Pár héttel ezelőtt tettem egy elhamarkodott ígéretet, miszerint írok egy jó kis beszámolót a három lány szerepléséről a Tokaj-nyitányon. Nem kell őket külön bemutatnom, de a véletlenül bekukkantóknak azért ideírom, Chili & Vanília Zsófi, Malackaraj Anna, és Fűszeres Eszter a három főszereplő. (Szerintem már a „művészneveik” is megérnének egy misét.)
Persze azóta eltelt majdnem 2 hónap… Érlelődnie kellett a dolgoknak. Mostanra már lehet, hogy egy kicsit túl is érett, de ha megígértem, akkor meg is tartom. Ez fontos alappillére a harmonikus házaséletnek.
Vicces néha magunkat kívülről megfigyelni. Kamerával a kezemben jártam-keltem a teremben és figyeltem, ahogy a lányok szorgosan pakolgatják az elkészített falatkákat a tányérokra, beszélgetnek a látogatókkal, próbálják állni a rohamot. Magányomban csináltam vagy 300 elmosódott fotót az eseményről, mivel hiába tekergettem össze-vissza a fényképezőgép állítógombját, csak nem akart egy épkézláb fotót készíteni. Közben azért megfelelő távolságból tudtam szemlélni az eseményeket ahhoz, hogy meglássam a lányokban rejlő fantasztikus lehetőségeket. Na jó, ittam pár pohár bort is…
Már akkor megérkeztem, amikor még csak a konyhában sürögtek-forogtak: ismerem már ezt a feszültséget, volt már benne részem, hogy felugrottam egy kávéra, amikor LF Dóra és Eszter éppen vacsorára készültek, és azt vettem észre, hogy öt kiló spenót felett görnyedek, tépkedem a szárát, és ALAPOSAN! mosom le róla a homokot, mert ha nem segítek akkor „Úristen, elúszik a vacsora”, de ha épp nem megyek akkor is megoldódik valahogy, majd nyolc előtt öt perccel egyszerűen kirúgnak a lakásból egy rövid kis szia kíséretében, mert mindjárt ott vannak a vendégek. Egész nap csacsognak, nevetgélnek, jár a szájuk, de az utolsó egy órában elhallgatnak, csak pár szitokszó hagyja el a szájukat, hogy mennyire nincs idő már semmire. Aztán pontban nyolckor meggyúlnak a gyertyák, és ott a megterített asztal, minden kész.
Most ugyanez volt, kapkodás, felszólítás, hogy ha már ott vagyok (meg lettem én hívva, kérem) csináljak is valamit. Szedjem a salátát, vagy karamellizáljak pisztollyal.
Közben Anna közli, hogy van egy k…jó rúzsa, felkeni, és kimegy az éhes tömegek közé, had örüljenek az ételnek is és a rúzsnak is.
Zsófi és Eszter még némán dolgozik. Aztán úgy tűnik valami varázscsapásra elkészülnek, mert egyszerre húznak elő a zsebükből egy-egy rúzst és tükör nélkül kifestik a szájukat, ellenőrzik egymásét és ők is indulnak. Honnan tudják a nők előre, hogy mikor kell a ridikülben, és mikor a zsebben hordani a rúzst?
Arra gondoltam, hogy a Spice Girls mintájára csinálhatnánk egy lánycsapatot. Egy Fűszeres már amúgy is van köztük és a Chili Vaníliával, meg a Malackaraj (nem a hús) is elég pikáns. A neveiket sem kellene nagyon megváltoztatni, lenne Spicy spice, Chili spice és Karaj spice. Nem akartam belemenni a Malackaraj pontos angol megfelelőjébe, nem vagyok szakfordító, de szerintem a Karaj angolul is jól hangzik. Maximum a írásmódját kellene egy kicsit megváltoztatni, mondjuk Karai, vagy még divatosabban Karaï. Ugyan a nyitányon nem volt ott, de bevehetnénk a csapatba Purple Figs spice-t is, hiszen ő is gyakran szerepel együtt a csapat többi tagjával. (Aki kitalálja, hogy kiről van szó, kap egy pirospontot.)
A fellépéseiken nem csak énekelnének, mert persze abban is biztos fantasztikusan tehetségesek, hanem mondjuk főzhetnének a színpadon. És ha már valami klassz dolog rotyog a fazékban, azt azonnal meg is oszthatnák a közönséggel. Mondjuk szilvásgombócot dobálhatnának a közönség közé, mint Regős Bendegúz az Indul a bakterházban. Bár ez akár veszélyes is lehet. A film forgatásán Bendegúz úgy szemengórta szerencsétlen Koltai Róbertet, hogy az fájdalmában kimenekült a Bakterházból. Ez benne is maradt a filmben, érdemes megfigyelni. De mondjuk egy kis pacalfürdővel nem lehetne semmi gond, az nem okozhat sérülést senkinek.
Azt vettem észre, hogy minél többször fordulok kóstolóért, annál könnyebben jönnek a remek ötletek.
Látványelemeket is alkalmazhatnánk. Lehetne például hagymaszeletelés ütemre, vagy egy jó kis káposztagyalulás. Múlt nyáron láttunk egy remek zenekart Bodrogkeresztúron, akik mindenféle más célra hitelesített eszközökkel ritmuszenét adtak elő, például köveket egymáshoz ütögetve. Esetünkben a lábdobot remekül lehetne helyettesíteni például húsklopfolóval. Valaki tojáshabot verhetne, egy másik pedig a borsdarálót kezelhetné. Gyönyörű kép…
Mire ezt a sok sületlenséget végiggondoltam véget is ért a rendezvény és a magányom is megszűnt végre. Eszter mesélte nekem, hogy többeknek lett hasonló ötletük a rendezvény alatt, mint nekem, persze ők nem zenei performanszt vízionizáltak. Mindig is hittem benne, hogy a gondolatok terjednek az éterben.
Persze azóta eltelt majdnem 2 hónap… Érlelődnie kellett a dolgoknak. Mostanra már lehet, hogy egy kicsit túl is érett, de ha megígértem, akkor meg is tartom. Ez fontos alappillére a harmonikus házaséletnek.
Vicces néha magunkat kívülről megfigyelni. Kamerával a kezemben jártam-keltem a teremben és figyeltem, ahogy a lányok szorgosan pakolgatják az elkészített falatkákat a tányérokra, beszélgetnek a látogatókkal, próbálják állni a rohamot. Magányomban csináltam vagy 300 elmosódott fotót az eseményről, mivel hiába tekergettem össze-vissza a fényképezőgép állítógombját, csak nem akart egy épkézláb fotót készíteni. Közben azért megfelelő távolságból tudtam szemlélni az eseményeket ahhoz, hogy meglássam a lányokban rejlő fantasztikus lehetőségeket. Na jó, ittam pár pohár bort is…
Már akkor megérkeztem, amikor még csak a konyhában sürögtek-forogtak: ismerem már ezt a feszültséget, volt már benne részem, hogy felugrottam egy kávéra, amikor LF Dóra és Eszter éppen vacsorára készültek, és azt vettem észre, hogy öt kiló spenót felett görnyedek, tépkedem a szárát, és ALAPOSAN! mosom le róla a homokot, mert ha nem segítek akkor „Úristen, elúszik a vacsora”, de ha épp nem megyek akkor is megoldódik valahogy, majd nyolc előtt öt perccel egyszerűen kirúgnak a lakásból egy rövid kis szia kíséretében, mert mindjárt ott vannak a vendégek. Egész nap csacsognak, nevetgélnek, jár a szájuk, de az utolsó egy órában elhallgatnak, csak pár szitokszó hagyja el a szájukat, hogy mennyire nincs idő már semmire. Aztán pontban nyolckor meggyúlnak a gyertyák, és ott a megterített asztal, minden kész.
Most ugyanez volt, kapkodás, felszólítás, hogy ha már ott vagyok (meg lettem én hívva, kérem) csináljak is valamit. Szedjem a salátát, vagy karamellizáljak pisztollyal.
Közben Anna közli, hogy van egy k…jó rúzsa, felkeni, és kimegy az éhes tömegek közé, had örüljenek az ételnek is és a rúzsnak is.
Zsófi és Eszter még némán dolgozik. Aztán úgy tűnik valami varázscsapásra elkészülnek, mert egyszerre húznak elő a zsebükből egy-egy rúzst és tükör nélkül kifestik a szájukat, ellenőrzik egymásét és ők is indulnak. Honnan tudják a nők előre, hogy mikor kell a ridikülben, és mikor a zsebben hordani a rúzst?
Arra gondoltam, hogy a Spice Girls mintájára csinálhatnánk egy lánycsapatot. Egy Fűszeres már amúgy is van köztük és a Chili Vaníliával, meg a Malackaraj (nem a hús) is elég pikáns. A neveiket sem kellene nagyon megváltoztatni, lenne Spicy spice, Chili spice és Karaj spice. Nem akartam belemenni a Malackaraj pontos angol megfelelőjébe, nem vagyok szakfordító, de szerintem a Karaj angolul is jól hangzik. Maximum a írásmódját kellene egy kicsit megváltoztatni, mondjuk Karai, vagy még divatosabban Karaï. Ugyan a nyitányon nem volt ott, de bevehetnénk a csapatba Purple Figs spice-t is, hiszen ő is gyakran szerepel együtt a csapat többi tagjával. (Aki kitalálja, hogy kiről van szó, kap egy pirospontot.)
A fellépéseiken nem csak énekelnének, mert persze abban is biztos fantasztikusan tehetségesek, hanem mondjuk főzhetnének a színpadon. És ha már valami klassz dolog rotyog a fazékban, azt azonnal meg is oszthatnák a közönséggel. Mondjuk szilvásgombócot dobálhatnának a közönség közé, mint Regős Bendegúz az Indul a bakterházban. Bár ez akár veszélyes is lehet. A film forgatásán Bendegúz úgy szemengórta szerencsétlen Koltai Róbertet, hogy az fájdalmában kimenekült a Bakterházból. Ez benne is maradt a filmben, érdemes megfigyelni. De mondjuk egy kis pacalfürdővel nem lehetne semmi gond, az nem okozhat sérülést senkinek.
Azt vettem észre, hogy minél többször fordulok kóstolóért, annál könnyebben jönnek a remek ötletek.
Látványelemeket is alkalmazhatnánk. Lehetne például hagymaszeletelés ütemre, vagy egy jó kis káposztagyalulás. Múlt nyáron láttunk egy remek zenekart Bodrogkeresztúron, akik mindenféle más célra hitelesített eszközökkel ritmuszenét adtak elő, például köveket egymáshoz ütögetve. Esetünkben a lábdobot remekül lehetne helyettesíteni például húsklopfolóval. Valaki tojáshabot verhetne, egy másik pedig a borsdarálót kezelhetné. Gyönyörű kép…
Mire ezt a sok sületlenséget végiggondoltam véget is ért a rendezvény és a magányom is megszűnt végre. Eszter mesélte nekem, hogy többeknek lett hasonló ötletük a rendezvény alatt, mint nekem, persze ők nem zenei performanszt vízionizáltak. Mindig is hittem benne, hogy a gondolatok terjednek az éterben.