Kategóriák
Egyéb kategória

Egy tényleg nagyon jó pizza

dávid 9 pizza4.jpgDávid 9 éves lett, igazi kiskamasz, ennek minden jóságával, és szörnyűségével. A nemrég még bölcsis haverok már mind geekek, laptoppal érkeznek a buliba, nagyon illedelmesen köszönnek, lerúgják a papucsukat, és már osztják is szét a szerepeket, Minecraftoznak, vagy ki tudja. Minden esetre azonnal be van kapcsolva minden gép, kérik a wifi jelszót, kiabálnak, nagyokat röhögnek, és közben annyira cukik még mindig. Kérnek üdítőt, jöhet a fagyi is, vacsorára jó lesz a pizza, de lécci ne kelljen 9-kor lefeküdni!
Bevallom, éjfélig bírtam a lakás másik végében az ideiglenesen áthelyezett matracon, aztán bealudtam, majd arra ébredtem, hogy sípol a hűtő riasztója, nem zárták be rendesen, de ezt persze ők nem hallották, ment a buli odabent. Gondolom én sokkal jobban elfáradtam mint ők. Tiniknek a pizza mindig telitalálat, nem is erőlködtem mással. A recept a Szakácsok könyvéből való, de az elkészítés Heston Blumenthal egyik szakácskönyvéből vettem. Nem mondom, hogy verne egy nápolyi pizzát, de a házhoz rendelős vackoknál egészen biztosan sokkal finomabb! 

dávid 9 pizza1.jpg

Hozzávalók: 

4 g friss élesztő
150 g 22°C-os víz
2 ek porcukor
150 g finomliszt
150 g rétesliszt 
3/4 ek finomított tengeri só

Az élesztőt elkeverem a vízzel és a cukorral, majd a liszttel és a sóval együtt a robotgépbe teszem. Jól összedolgozom, és hagyom 15 percet pihenni, érni, majd újabb 30 percig dagasztom. Letakarva, meleg helyen 1 órán át kelesztem.  
Közben elkészítem a paradicsomszószt és előmelegítem a sütőt 300 fokra. Az öntöttvas serpenyőt már az elején beleteszem fordítva, ugyanis az alja lesz most a sütőlapunk, és hagyom, hogy jól átforrósodjon. Akinek van márvány vagy gránit lapja, az még jobb!  
Amikor megkelt a tészta, 4 részre osztom és egyforma golyókat formázok belőle. Egyesével sütöm, a többit letakarva tárolom.  Lisztezett deszkán vékonyra nyújtom, akkorára, mint a serpenyő alja. Megkenem a  paradicsomszósszal, szórok rá aszalt paradicsomot és sok mozarellát, csepegtetek rá egy kevés olívaolajat, szórok rá oregánót, és mehet is a forró serpenyőre. Óvatosan, mert nagyon forró!!!
Kb. 7 perc alatt meg is sül, figyelni kell rá, nehogy megégjen. 
A pizzaszósz házi sűrített paradicsomból, nagyon kevés fokhagymából, csipetnyi sóból, cukorból, és egész paradicsom-konzervből készült. Sajnos friss bazsalikom nem volt itthon, de ha tehetitek, ne hagyjátok ki azt se!

15 hozzászólás a(z) “Egy tényleg nagyon jó pizza” című bejegyzéshez

A szószod kimondottan tetszik, de megjegyezném, hogy 1. a pizza kenyértésztából készül, vagyis kovásszal, vagyis amit itt leírtál, az nem “igazi” pizza. 2. a pizza 400 fokon sül, ami otthoni körülmények között nehezen kivitelezhető. Ha ez a kettő nem teljesül,akkor óhatatlanul élesztős, szappanízű anyagot kapunk. Persze ettől még igazad lehet, hiszen akármilyen jó is egy pizza, mire kiszállítják, tönkremegy, tehát az otthoni még így is jobb lesz

@katka85: persze, de mivel nincs itthon pizzakemencénk…
Szerintem a magyar házhozjövős pizzáknak az a legkisebb baja, hogy mire házhoz hozzák tönkre megy. Nyilván egy otthoni még csak a közelébe se jön egy nápolyinak, de a gyerekeink nem is ezt várják. Azt még le sem írtam, hogy ha kérnek rá ketchupot, akkor nem kapok szívrohamot 🙂

@Fuszeres Eszter: Na igen, Magyarországon nehéz jó pizzát enni, de nem lehetetlen. Nem akarok itt reklámozni senkit, de van olyan pizza itthon is, ami vetekszik egy igazi olasszal.
A gyerek az meg gyerek, ha ketchupot kér, akkor nincs mese, ketchupot kell adni neki, különben vége a világnak :)Jó esetben, ha jó nevelést kap, kilép majd a sült krumpli-rántott hús világából

Valóban, az olasz pizza cukrot nem lát se a tésztában, se a szószban. Pizzasütő kemence híján nálunk megy a sütő teljes hőfokon és a pizza a belehelyezett kőlapon sül. A behelyezést eléggé ki kellett találni, mert pizzalapátom sincs, amivel rutinosan rápörhethetném arra a kb. 35×35-ös lapra, ezért egy kivehetős tortaforma alja az alap, és ha a pizza már mozdítható, azt kiveszem alóla és akkor már közvetlenül találkozik a kőlappal. Én már ettem Nápolyban pizzát jó párszor és frissek az emlékeim, így állíthatom ezzel a technikával már majdnem meg lehet közelíteni azt a minőséget. Bufala mozzarellára pedig nem szabad sajnálni a pénzt, mert úgy még igazibb!

Eszter, nálam mindig ott bukik el a dolog, hogy a vékonyra nyújtott, megkent tésztát feltéttel együtt képtelen vagyok a sütőbe tenni. Te ezt hogyan csinálod? A deszkáról csúsztatod a sütőbe? Esetleg sütőpapírral?Köszi

1: A szakácsok ennyire ismerik a mértékegységeket? A vizet ugyanis méterben mérjük! Vagy kelvinben. Vagy molban.

2: Gyereknek ennyit szenvedni egy pizzával, ráadásul _aszalt_ paradicsommal turbózni? A nagy játékban azt sem vették észre, hogy pizzát esznek, nem hogy még élvezték is volna, főleg nem gasztronómiailag. Nekik pont jó lett volna rendelni egyet, te meg közben nézhetted volna a tévét nyugodtan!

😉

Vélemény, hozzászólás?