Bár Tokaj-hegyalján nincsenek távolságok, Tállya nekem valahogy mindig kiesik. Mádra szoktunk menni, de annál tovább ritkán. Mikor itt a blogon Hegyaljáról volt szó, valaki mindig nagyon kedvesen beírt a kommentekbe, hogy ha legközelebb arra járunk, az Oroszlános borvendéglőt semmiképp ne hagyjuk ki. Tudtam én, hogy ez a valaki az étterem nagyon ügyes marketingese lehet, de nem volt tolakodó úgyhogy ott hagytam a kommenteket.
Be is érett a munkája, mert idén nem hagyhattuk ki, meg kellett néznünk honnan is ez a sok levél.
35 fokban, déli 12-kor parkoltunk le az Oroszlános előtt, talán egy szerdai nap. Rajtunk kívül csak egy család ebédelt ott éppen, úgyhogy kedvünkre választhattunk az asztalok között. Az étterem a régi Szirmay-kúriában található, amit gyönyörűen felújítottak, és igazán ízlésesen rendeztek be, mind a bútorokkal, mind a textiliákkal, kiegészítőkkel.
Napi ajánlat volt a hideg paradicsom és uborkaleves házi juhsajttal, és a lecsó is, de a lecsónál valami komolyabbat szerettünk volna enni, úgyhogy maradt a leves megkóstolása az ajánlatból.
Gondolom mindenkinek meg van az az érzés, amikor egy kanál ételt vesz a szájába, és majdnem elájul a gyönyörűségtől… Annyira finom volt, annyira tökéletes, hogy soha nem gondoltam volna, hogy egy egyszerű gazpacchoból ilyet is lehet készíteni. Ha csak ezt ettük volna, akkor is tökéletesen elégesett lettem volna.
Szarvast ettünk főétel gyanánt, nincs mit írnom róla, tökéletes volt és kész.