Ez az étel még csak nem is hasonlít a túrós csuszára. Bár tészta is, tejföl is, és túró is van benne, mégis tejesen más. A lényeg a savanyú vaj, amit egy pár posttal ezelőtt kerestem. Ott Tamara adott egy jó tippet, hogyan is készíthetek savanyú vajat. Bár nem lett olyan, mint az eredeti, mindenestre sokkal jobb, mint a rendes édes tejszínből készült vaj. (Azért azzal is érdemes megpróbálni!)Kár, hogy az Internet még nem közvetíti az illatokat, mert ennek az ételnek az erőssége a csodálatos illata. A piruló vajnál csodálatosabbat elképzelni is nehéz. Nem tudom honnan származik ez a recept. Talán egy valódi kóser megoldás a szalonna helyettesítésére? Nem hinném! Inkább arra gondolok, hogy egy módja a vaj felhasználásának, mielőtt megavasodna.
Mivel én nyújtófával nem tudok igazán vékony tésztát nyújtani, kénytelen voltam egy tésztagépet bevetni. Még így is jobb lett, mint a bolti tészta.
Tíz deka vajat megolvasztok, és hozzákeverek egy doboz tejfölt. Folyamatos kevergetés mellett addig pirítom a tejfölt, amíg pici barna pöttyökké zsugorodik a vajban. Fontos a folyamatos kevergetés, mert a végén könnyen lekap. (Ez legalább egy fél óra!)Közben kifőzöm a tésztát, majd a végén összekeverem. A tetejére dobok egy kevés túrót. Ha másnapra is marad, jobb egy zománcos lábosban melegíteni, mint mikróban, mert akkor kicsit leég a tésztával együtt, és az mindenki kedvence 🙂
Érdemes kipróbálni!
17 hozzászólás a(z) “Erdőbénye napok: Ez nem túróscsusza!” című bejegyzéshez
Az az igazság, hogy én is nagyon ritkán használom, mert a bolti tészták is jó minőségűek tudnak lenni. Ezt se én vettem, hanem van egy olasz nagynéném, aki állandóan olasz receptekkel bombáz, és ez is az ő ajábéka 🙂
egy ilyen tésztagépbe én is belebonyolódtam pár éve, de még mindig ott porosodik a legfelső polcon. mindig megfogadom, hogy na most aztán lesz házitészta, ravioli meg minden, aztán valahogy mégse kerül le fentről. az idén már nem fogadkozom, lekvárkészítés is volt, tészta is lesz! ha közbe nem jön valami
Mamma itt ír a tészta készítésről:
http://href.hu/x/2wb0
Zöldpaszulyról, miért ne?! Csak azért, mert Te nem szereted, megfosztanád tőle a kedves közönséget? 😉 (Egye fene, a salátafőzelékről le bírok mondani)
A nagymamám ezt úgy hívta: vajalja, és sztrapacskára tettük, pár éve már keresem a készítési módját, kösziköszi 🙂
Szerintem tésztagyúrás ügyben autentikusabbak lennének az olaszos lányok, pl. Mamma. Mindenesetre én 12 tojást adok egy kiló liszthez. Sót nem. Robotgéppel alaposan kidolgozom, majd 2-3 órát nylon zacskóban pihentetem. Minden nap elmegyek egy jó olasz étterem előtt, és látom, hogy oda még a lisztet is Olaszországból hozzák. Ez biztosan nem véletlen, de szerintem itthon a Vitamil Univerzális elég jó minőségű. Mivel a tésztába nem szabad sót tenni, a főzővizet erősebben kell sózni. Ennyit tudok a történetről. Megkérem Mammát 🙂
A zsidók már csak ilyenek….:))
Királylány vagy füszeres!!!
Nagyon szeretnék idén én is egy ilyen tésztagyártó gépet és magával a házi tésztagyártással megpróbálkozni.Bár lehet, hogy gép híjján egyenlőre beleadom, minden súlyomat a nyújtásba!Légyszi, majd a tésztakészítésről is ossz meg velünk egy postot.
🙂
Sajnos nekem a nyújtófával való igazán vékony tészta nem megy, még szerencse, hogy az olaszok ilyan kis okosak 🙂
Valóban nem éppen nyári ételek, de most mégis írjak a zöldpaszulyról? Vagy a saláta főzelékről? T3V szavait idézve: broáf 🙂
Egyetértek! Jó kis blog ez, de most elment az én kedvem is ettől az üstdobveréstől.
Ne haragudj, de nagyon zavaró a blogodon ez a KOSHER bombázás, teljesen elveszi az ember figyelmét a csupa érdekes dologról, amit írsz. Szerintem nem vagyok véleményemmel egyedül.
Kinek hogy 🙂 Én édesen eszem, szalonna nélkül, más családtagok sósan, szalonnával, megint mások édesen, szalonnával. De tényleg ki nem állhattam, mert mindig arra hivatkoztak, hogy túl drága a tejföl, ezért tocsogott a zsírban, hogy “tápláló” legyen, broáf 🙂
Ja, és a mi tésztagépünk sárga műanyagból van, jófajta szocialista dizájn.
Nahát, én erről a “sült tejfölről” még nem is hallottam!
Szomorú, hogy savanykás vajból sokkal jobb, most ilyenbe is vághatok bele! 🙂 Bár ez nekem inkább őszi ételnek való (csakúgy, mint a gerslileves), így addig lesz időm megfontolni a dolgot. 🙂
Jaj, ne, éhen halok!
Vagyis de, sok ilyet még, léciléciléci!
Amúgy ugyanilyen tésztakészítő kütyüm van nekem is, mindig elhatározom, hogy én fogom a családot ellátni igazi csigatésztával, mert az sokkal jobb, mint a bóti, aztán sosincs elég időm ipari mennyiségben gyártani. Anyósomnak van ideje, ő szabadkézzel csinál cérnametéltet, na az se semmi.
Akkor pont az illat maradt el 🙂 És szalonna volt benne?
Méghogy gyerekkorod réme! :))))
Ezt mi sült tejfölnek hívtuk, és a gyerekkorom réme volt 🙂 és természetesen disznózsírban készült 🙂