honlapon úgy, hogy Ibériában IS vannak jó olajok.

Alapvetően PR cikkről beszélünk, ahol ügyesen felhívják a figyelmet egy olyan manufaktúra jellegű kis cégre, aki állítása szerint minőségi olívákkal foglalkozik. Kicsit talán túlzó, de kérdem én: minek van akkor az a sok gyártási folyamatot ellenőrző intézkedés és minőségi tanúsítvány a nagy cégeknél?? Napokig, hetekig lehetne a témát cizellálni, de egy dolgot bizton állíthatok: a spanyol olaj egyáltalán nem jobb az olasznál, illetve azok az olasz gyárak, akik “szem előtt” vannak nem is vesznek spanyol beszállítóktól! Szép napot!

ez kicsit hasonló ügy mint a méz volt, nem? ott is ment a magyar méz átcímkézése, gondolom egyre romló minőséggel (márhogy annyi méz nem volt amire igény lett volna – jött a cukor).
aztán lehet, rosszul emlékszem.
mindegy is – milyen olajat keressek? 3T oké! de ország, márka, stb – egy kis eligazítás jó volna!

@winnie the poh: @hüjehalyó:
nem igazán értem ezt a PR-fanyalgást… ez egy blog. amikor más blog pozitív kritikát közöl egy étteremről vagy egy termelő valamilyen boráról, vagy a káli medencében vki által termelt kecskesajtról vagy a serrano sonkáról, az reklám? ez a link az alján egy ajánlat szerintem, azoknak, akik szeretnének más olajat venni, mint amit a hiperekben kapni. kb. olyan, mint ha azt írná, hogy a Gyöngyvirág cukrászdában sz@r a muffin, de bezzeg az Ibolyában!

@Pdudas: Azért ebben az árképzéses dologban nem vagyok ennyire biztos. Vegyünk egy egyszerű, magyar példát. Tej. A boltban a legolcsóbb ultrapasztőrözött osztrák-szlovák import 135-155 forint között van, a magyar 180-220, a friss tejek 200-250 között. Házi teljes tejet termelőtől 200 forint környékén kapsz. És akkor a megdöbbentő adat, a tej felvásárlási ára 70-80 Ft! Vagyis, ha csak nem gondolod, hogy a termelő külön minőségű teheneket állít be a különböző értékesítési csatornákhoz (ami mondjuk meg őszintén, nevetségesen hangzik), ugyanazt a minőségű tejet adja el 70, 200, és akár 250 forintért is. (persze, nem ő, hanem a feldolgozó cég, de a lényeg, hogy ugyanabból az alapanyagból dolgoztak) Könnyen elképzelhető tehát, hogy a 10 eurós háznál vásárolt olaj 2-3 euróért cserél gazdát a felvásárlónál. A nagyságrendek ugyanazok, ebből én nem vonnék le következtetést.

Amúgy is furcsa ez a “ha multi, szar, ha kistermelő, kiváló” megközelítés. Csak 2 példát említenék. Első, mivel vidéki ember voltam, és a szüleim termeltek ezt-azt, tudom, hogy sok esetben úgy működik a termelés, hogy a feldolgozóval kötendő szerződés előírja, hogy pontosan mikor milyen vegyszerezést, trágyázást, öntözést, termesztési metódust KELL alkalmazni, csak úgy veszik át a termést a végén. És ezt ellenőrzik is. Apámék sem voltak soha nagy termelők, 1-2 hektáron gazdálkodtak, mégis jutott belőle nekünk, rokonoknak, iskoláknak, más intézményeknek, sőt, piacra is. De ugyanazt a kiváló minőséget szállították a gyárba is, a rettegett multinak.

A másik, feleségem az OÉTI-ben dolgozik, első kézből az információ szintén. Legutóbb ősszel volt egy érdekes vizsgálat, több termelői piacról, és multikból hoztak be mintákat vizsgálatra, különböző zöldségeket, gyümölcsöket. A vizsgálat végére kiderült, hogy a piacon, öreg néniktől vásárolt “kiskertben termelt” cuccokban kb. 3-4x gyakrabban fordult elő egészségügyi határértéket túllépő valamilyen szennyezés, mint a rettegett multinál. Akkor most hol az igazság?

Én úgy gondolom, hogy a multit -bár a cikk azt sugallja, hogy sohasem, vagy legalábbis csak egyszer, az elején- ellenőrzik, a valóságban több minőség ellenőrzésen esik át, mint a családi gazdaság. És persze, mindennek ára van. Ha jó bort akarsz inni, válaszd ki az évjáratot, a termőterületet, a borászt, az árat, meg az akármit. Ha meg “csak” bort akarsz, akkor vegyél kommersz Debrőit, mert olcsó, és mindig ugyanazt kapod, évjárattól mentesen. Az is bor.

@*azta*:
A mez az mas teszta, mivel mehesz van kis hazankban is. Gyakorlatilag minden masodik faluban talalni valakit aki mezet ad el. Nagy valoszinuseggel a haznal vasarolt mez nem pancsolt lesz.

Amig Budapesten eltem en is egy forumrol megismert ismerossel hozattam a mezet – mert az apukaja mehesz volt.

Oliva olajnal eleg konnyu belefutni a boltokban a rosszabb minosegbe – mivel nincs kostolasi lehetoseged.

Es az olaj ize egyebkent termo helyenkent valtozik.
Kollegam hozott Split kornyekerol hazi olajat – az peldaul nem izlett, mert nagyon eroteljesen ‘zold’ ize volt. Ami itt Isztrian van az lagyabb, de megis karakteres es finom. Az eros iz meg salatan is tulzas volt – a felesegem nem is fozott vele. Vegul valamelyik csaladtagom hazavitte, hogy majd ok megeszik.

@RoboGo’:

Felreerted.
A multiban ebbol a termek csoportbol szinte csak alacsonyabb arkategorias termekeket talalsz, mert a tomeg ezeket keresi. A magyar vasarlok nagyon arerzekenyek.

Ezert az van a polcon amit meg megvesznek.
Ami oda kerul, az nyilvan tucataru, mivel kis szortimenttel nem lehet egy multihoz bekerulni.
A tucataru pedig a nagy gyartok jellegzetessege.
Valoszinuleg van a nagyok kinalataban is jo minosegu oliva olaj – csak azt nem hozzank szallitjak a piac arerzekenysege miatt (mert eladhatatlan).

A cikket iro vallalkozasa valoszinuleg sajat maganak importal es igy a sajat maga altal mar kiprobalt olajokat ajanlja. A cikk nem mentes a PR-tol, de ettol meg a jo olajat keresoknek esetleg erdemes egy kostolot megejteni naluk – max ha nem izlik nem vesznek. A kostolas a lenyeg. Abbol mar lehet kiindulni.

Visszaterve az arakra. Valoszinuleg a nagyuzemi termesztes olcsobba teszi az oliva olaj eloallitasat.

Akirol en linkeltem, neki csak par hektar van. Az is sok, de meg kezelheto. Szemelyesen ismerem, eleg erdekes ember. Egyetemi tanar volt, majd elkezdett olivaval foglalkozni. Aztan eddig jutott. De meg igy is megmaradt normalis ember, siman fel lehet hivni hogy kellene 2 uveg a csaladnak es mikor mehetek erte. Boltban nem aruljak a termekeit – nekunk peldaul a hotelbe szallit kizarolagos beszallitokent.

@Pampuska77: ne borulj ki, pampuska! ha olvasol, olvass figyelmesen! a cikkben – emlékezetem szerint többször is – olvasható, hogy ne vegyük általános érvényűnek a “spanyol” ill. “olasz” olajok kritikáját, mert nem vonatkozik mindenre. szóval akkor mi a baj? nem az író tehet az olvasó felületességéről, netán, hogy elkezd olvasni valamit, és nem fejezi be 🙂
mellesleg nyilván a “spanyol és olasz” olajok közt lesz az ócska nagyja is, már csak a nagy számok törvénye alapján is, ott cuppantják a legtöbb anyagot, ergo azok közt lesz a legtöbb mókolt cucc. vagy szerinted mert valami olasz, vagy spanyol már jó is? kérdem ezt úgy, hogy magam elfogult vagyok a spanyol élelmiszerrel. még a sörrel is 🙂

@RoboGo’: “Amúgy is furcsa ez a “ha multi, szar, ha kistermelő, kiváló” megközelítés.”
Persze, ebben van igazság. Nyilván nem fekete-fehér a kép, főleg a termelők oldalát nézve. Kistermelő is lehet rosszabb a multinál. A hangsúly talán azon van, hogy egy multinak sokkal nagyobb lehetőségei vannak a szándékos hamisításra, mint egy (kis)termelőnek. A kistermelőt, a kis tételt akár személyesen (ha éppen nem is te, de mondjuk a forgalmazója) is könnyebben ellenőrizheted. Elmehetsz a gyümölcsöse/szőlője felé, megnézed hogy művelik. Elmész a pincészetébe, az istállójába. Ha ebből él, ha komoly termelő, nem fog elzavarni.
Nyilván az öreg nénikék, akiknek ez (csak) nyugdíjkiegészítés, a termésbiztonságra mennek, tehát lehet, hogy agyonpermeteztetnek/trágyáztatnak mindent az unokával.
Hogy a multi hogy ellenőrzi a többezer beszállítója termelési folyamatait, arról azért nem lennének illúzióim.
Amúgy senki nem mondta, hogy ne vedd a nagy márkák meg a hiperek olíváit. Csak annyit, hogy azzal ne legyenek akkor illúzióid. És hogy ár/érték arányban lehet, hogy elérhető jobb is.

@Marques: az olívaolajra gondoltam konkrétan. nem főzöl vele, nem eszed, nem árulod; akkor mit érdekel, hogy mások mit okoskodnak róla? és vajon a másokat mit érdekli egy olívaolajos posztnál az, hogy te nem főzöl vele, nem eszed, nem árulod? de már túlragoztuk asszem.

Rosszul irtam, a Vanja Dujc olajait meg lehet venni az oladalan felsorolt uzletekben es elore utalasnal futarral is kuldi.

Igy jar ha valaki nem nezi a netet, hanem kozvetlenul a termelot hivja es nem frissiti az infoit….

Utolso ar infoim:
Maurino 0.5L 27 Euro.
Citrom es mas ‘izu’ olajok 0.5l 18 Euro.

Ez magyar szemmel sok, nekem meg igy is megeri az otszoros ar (a lokalis 10 Euro/Liter arhoz viszonyitva). Az ize egyszeruen hihetetlen….

@Marques: nyilván én nem is ebből élek, de nem permetezem a terményeimet a kiskertemben. részben félek tőle, részben drágállom, részben lusta vagyok hozzá, részben nincs rá időm. van ami így is szépen terem, van ami nem. talán lennének módszerek azokra is, ami nekem nem jött be. talán lennének a 20 éves magyar vegyszerszortimentnél kevésbé káros (és nyilván drágább) anyagok is. talán be lehetne tartani az adagolást és a várakozási időket is… mindjárt jobban nézne ki a helyzet. de mivel a szermaradványokba többnyire nem pusztulunk bele azonnal, ezért nem is nagyon foglalkozik vele az emberek többsége (és ennek megfelelően a jogalkotók/hatóságok sem).

@Cpt. Flint:

Ami megterem anélkül, az a szerencse kérdése, legyen szó bárkiről és bármiről. Sőt, ami igazán hat azt sajnos (?) csak méregvizsgával rendelkezőtől lehet megvásárolni.

Csupán ezt az időközönként felböffenő PR kontra ellen PR cikkeket nem értem. Tök mindegy honnan veszel bármit, semmi sem egészséges. Az tény, hogy a multik erre a kényszerű csalásra rátesznek néhány lapáttal. Mindenki azt eszik/iszik amit akar felőlem, csak nem kell az önámítás. De asszem nagyjából egyetértünk.

@Medx: nem emlékszem, hogy olvastam volna olyasmit, hogy a spanyol jobb az olasznál. inkább azt, hogy spanyolországban többet termelnek, mint olaszországban, és többet beszállítóként is, és a bárhol levő megacégeknek mindegy, honnét vásárolják fel a cuccot, csak meglegyen a mennyiség.

nekem meg ez a sok minőségellenőrzési izé a gyanús. mind arról szól, hogy egy név alatt mindig mindenhol ugyanolyan legyen valami (bor, whiskey, sajt, olaj, mittomén). na, ha abból indulok ki, hogy ezeket nem gyártják, hanem teremnek, felmerül a kérdés: miért egyforma? miért ugyanolyan a piros Johnny Walker a japán reptéri duty free shopban, mint a Batthyány téri csarnok háta mögötti presszóban, az alaszkai városka közértjében, és a dubrovniki tengerparti bárban, idén, tavaly, és mindig? miért? mert biztosítják a minőségellenőrző rendszerek! nekünk, kedvesen, hogy sose kapjunk rosszabbat, mi, kedves fogyasztók. na de! ezek a cuccok növényekből vannak, állítólag növényi eredetű tárolóedényekben tárolják (hordó, ugye, amitől állítólag a színét kapja. akkor minek is a színező karamell a whiskey-be?), hogy lehet mindig mindenhol ugyanolyan, amikor az lenne a természetes, ha eltérés lennne… szóval inkább a cikkben írtak felé hajlok, mint a minőségellenőrzésbe vetett vak bizalmad felé. 🙂 ami “minőségellenőrzés” inkább minőségbeállítás. ez és a marketingduma (benne a minőségellenőrzésre való hivatkozással) így együtt különösen manipuláció, nem szívesen szopnám be 🙂

Hello!

Mocsok leszek.

Az, hogy a poszt úgy lett “összekalapálva” a neten és a szakmában amúgy is közkézen forgó igazságokból, még nem lenne (olyan nagy)probléma, a legtöbb blog így működik aztán mégis tudnak témákat, hozni azokat kivesézni, néha egész jól is.
Mondjuk ha már a poszt írója belekezdett, akkor akár szisztematikusan végig is vehette volna szisztematikusan az olívaolaj gyártási lépéseit, illetve levezethette volna, hogy a ténylegesen Extra Szűz olíva olajok mitől is azok.
Nem általánosságban, hanem pontról pontra.

Ez jól kimaradt, így a kétnapos téma csak felvezetés ahhoz amire lentebb célzok..

Az viszont az egésznek a hitelességét csorbítja még a leghülyébb panelháziasszony számára is, hogy a végén ott egy link amiből kiindulva – Mitadisten.. Igazi! olívaolajat rendelhet magának a jónép.

Elég felületesen, de végig lett kalauzolva az olvasó a műfajban ténylegesen előforduló disznóságok egy részén, jól földbe lett döngölve úgy általában véve az összes olíva kereskedő cég, majd a búcsúmondattal, és a link-el szépen az “egyetlen” korrekt forgalmazóhoz van továbbküldve ahol aztán biztos és tuti jó olajat kap majd az egyszeri olvasó!:)

Ez így bullshit, a blog gazdája pedig a továbbiakra nézve a szavahihetőségét kockáztatta.

Lehet, hogy az igazioliva.hu tulajdonosa valóban normális olajokat árul, de ilyen felvezetés után rendeljen tőle a stahljudit..

“Frigyes”

(Gondolom törölve, lesz de nem csinálok belőle problémát, maximum visszaigazolja, hogy jól gondoltam amit:)

Az olívaolajat a Mediterrániumban szeretem, fogyasztom. Ott az a zsiradék, értenek is hozzá már párezer éve.
A hidegenkészített olajnak – bármilyennek – csak hidegen fölhasználva van értelme. Hőkezelve – főzéshez, pláne sütéshez – ízében uniformizálódik, illetve még oda is kozmálhat, mindegy, hogy kézzelszedett olíva, tökmag vagy napraforgó, kókuszdió az alapanyag.
Amúgy – zsírsavösszetétele szerint – a legegészségesebb az összes növényolaj között a repcéé.
A gulyását olajon indító elmebajosnak meg csak a sznobfaktor számít.
Hát így lettem füstöltszalonnafan.

Csak nekem furcsa, hogy a görög olívaolajokról nem esik szó, pedig ott aztán rengeteget használnak, termelnek?…
De mindegy is. Nekem is kicsit sok az általánosítás, az “ismert olasz márka”, meg “hiperbe szállító tömegtermelő”. Így ez nem mond semmit, maximum csak annyit, mint a “biobor” és társai…

@Sundance-:
“szép reklám.”

Pontosan.
A posztoló akkor lenne hiteles, ha bemutatná, hogy hogyan lehet mérni, hogy melyik palackozott olívaolaj hamis és melyik igazi, sőt, legjobb lenne, ha beméretné a piacon kapható főbb márkákat, és publikálná az eredményt.

Ennek hiányában csak szardobálás amit csinál. Persze ettől még részeiben lehet igaza.

– Figyu, ma is kéne egy reklám.
– Jól van, már ki is találtam: legyen benne pina!
– Ne már, tegnapi reklámunk a drogosokkal és a hamisító konkurenciával visszatetsző volt. Figyu, teli vannak a raktárok olívaolajjal, kezdenek megpempősödni, ilyen gazdasági helyzetben senkinek sem kell.
– Ezaz! Hegyezzük akkor ki a erre a reklámot. Mondjuk tagadjuk a jelenlegi helyzetet és állítsuk azt óriási a kereslet, a kínálat meg szűkös.
– Ez jó lesz, igyunk rá!
– Stenisten!

Rendben. Idecsábított az index főoldal linkje.
Egyértelműen PR cikk.
Oké. Minek kattintottam igaz?
De ha már megadtuk a bizalmat, akkor hogy van tovább?
Használható információk?
Konkrét termékek _lenyomozható_ háttérrel, árakkal?
Mihez adod a szavad, kedves Eszter?

És még egy mondat.

Fűszeres Eszter megérdemelne egy kellemes kis pert a nyakába, mivel általánosítva vádol valakiket (megjegyzem elhiszem, hogy így történik minden, de ez konkrétumok nélkül kevés), akik ebben a lobbyban (csalásban) alaposan benne vannak. Az viszont végképp durva, hogy az oldal aljára odabiggyeszti az igazi olíva honlapját. Mi a garancia arra Kedves Fűszeres Eszter, hogy ott valóban igazi az olíva? Talán Te Magad készíted? Mert az, hogy ismered akitől hozzátok, az önmagában véve kevés.

Szeretném, ha a posztoló válaszolna erre. Köszönöm.

@Marques: Kedves Marques, láthatod az első posztban, hogy ezt nem én írtam, csak itt jelent meg. A posztot Tóth Gusztáv írta.

@OftF: Nem vagyok nagyon járatos olívaolajban. Két olyan olívást ismerek csak, akik kóstoltatnak is mielőtt vásárolsz, az egyik Tóh Guszti, aki a cikket írta, a másik Giuseppe, aki a prémium minőségű olasz olívaolajopkat hozza be az országba. Őket mindenképp érdemes kipróbálni szerintem.

A tapasztalatom szerint sok féle jó oliva olaj van. Nekem árérték és minőség miatt a Görög a nyerő! De , hogy egy ember aki olivát forgalmaz írt egy ilyen cikket! És még drága is! Nemhogy örülne, hogy az övé az igazi és a többi avas es szintelen szagtalan…
Szerintem könnyen megismered a jó olivát! Én nekem meg van a forrásom nagyon szeretem!

@Cpt. Flint: Hat valahogy en nem lepodom meg azojn, amit Robo’Go ir. Sosem ertettem ezt a merhetetlen bizalmat a kistermelokben – foleg Magyarorszagon. Az csak egy dolog, hogy jo esellyel kepzetlen, csinald magad modszerrel termel (ami nem feltetlen baj, a vegyszerekre ra van irva, hogy hogy kell hasznalni, amit, ha akar betart), de miert bizik abban annyira mindenki, hogy ha az az alternativaja, hogy legyalulja a termest valamelyik kartevo, akkor a kistermelo nem nyom ki ketszer annyi permet szert, hogy ha az az alternativa, hogy megrohad a termes, akkor nem adja el egy hettel korabban, mint ahogy a vegyszeres kezeles miatt lehetne?

Hogy a multi konnyebben csal? Fraszt – sokkal nagyobb mennyisegu termekkel van jelen a piacon, mar csak valoszinusegi alapon is konnyebben lebukik (de gondolom tobbet is ellenorzik oket). Akkor viszont nagyot bukik. A kis termelorol meg ugyse mondja be nev szerint a TV, hogy Kovacs Babika (bosnyak teri piac, 3/117-es stand) paradicsomaban a hatarerteknel magasabb menyisegu rovarirto szert talaltak. Ellenben azt, hogy Tesco/Aldi/Lidl/Match megjegyzed.

Szoval a vesztenivalojuk es jobban ellenorzik oket. Mielott felreertened, reszemrol ez nem erzelmi vita, mindenki ott vasarol, ahol esszerunek tartja.

@windex: kedves elmondom akkor. elmentem tunéziba egy oliva olaj gyártóhoz. többek között beszállitoja a bertollininek és egyéb olíva olaj cégeknek. nagyon jó minőségű oliva olajjal. 3 euro volt 1 liter fémdobozban ide szállítva. nem tudtuk eladni mert senkit sem érdekelt a minőség csak a márkanév amit nem ismertek. éttermek és szállodák vették mert nekik a minőség volt a fontos. DEEE a CBA tett egy ajánlatot cimkézzük fel CBA saját márkás terméknek de annyira olcson akarta megvenni hogy nem volt értelme.
ennyit a minőségről és a kereskedelemről.

@Mercel: a blog gazdája nem kockáztatta a szavahihetőségét, mert nem hazudott.
@Marques: F. Eszter nagykorú nem érdemelne pert a nyakába, mert személy szerint nem vádolt meg senkit. Nem kamuzott. Nem halandzsázott. Hanem egy ismerőse segítségével ostorozni kezdett egy káros jelenséget.
Vagy te, széplelkű olvasótársam, hogyan adtál volna hangot a saját blogodon sz ilyen véleményednek?
Az ilyen jelenségek ellen harcolni kell. Ha valaki nem fogadja el ezeket a kereteket, eszközöket, ne olvasson ilyen etikátlan gasztroblogot. Olvasson inkább Teszkós árucímkéket. Sokat. És higgyen azokban :-)))

Nem értem, mi a baj azzal, hogy egy szakember, épp kereskedő segített szakszerűen megfogalmazni azt, ami olajügyben probléma. Az nyifeghet, aki írt már egy mélt Eszternek, hogy “Pisti vagyok, olívaolajokból írtam a péhádémat, látom, sok a homály, eloszlatnám, segítsek?”. És azt a választ kapta, hogy “köszi, nem kérem.”

A vállalatoknak a TUV CERT, az ISO 9001: 2000, a HACCP rendszer, valamint az ELOT (Görög Minőségbiztosítási Hivatal) és a Codex Alimentarius (Élelmiszer-biztonsági Hivatal) minőségelvárásainak hivatalosan is meg felelnek. Szóval elég nehéz a hamisítás főlleg ha nemzetközi elismerést szeretne szerezni a cèg! Ez a görög olajakra értendő, de ott is van bertolli jelenség! 😉 1-2

@PO: á, érthető a jelenség. már mindent annyira átszőtt a korrupció, hogy agyon manipulálta az embereket. aki folyton a rosszba ütközik, megtanulja, hogy minden rossz, és ott is azt látja, ahol nincs. ezért a vérmes anyázás, meg mert persze az emberek erkölcsi érzéke tiltakozik, és ahol teret kap, ott jelez. az, hogy jól, vagy rosszul ismer-e fel egy adott esetet, más kérdés.

@medvedr: egyáltalán nem, csak a reflexek (fentebb, PO-nak írt válaszomban leírt) miatt érzed úgy. ha korrekt a kereskedő, leírja a jelenségeket – amiket ugye ő lát, hiszen mélyen benne van a témában), majdajánlja akár a sajátját, ami szent meggyőződéssel és tudottan jó és igazi, akkor semmi baj. amennyiben jellemtelen és érdekvezérelt haszonleső (amit ugye feltételezünk ilyen esetekben, mert ehhez vagyunk szoktatva – bár érdek lehet az is, hogy valaki tisztességesen érvényesüljön és azért vegyenek tőle, mert jót ad, és erre büszke), akkor beigazolódhat az előfeltevés (amit a túlnyomórészt erre mutató tapasztalatok alakítottak ki), de ehhez sajnos ki kell próbálni Tóth Gusztáv olaját. ha mégis szar, lehet pfujolni, meg elmondani mindennek, meg hiteltelennek nevezni ésatöbbi. de ha nem szar? akkor mi van? az, hogy az a hiteltelen – ráadásul hitelrontó egyben – aki tapasztalás és bizonyíték hiányában állít rosszat. szóval nem kell kapkodni. vagy mértéktartóan fogalmazni, és ahogy sem eszternek, se gusztávnak nem jár per a nyakába (mert jelenségekről beszél, nevek nélkül), úgy fogalmazva az se járatja le magát, akinek esetleg fenntartásai vannak fenti cikk hitelességét illetően.

@astonferi: nnnna! itt a sztori! és milyen tanulságos! köszi, hogy elmeondtad! és mutatja, hogy olykor szinte fontosabb a reklám, mint a termékek. mert ha elég kitartó reklámmal bevezethető lenne a köztudatba, hogy ez a tuniszi olaj milyen fasza, akkor azt is vennék. de tedd a szívedre a kezed, ha te állsz egy polc előtt egy üzletben, mit választasz? azt, amit ismersz, és megfizethetőnek tartod, vagy egy drágábbnak látszó ismertetlen cuccot? de még ha az ártól eltekintünk, akkor is… legyen ez mondjuk egy dvd játszó, vagy cipő, vagy elem, stb. tehát az emberek kevéssé okolhatóak. az, ha az ember tart valamitől, nem elég bátor, az nem feltétlen azt jelenti, hogy csak a márkanév érdekli őket, a minőség nem. sőt, épp azért veszik az ismerős márkanevű cuccot, mert abban bíznak, annak a minőségében bíznak. igen, persze, mert a reklámokkal, az azok által sugallt képpel, megjelenéssel elhitetik velünk, hogy nagy, megbízható cég és márka…

Kicsi általánosítást érzek,és sajnos a nem EU termékek azonnali könyörtelen ledegradálását.
Csodálatos libanoni olajat vettem,Libanonban, egy olaszra sem cserélném el. Marokkóit is , nem vagyok egy gasztroblog király, de semmivel nem voltak rosszabbak, mint Szicíliában egy termelői farmon kóstolt remek olaj.Sőt, különlegeseb, ízvilágú a Közel -Keleti számomra. a cikkből úgy tűnik , spanyol -olasz a mindenható,azzal foglalkozunk minden más EU.n kívüli, ami pl horvát török vagy marokkói az megbízhatatlan szemét, ez nagyon nem korrekt.

@windex: Azért tartom hiteltelennek, mert konkrét jelenségeket, cégeket, mért értékeket, márkákat, kritériumokat, (egy kivételével) nem említ. Így nem tudjuk azt sem, hogy az ő olaja minek felel meg. Önmagában sem a termőhely, sem a termelő neve nem garancia semmire, szerintem. A saját eladásának növelése, promóciója nem tisztességtelen. Saját olajának az általános rosszal való szembe állítása csak így a levegőben lógva, számomra nem tűnik etikusnak.

Kedves kommentelők, most csak a legalapvetőbb tévedéseket igazítanám ki.

– a cikket a blogger felkérésére írtam, ennek ellenére nem fogunk közösen fotózkodni, olajfát ültetni, stb.

– a hozzászólásokból kiderült, az embereket érdekli a dolog és az is, hogy Magyarországon él a legtöbb olajszakértő:)

– igen, a téma régi, ahogyan régi téma a korrupció, a hálapénz és a prostitúció is, mégis minduntalan elővesszük őket. a cikk témája egy növekvő tendenciára hívja fel a figyelmet

– miről is szól a cikk, mert sokan nem értették… arról, hogy a buliban mindenki benne van, attól függetlenül, hogy milyen országban vagyunk. nem az olasz és a spanyol olajok a legjobbak (jobb? melyik jobb, a tokaji száraz szamorodni, vagy egy barolo?),és senki nem mondta, hogy a beszállítói területeken rossz _termelői_ olajok teremnek. nem arról szólt az írás, hogy Szlovénia, Marokkó, Tunézia, Libanon, vagy Horvátország stb. _termelői_ olajai (anyai ágon horvát vagyok,legyek elfogult?)nem jók, csak ezt úgy tűnik nehéz volt kihámozni, elnézést. a cikk a hamisításról szólt. a kiváló olasz termelői olajokat itthon forgalmazó olasz úr (Giuseppe) és Spanyolország néhány érdemes term.-nek megemlítésével bevédtem a két legnagyobb mutyizó ország becsületes olívászait

– pár ezer karakterben igen nehéz bármilyen cikket írni pl. a borhamisításról úgy, h. mindenre kiterjedjen. nem lehet minden újságcikkhez doktori disszertációt csatolni. elolvasná valaki? olvassa valaki a The Olive Oil Times-t? na

– a részleteket hiányolóknak: az igazioliva.hu nem csak a “mi” extra szűz olívaolajaik értékesítéséről szól, hanem általánosan kifejti az olívaolaj-téma részleteit (olajkészítés, bogyófajták stb.. elég elolvasni, mindenre választ lehet kapni (folyamatosan bővül, jelenleg is)

– milyen konkrétumot hiányolnak egyesek? ha ezt PR cikknek látják, akkor milyen bélyeget nyomnának egy olyan írásra,amiben név szerint megemlítek 15-20 olajat, termelővel, forgalmazóval? :)? Ezt és ezt vegyétek, colonnát, artajót, laudatót, nogueirast, tonda ibleiából, aglandauból, nocellaréból, galegából stb.? így jobb? én a témával foglalkozom, írok, tanácsot adok és most itt volt egy webcím, ennyi és nem több. remélem mindenki felelős felnőtt, tud önállóan dönteni arról, hogy mit akar vásárolni

– nem tudják továbbra sem, hogyan válasszanak, vagy bízzanak az olajokban: mondtam, termelő, termőhely, bogyótípus. egy névvel, telefonszámmal és honlapcímmel címkéző termelő nem kockáztat. ezek szerint igen kevesen láttak még ilyen címkét, ez elég baj. sajnos a könnyebben hozzáférhető kínálatban nem is nagyon fognak

– láttam és vettem már nagyon jó olajat a lidlben. egyszer, el is tűnt. Lucca melletti ültetvény, készletfelvásárlás, frantoio/moraiolo blend, ritka alkalmak egyike volt

– egy nagy cég nem kockáztat, mert szem előtt van? ezt most nem fejtem ki, de 10 évig dolgoztam autópályás régészekkel, építési vállalkozókkal, műemlékesekkel, geodétákkal – láttam elég potom pénzért megvett lőszermentesítési papírt. emberéleteket kockáztattak. ez kockázat, ehhez képest egy multis olajlötybölés…

– senki nem állította, hogy az igazioliva az egyetlen korrekt forgalmazó. sorok között kellene olvasni – nem mindenki reklámozza nyilvánosan a vetélytársát (az olasz úr:Giuseppe Scaricamazza, rajta kívül én csak egy-két felbukkanó eseti forgalmazóról tudok,tessék használni a guglit)

– végül: az olajokat személyesen választottuk ki, a termelőket személyesen is ismerjük, folyamatosan érkeznek olajminták mindenhonnan, rengeteget tesztelek és agyalok ár/érték arányon, fajtákon, integrált gazdaságok preferálásán, szüreti eredményeken, hozamon, várható díjakon (az Onyxnak tavaly márciusban megajánlott olaj aranyérmet nyert májusban az EXPOLIVA 2011-en), blendeken (ma már én keverek cuvée-t az ország egyik legjobb séfjének), és szeretném továbbra is, ha mindenki (nemcsak a séfek, de a háziasszonyok is) tisztességes áron jutna hozzá a jó olajokhoz – de nem lehet mindent egyszerre, és rögtön tökéletesen.

@medvedr: fiatal vagy még, medvedr 🙂 a hitelességet nem az adja, hogy megnevezi-e a “bűnözőt” valaki, sőt. a hitelességet a tartás, a jellem, és a puding próbája adja. ha világos, hogy valaki a saját nyeresége érdekében vádol másokat, pláne alap nélkül, és ajánlja magát, ez esetben hiteltelen az ajánlás. de ha tájékoztat, jelenségeket vázol, kiindulási pontokat ad, majd megjegyzi, hogy nálam klassz a cucc, és ezt a tapasztalat is alátámasztja, akkor hiteles. de ez nem dől el, amíg ki nem próbáltad. így viszont a te álláspontod válik hiteltelenné, előítéletessé és rosszindulatúvá. még valami: vajon ugyanezt mondanád akkor is, ha egy tokaji borosgazda pincéjében hallgatnád ugyanezt a szöveget (“olaj” szó cserélve “borra”), a bort kortyolgatva? erősen kétlem. szóval nincs itt semmi baj az etikával, ha fenntartásink lehetnek, maximum annyi, hogy azt mondjuk, szóban szembe állítottak két stílust, cuccot, terméket. kérünk próbát, kóstolót, és döntünk.

@windex: Szeretnék fiatal lenni! ha valaki a minőségről ejt szót, minimális mértékben tájékoztathatja az olvasóit, hogy milyen paraméterek szerint mérik/ becslik ezt a minőséget. Csak az estra szűz kategóriát említi. Nem kell kémiai disszertációt írni, de mégis. Ha elmész egy tokaji borosgazda pincéjében és ott ízlik a cucc, attól még kiderülhet, hogy nem tokaji volt, amit ittál, meg volt buherálva a beltartalma stb. Te biztosan nagyon tapasztalt vagy, így tudod, hogy azért valamilyen minőség ellenőrzése minden élelmiszernek van, ha más nem hát hatósági. Szerintem nem én voltam rosszindulatú, hanem a cikk. Nem vagyok olajszakértő. Szeretem, ha tudom ki termeli a cuccot , amit megeszek, de azt is, hogy van e valami minőségbiztosítás, ellenőrzés a folyamatokban. Én ezért választottam egy luccai viszonylag jól menő= sokat forgalmazó cég olaját. Luccában vettem, itthon tudtommal nincs forgalomban. Nem tudom, hogy miért lenne rosszabb mint ennek a kereskedőnek az olaja, illetve az övé miért jobb. Mondja el, ha tudja. Nem teszi, nem tudom miért.

@PO:

Én nem vagyok szép lelkű, sőt bunkó. De igazságos. Ez a cikk hemzseg az általánosítástól és a kettős mércétől. De amennyi olívaolajat én eszem, azzal nem gazdagodik meg senki sem.

És még mindig nem értem, hogy mitől lesz valódi hiteles, ha kistermelő? A multik csalnak, ahogy a kistermelők nagyon nagy százaléka is. Aki nem csal, nem is él meg.

Mitől fogok én jobban megbízni az igazioliva által forgalmazott termékekben?

Mert Fűszeres Eszter írja?
Mert olyan néven fut, hogy igazi?
Mert azt állítjuk a többiről, hogy hamisítvány?
Mert az ismeretlen márkák tisztességesebbek, mint a nagyok?

Vélemény, hozzászólás?