Igazi tavasz!

Későn érkezett el a tavasz, és ha most kinézek az ablakon, akkor is szürkeség van, de már Pranté rám szólt, hogy hagyjam abba a nyafogást, nem akarhatok sivatagban élni, és beláttam, hogy igaza van.
Ennek a késői tavasznak az az egy haszna van, hogy sokféle virág egyszerre kezdett szirmot bontani, és gyönyörű a mező, lassan gyönyörű az erdő is, én legalábbis nagyon szeretek a fák rügyeiben gyönyörködni.
Sok szép színesebbnél színesebb virágot láttam vasárnap, de csak párat tudtam lefényképezni, pedig most még annyira tudok örülni a színeknek, hogy a sima sárgán virító pitypangot is gyönyörűnek látom a ház előtt.
Vajon az állatok is ámulnak, ha egy csupa virágba burkolózott mandulafát látnak? Vagy csak az emberek állnak meg egy pillanatra, hogy megállapítsák, hogy ez mennyire gyönyörű?
Volt egyszer egy németjuhászunk, akit minden délben az idős szomszéd bácsink sétáltatott a felesége parancsára 🙂 A kutya két hónap alatt megtanult tőle nézelődni: megállt öt percenként forgatta a fejét, szaglászott, kicsit megpihent. És minden tavasszal megszagolta az aranyesőt!