Olvas, nem olvas, ki az?

Nagy baj ha nem olvas a gyerek? Nekem igen, mert én sokat olvasok, és fantasztikus olvasói élményeim vannak gyerekkoromból, az átolvasott napokról nyáron, vagy amikor kamaszkoromban azzal borítottam ki a szüleimet, hogy az étteremben se voltam képes letenni egy nagyon izgalmas regényt, és két fogás között olvastam. Persze nem az olvasás volt a baj, hanem hogy átlagos kamaszhoz méltóan, nem igazán vettem részt a beszélgetésben. És nem csak egy regény erejéig, hanem pár évig…
Viszont olvastam, méghozzá mindent, ami kezembe került. Az elképesztő gagyi, egy nap alatt kiolvasható ponyváktól kezdve a szépirodalomig. Sőt, egyszer titokban elolvastam egy Júliát is, és be kell vallanom, hogy tetszett. Nem tudom ki emlékszik ezekre a romantikus “regényekre”? Száz oldal lehetett kb, és havonta jelent meg valamikor a rendszerváltás után. Hatalmas sikere volt. Én csak azért nem olvastam belőle többet, mert azt nagyon cikinek tartottam volna, ha valaki ezzel a kezemben lát, úgyhogy kimaradt az életemből, pedig…pedig az egyik barátnőm ezekkel a szuper történetekkel csiszolta német nyelvtudását, és hetente fordította németről magyarra a szerelmes regényeket. Az ötvenedik után úgy érezte utálja az emberiséget.
Három könyv fogott ki rajtam igazán, az egyik a Légy jó mindhalálig, a másik a Kőszívű ember fiai, a harmadik pedig egy volt pasim által ajánlott személyiségfejlesztő regény volt. Mondanom se kell, nem volt egy hosszú kapcsolat, nem fejlődött eléggé a személyiségem, pedig a főszereplőt Joynak hívták. Hahaha. Viszont cserébe bevallom, hogy hetedikben imádtam az Aranyembert.
Dáviddal nehezebb dolgom volt, mert a férjem egyáltalán nem emlékszik, hogy mit olvasott 14 éves kora előtt, én pedig hiába jönnék egy 8-9 éves kisfiúnak a Két Lottival, vagy Lakner Artúr Édes mostohájával, körberöhögne. Így magamnak kellett kitalálni, hogy mi lehet számára a kellően izgalmas, amit már maga is hajlandó elolvasni, vagy lehet közösen, felváltva olvasni belőle. Egy éve Erdőbényén egyik esős napon még a szekrény tetején talált, Szent Péter esernyőjét is megpróbáltam felolvasni Dávidnak, de a huszadik oldalon feladtam, a százhuszadik megmagyarázandó fogalom után. Egyszerűen élvezhetetlen volt. Most azt gondolom, hogy 10-12 éves korig, egyszerűen kortárs irodalmat kell a gyerek kezébe adni. Rengeteg fantasztikus kortárs író van, aki ennek a kiskamasz korosztálynak ír, magyar is, de szerencsére a külföldi sikerekből is elég sokat lefordítanak magyarra.
Tényleg öröm látni, amikor egy negyedikest egyszerűen beszippant egy regény, de azt gondolom, hogy a mai gyerekek -tisztelet a kivételnek- maguktól nem lesznek olvasó emberek. Kell a szülői presszió, az első 20 oldalnál. Mert utána, ha jó a könyv, akkor nem ereszti a gyereket. És én megértem, hogy gyorsabb, könnyebb szórakozás az Xbox, meg hogy jó néha a tévé előtt bambulni. Olyannyira, hogy mi támogatjuk Dávidot a számítógéphasználatban.
Na és persze néha megvesszük őt, hogy olvasson. Szó szerint is, képletesen is.
És akkor pár konkrétum 8-10 éves fiúknak, ami nekünk nagyon bejött (volt pár nem túl sikeres próbálkozás, erről nem írok):

Jeff Kinney: Egy ropi naplója (sorozat, naponta 1 könyv)
Francesca Simon: Rosszcsont Peti (sorozat, hétvégente 1 könyv)
Berg Judit: Rumini (Nálunk kötelező olvasmány volt)
Csukás István: Nyár a szigeten (kötelező volt)
Csukás István: Vakáció a halott utcában
Goscinny, Sempé, Kategória: A kis Nicolas
És most nyáron már komolyabb regények:
Matthew Dicks: Egy képzeletbeli barát naplója
Patrick Ness: Sohasincs vége

Mivel én imádok ajánlásra olvasni, szeretném, ha megosztanátok, mit olvastak örömmel a 8-12 éves gyerekeitek. Lesz, aki nem örül ennek, de szerintem vannak fiús és lányos könyvek is, szóval az se baj, ha megírjátok, hogy kinek ajánljátok! 

Köszönöm!