Az októberi hosszú hétvégét Tokaj-Hegyalján töltöttük közel százan. Igazi irodalmi, zenei kalandozás volt! A sok remek zenéért azóta is hálás vagyok, nagyon feltöltekeztem az alatt a pár koncert alatt.Pénteken ebédre kóser paprikás krumplit főztünk, és aszalt szilvás csicserit azoknak, akik nyitottabbak a különleges ízekre.
A kóser konyhát a Deutsch birtok biztosította Mádon, a világ legrondábban beszélő öregasszonyával együtt. (A néni segítségként érkezett, de nekem teljesen leszedálta az agyamat.) Mikor csütörtök este megérkeztünk, és bevittük a konyhába a hozzávalókat a következő kérdéssel fogadott egy ismeretlen “néni”: Megérkeztetek b…meg? Na, pakoljatok le a p…ba, mit álltok ott?
Aztán kiderült, hogy nem haragszik, ő így barátkozik. Másnap reggel folytatódott az eszmecsere, röpködtek a nemiszervek, lóalkatrészek, és hasonlók. Utána meg elnevezte a férjemet gamónak, ami szerinte magasat, nagy darabot jelent (180 cm 80 kg), és folyamatosan káromkodott. Gábor nehezen viselte a közeledését 🙂
Mit ne mondjak, nagyon gyorsan ültem be a kocsiba ebéd után, és meg se álltam Tokajig, de másnap reggel volt Mádon egy kis dolgom, rettegve álltam meg a kapu előtt, mit kapok aznap. Mindegy túléltük ezt is.
Bevallom, nem sok bizadalmam volt a saját kóser paprikás krumplimhoz!
Szerintem vannak ételek, amit nem kell erőltetni, ha kóserről van szó! Ilyen a legtöbb “magyaros”, húsos-tejfölös fogás, mint a rakott krumpli, vagy a hortobágyi húsos palacsinta. Persze lehet növényi tejszínnel, meg hasonlókkal bohóckodni, de akkor már jobb ilyenkor nem enni!
A paprikás krumpli más tészta: a szalonna kiesik ugye, kolbász lehetne benne, ha elérhető áron kapható lenne ehető kolbász, akkor nem lenne probléma, főleg bográcsban nem.
De most a kolbász elmaradt, csak a bogrács adta azt a némi pluszt.
A krumpli mégis nagyon jól sikerült! (Persze a sikeréhez az is hozzájárult, hogy fél négykor jutott ebédhez az az ötven ember, aki ezen a buszos kiránduláson részt vett 🙂
A titka pedig a 15 kiló krumplihoz hozzáadott 2 kilónyi libazsír volt!
Nem újdonság, hogy a zsír felerősíti az ízeket, nem véletlen, hogy a szénhidrátmentes diéták könnyebbek, mint a zsírmentesek. De ekkora hatásra nem számítottam!
A paprikás krumpli nem volt zsíros, pedig arányaiban 13% zsír volt benne, szinte belefőtt a krumpliba.
Gondolom mondanom se kell, hogy olajjal nem érhető el ugyanez a hatás!
Erről jut eszembe, hogy sokan kezdenek visszatérni a disznózsírral való főzésre, annyira drága lett az étolaj, és az „első”, újra zsírral készített pörkölt ledöbbenti az ízlelőbimbókat! Igazi katarzis, régen érzett csoda . (A szárnyas zsírokat és a vajat is most nem hozom fel, mert az ugye olívaolaj árában mozog)
15 hozzászólás a(z) “Kóser ebéd Mádon” című bejegyzéshez
Szia! Érdekes poszt!
Az edények is kóserek voltak?
A zsidóság hogyan viszonyul a "nemiszerves beszédhez"?
Egy ismerősőm gyermeke volt nyáron egy zsidó táborban és ott szabad volt a gyerekeknek "csúnyán" beszélniük. A szülők csak lestek, ők nem vallásos zsidók, sőt, de otthon kerülik a szexuális tartalmú kifejezéseket.
A Heti Hetesben is volt valami poén arról mostanában, hogy az "idegenszívű" a csúnya szó, nem a b+!. Hát nem tudom.
Szia Eszter!
Kicsit elhavazódtam ,amikor pidig van időm meglátogatni,mit látok?Sok-sok finomságot!!!!!
Jó ideje már én is zsírral sütök-főzök:termelőtől veszem a liba,kacsa,disznóhájat,és itthon szépen kisütöm,leszűröm.
A legjobb a főzéshez,sütéshez!A kilók elleni küzdelemben pedig a mérték segít és néhány plusz kilométer futás!
Beiglit csak zsirral. Mashogyan nem is lesz jo.
igaz, amit csak lehet, libazsírral!:)
a zsír jó. itt sajnos nincs sertészsir, csak kalandosan lehet szerezni, úgyhogy én rezerválom mindig, de pörköltet már csak azon csinálok.
ez a mondat pedig made my day: "A paprikás krumpli más tészta: "
🙂
(és köszönöm!)
jaj, köszönöm! javítom!
Kedves névtelen, engem nem zavar, ha névtelenül kommenteltek, de egy nick azért jó, mert akkor tudlak hogy szólítani.
Nem a zsírral történt nagy dolog, hanem az olaj lett nagyon drága! Gondolom azért emelték meg, mert sokan jártak azzal (autósok)
Szia Eszter!
Elhiszem, hogy trauma volt a szabadszájú néni, de az agyad nem "szadálta", hanem szedálta, ha azt akarod mondani, h zsibbasztó volt a jelenléte.
Mindig nagy kedvvel olvasom igényes bejegyzéseidet 🙂
egy bölcsész gasztroblog-függő
Mi történt a zsírral? Nem szoktam venni, de mikor "leszoktam" róla (ára és igen változó minõsége miatt), akkor 200 Ft körül volt fél kiló, az olajnak meg (igaz, akciósan) 299 Ft litere a Tescoban (Vénusz étolaj). Amúgy meg a töpörtyû arany árán vagyok kiakadva. Mibõl van, hogy majd' 2000 Ft kilója? Móni (külön köszönet, Eszter, hogy névtelenül is lehet kommentelni, sokan követhetnék a példádat!)
Eszti,
Remélem a fater féle, nem kóser, de Gönczi barack kárpótolt a helyszínen kicsit a néniért. 😉
Azóta viszont rövidebbek a pizzériában a rendeléseim. Tudom, h úgyis magyarosat kérek, szal üdv Gábornak : :-)))
zp
:-))
Szerintem a néni félreértette a receptet, és az erős paprikát erős szavakkal helyettesítette.
🙂
Lehet zsír nélkül főzni/enni, csak akkor le kell mondani a +100 kilós célkitűzésről :-))))
Chilii, annak nem is lehet ellenállni! Mármint a kacsatepertőnek, nem nekem! 😀
vannak ételek amiket csak és kizárólag zsírral lehet elkészíteni 🙂 én pl. bográcsba semmi áron sem öntöznék olajat. egyébként pedig csak és kizárólat Te tehetsz róla, hogy már megint nem bírtam ellenállni, és vettem egy csomag hájat, persze kacsát, és a tepertőket is mind megettem!!! :)))
A kemény szerintem nem kifejező! Ha még egy órát maradni kellett volna, akkor bezártam volna a wc-be!
🙂
A néni valóban nagyon kemény volt, de legalább bor nélkül is vidám volt a hangulat!!!
Anyumék is visszatértek a zsírra, harminc százalékkal olcsóbb mint az olaj, és valóban sokkal jobb íze van a legtöbb ételben, de a disznózsírban sütött palacsintát nehezen szokom meg 🙂