Taps, ováció, majd mély meghajlás!
Egy teljesen korrekt gulyás-pörkölt recept olvasható a The Guardian-ban, nem mástól, mint Hugh Fearnley-Whittingstalltól.
Ok, a hozzávalókat úgy kezdi, hogy három evőkanál olaj – és itt jön a lényeg – vagy disznózsír. Azt írja, hogy „lard”. Eddig is imádtam Hugh-t, napokig tudom nézni a műsorát, ahogy versenyt iszik az angol paraszttal, aki még tudja hogyan készül az almából a cider, és nem hagyja a fa alatt elrohadni a lehullott termést. Vagy amikor csalánevő versennyel építi a közösséget, amikor minden versenyre benevez a legszebb zöldség kompozíciótól kezdve a leghosszabb zöldbabig.
In Hungary, the simple meal of meat and onions seasoned with paprika is called gulyás leves – which means cowboy’s or cattle driver’s soup.
Hugh Fearnley-Whittingstallt minden magyar falunak!
Ő az a fickó, aki tudja, hogy nem az X faktor 48. helyezettjét kell elhívni a falunapra, hanem olyan ünnepeket kell szervezni, ami tényleg megmelengeti az emberek lelkét. Mindenki imádja az epret: hurrá, legyen eperfesztivál! Kóstoljunk meg minél többféle epret, szavazzuk meg a kedvencünket, és főzzünk százféle epres ételt belőle. Hogy addig se unatkozzunk, legyen a program kötélhúzás, vagy zsákbanfutás. Először is mert ingyen van, másodszor mert izgalmas valaki ellen játszani, harmadszor mert igazi „csapatépítő” program. Itt most újra leírhatnám, hogy ingyen van. Nem csak a játék, a haszna is. Ehhez képest milyen egy falunap Magyarországon? Jaj…, hát legalábbis más. De az majd egy másik poszt témája lesz. Vannak ugyanis már Magyarországon is sikeres kis falvak helyi Hugh Fearnley-Whittingstallokkal, ilyen Panyola a szuper polgármesterével és Zsuzsával, és ilyen Megyer is a picike falu, a nyughatatlan polgival, aki mindig szervez valamit, mindig dolgozik valamin, és a falu csak fejlődik helyi kiskirályok nélkül is. És persze reméljük, hogy egyszer a mi kisfalunk Erdőbénye is ilyen lesz, addig is várunk és figyeljük, kin fedezzük először fel az el Hugh Fearnley-Whittingstallosodás jeleit.
Mi így készítjük a marhapörköltöt benne főtt krumpligombóccal:
Hozzávalók:
1 kg marhalábszár
50 dkg hagyma
füstölt szalonna és zsír
pirospaprika
1 paradicsom
1 paprika
kömény
só, bors
3 dl vörösbor
1 kk kakukkfű
Hagyományos módon pörköltöt készítek. A szalonnát kiolvasztom a zsírral együtt. A sok, vagy soknak tűnő hagyma adja majd a több szaftot ami a gombóc kifőzéséhez szükséges. Mikor a hús megpuhult, felöntöm a borral, és 3 dl vízzel. Adok hozzá még egy pici sót, majd belefőzöm az apró gombóckákat. Fontos, hogy egy gombóc, semmiképp ne legyen nagyobb egy diónál, így pont egy falatnyi lesz, és hamar átfő. Úgy dobáljuk a pörköltbe, hogy mindenhová egyenletesen jusson, és alacsony lángon főzzük készre. Ne keverjük, csak rázogassuk.
Hozzávalók a fokhagymás krumpligombóchoz:
50 dkg krumpli megfőzve, áttörve
15-20 dkg liszt (a krumplitól függ)
1 tojás
pici szerecsendió
só
4 gerezd fokhagyma
A krumplit héjában megfőzzük, majd lehúzzuk a héját. Forrón áttörjük, és hagyjuk kihűlni, hogy a felesleges pára elszálljon belőle. Hozzáadjuk a sót, és az átpasszírozott fokhagymát. Összegyúrjuk, és csak ekkor keverjük bele a tojást.
19 hozzászólás a(z) “Hugh tudja, Hugh megmutatja” című bejegyzéshez
Köszönöm!
Imádom ezt a blogot, és imádom Sir Hugh-t. (Önkényesen ütöttem lovaggá.) Nagyon örülök, hogy itt is népszerűsítitek.
De arra kérlek Benneteket, ha kicsinyesen hangzik is, tartsátok be a magyar helyesírás szabályait, és helyesen, tehát kötőjel nélkül toldalékoljátok a nevét. Úgy értem, a vezetéknevét, amelynek a végén nincsen néma betű. Előre is köszönöm!
Jut eszembe, a kumpligombócos receptet nem köszöntem meg. Pedig…!
@Intizar: Köszönöm, javítottam!
De a benneteket is kis bé 😉 Bocs, nem hagyhattam ki.
@Fuszeres Eszter: Nagyon igaz, hogy ostoba módon elharapózott a személyes névmások értelmetlen és szabálytalan nagybetűs írása (horribile dictu, még az “én” esetében is!). Egyetértek. Ámde: levélben, megszólításképpen egyes-többes szám második személy éppenséggel a ritka kivétel, mikor nem megbocsáthatatlan.
régen, mikor ment a tv-ben Hugh műsora mindig néztem, Panyolán most jártunk, Megyert majd tavasszal célba vesszük, fel is írom a listára, amit majd Zsuzsával egyeztetünk, az étel pedig mesés, mint mindig, elteszem talonba!
Csatlakozom, én is imádom a fickót! Épp a napokban gondoltam rá, hogy azok a fesztiválok, amik a műsorában szerepeltek, leginkább a helyiekért, a helyieknek rendeződtek. Nálunk sajnos sok helyen csak a túristákat akarják vendégül látni, a helyiek közül csak azok vannak jelen akik a vendéglátásban érdekeltek, a többiek meg szinte bezárkóznak.
Szerintetek működne a földmegosztó program kis hazánkban?
kedvenc borzas szakácsom! de szeretném ha itt is működhetne ez az egész csere-bere fogadom játék! a disznómért kapok tojást mert nekem az nincs.
a földmegosztó hivatalosan nem működhet ha jól tudom a mi törvényeink miatt. de vannak rá próbálkozások, mint a paprikás kert, vagy a fügés kert! mondjuk ezek közösségi kertek, kicsit mások, de már ez is haladás. 😀
@zskoncz: Végülis mindegy mi a neve, ha a lényeg megvan. Hol vannak ezek a kertek?
@hagita: ertről itt írtam, hát sajnos ez nem egyenlő a földmegosztás programmal, és attól félek, itt ilyen egyáltalán nincs. Pedig milyen jó lenne!
fuszereslelek.blog.hu/2011/10/10/lecsos_kert_vetemenyes_a_belvarosban
@hagita: igen sajnos nem egyenlő a földmegosztással. de nagyon szimpatikus dolog a szemét helyett akár csak évelő, vagy egynyári virágokat is ültetni. hasznnövényekekt meg kifejezetten öröm! én személy szerint nagyon drukkolok, hogy minél több ilyen kert legyen!
anno, szerettem volna a karácsonyi vásáron árulni, saját lekvárok stb, sőt még barátok is tovább gondoltak egy-két dolgot, forró italok és levesek, de azt mondták a szervezők, h vagy beolvadok közéjük v nem lehet ill. anno pár éve az apehnál szinte kinevettek, h lekvárt szeretnék árulni… most már tudnék talán, de most meg már nem szeretnék… talán majd egyszer…
A magyar adótörvények miatt nem lehetséges a földmegosztás, de a cserekereskedelem sem. Nem lehet disznóért tyúkot adni, vagy tűzifát. Csak pénzt. Számlát. Áfát. Adót. Minden árumozgás adóköteles. Valakinek meg kell fizetni minden után az Áfát.
Az, hogy ez mennyire közösség ellenes, romboló hatású, azt látjuk magunk körül, nem részletezem.
Csak még egy hasonló: mikor arra szállt rá az adóhivatal, hogy rokonod építkezésén besegítesz ingyen, vagy szüretkor… esetleg a mozgásképtelen Mari néninek segítsz behordani a szenet a szomszédban, azt is szeretné figyelni és adóztatni az állam. Szegénység ez, igazi lelki szegénység.
Szerencsére az élet utat talál sokszor a paragrafusok dzsungelében.
Igen, szóval a marha pörkölt. Az elején féltem, hogy kimarad a fokhagyma, de benne van a gombócban, így korrekt. Viszont én meg szoktam még szórni egy kis majorannával is. Ha vadítani akarom, akkor mehet bele babérlevél is, óvatosan, megkóstolva, nem szabad, hogy domináljon, inkább ki kell időben venni.
A bor néha furcsa dolgokat csinálhat, ezért ha nem kipróbált borról van szó, akkor inkább előre pácolom benne egy kicsit, lecsepegtetem, és később nem adok hozzá, az íze ott lesz.
@Fuszeres Eszter: “erről itt írtam, hát sajnos ez nem egyenlő a földmegosztás programmal, és attól félek, itt ilyen egyáltalán nincs. Pedig milyen jó lenne! “
Igen, pontosan. Nagyjából egy időben láttam Hugh egyik ilyen műsorát és ezt a cikket itt a lecsóskertről, és nagyszerű dolognak tartom. Meg is bántam, hogy az örökölt, de a távolság miatt általam művelhetetlen, de nagyváros szélén ideális helyen lévő kis földterületemet, pár éve kényszerűségből, mélyen áron alul eladtam, mert felajánlottam volna hasonló céllal, ha akkor megtalál ez a gondolat. Pár családnak jó és elég lett volna, eh, késő bánat. 🙁
Tényleg nem lehetne erre mégis-mégis valami szervezeti formát találni? Nem csak én vagyok (voltam) úgy, hogy kénytelen voltam jobb híján szabadulni a földtől. Egy nagy csomó szegény de dolgozni akaró és tudó emberen lehetne segíteni. Eszter, biztos jobban ismeri és körbejárta már a témát.
Sajnos nagyon szkeptikus vagyok. Van Erdőbényén egy kis házunk, és pont most néztem, hogy a szomszédaimnak mind ott rohad el az alma a fája alatt, és alig látni olyan kertet, amit mezőgazdaságilag megművelne valaki, pedig nem dolgoznak 8 órában főállásban. Mégse. Télen inkább megveszik a boltban a gyümölcsöt, de a saját ott rohad el.
@Fuszeres Eszter: Nem is a vidéki emberre gondolok.
Most egy átlagos magyar faluban élek és ugyanazt látom magam körül, műveletlen kerteket.
Amiről viszont én beszéltem, az konkrétan Debrecen.
Tele van panellel, lakótelepi emberekkel, akik valamiért az elmúlt 40 évben beköltöztek, amíg volt gyáripar, most nincs pénz egy kis darab földre se, ahol még tudnának tevékenykedni. Ugyanakkor a külső területeken gyorsan elöregedő népesség nem tud mit kezdeni a földjével.
A föld és az ember csak néhány kilométerre van egymástól, konkrétan az én földem megközelíthető volt helyi buszbérlettel, a tulajdon viszonyok nem engedik a dolgot, csillagászati távolságba helyezik a munkaerőt a földtől. Szóval nem a faluról beszélek, és szerintem Hugh se.
Szia Eszter! Én teljesen új vagyok itt és nagyon tetszik a blogod. Az írásaid, a kommentelok, a rálátásod a világra. Nem is beszélve a receptjeidrol. Valahogy ilyennek képzelek el egy európai embert.
@stevekoti: De aranyos vagy, ez ma nagyon-nagyon jól esett!!!!