Kategóriák
Egyéb kategória

Korhelyleves korhelyeknek

Erdőbényéről kanyarodtunk ki éppen tegnap este, amikor felhívott a barátnőm, és mesélt egy új korhelyleves receptet. Elég jól hangzott, és minél többet gondoltam rá, annál éhesebb lettem.
Mire kikanyarodtunk a főútra meg is született az elhatározás, hogy beülünk egy tányér forró levesre és valami desszertre a közeli étterembe, de zárt ajtókat találtunk.
Mire összeszedtük a gyereket a nagymamánál, és felhoztuk a cuccokat az autóból, már kilenc óra volt, nem főztem semmit, de ma reggel a korhelylevessel kezdtem a napot.
Az a különleges benne, hogy borral készül. Eddig úgy tudtam, hogy a korhelyleves a másnapos gyomornak szolgál gyógyírként, és az bizony nem veszi jónéven a bort.
Ehhez képest ez a leves úgy korhely, hogy a korhely örömére készül, borral fő.
Hozzávalók:
1 kg házi savanyú káposzta annyi lével, mint amennyi ellepi
0.5 l száraz fehérbor
1 nagy fej hagyma
4 babérlevél
1 tk kömény
3 ek zsír
1 csokor friss kapor, vagy 2 ek szárított
6 szem borókabogyó
2 tk majoránna
só, bors

1 szál füstölt kolbász

40 dkg darált hús
10 dk valamilyen füstölt hús
1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 zsemle
1 tojás
só, bors

tejföl a tálaláshoz
citrom, ha nem lenne elég savanykás

A hagymát apróra vágom, és a zsíron megdinsztelem, majd rádobom a káposztát is a babérlevéllel, majorannával, sóval borssal, és megdinsztelem. Felöntöm borral és vízzel, és amikor újra forrni kezd beteszem a diónyi húsgombócokat.
Ehhez a húsokat összekeverem a beázatott és kinyomkodott zsemlével, apróra vágott hagymával és fokhagymával, beleütöm a tojást, és jól megfűszerezem.
Mikor a gombócok megfőttek (kb. 10 perc), belekeverem a kolbászkarikákat is, és újabb tíz percig főzőm.

15 hozzászólás a(z) “Korhelyleves korhelyeknek” című bejegyzéshez

Volt itthon fehérborban érlelt savanyú káposzta, gondoltam érdemes vele kipróbálni 🙂 Én is füstölt csülökkel ismertem, de azt itt úgyse lehet kapni, viszont ez a recept egész jól megoldható volt. Fél óra múlva pedig az is kiderül, hogy Nagydarabom mit szól hozzá. Nekem már most ízlik 🙂

Amiben ennyi alkohol van, az rossz nem lehet:), amúgy meg teljesen alpárolog belőle és fűszerként marad jelen. Nagyon tetszik.

A kutyás hasonlat annyira jó, hogy ha kicsit rosszul vagyok, nekem például segít a sör. Ez nem vicc. (Nem másnaposságra gondolok!:))

Felénk is gombával főzik, a szlávoknak talán szentségtörés lenne, ha nem kerülne bele friss, vagy szárított vargánya, na meg aszalt szilva, füstölt csülök, kolbász és hús. Szent estére meg szilveszterre csinálunk ilyet 🙂

Én mindig abban a hiszemben éltem,hogy ez tipikus szilveszter utáni(újévi)leves, ami az éjszakai mulatozás ellenszere.De azt hiszem, én inkább tipikus téli levesnek nevezném.Köszönöm, Eszter, hogy éppen most és itt újra eszünkbe juttattad!

Ez is jól hangzik, de mi az Esztertől tanult petrezselyemmel és fokhagymával feljavított vajat használjuk hasonló célra. Pikk és pakk készen van, és kinek van kedve korhelyként főzni? Amikor az izraeli műlesiklók is azt mondják: slalom

Vélemény, hozzászólás?