Őszköszöntő csirkemell

Jaj, nagyon kemény hét áll mögöttem.
Nem posztoltam, nem válaszoltam e-mailekre, nem mostam, ezért kicsordul a szennyes ruha a szennyestartóból, nem vasaltam, ezért halomban áll a leszáradt ruha, nem tudtam elmenni fodrászhoz, és ami a legrosszabb, nem tudtam foglalkozni a gondolataimmal 🙂 Ezt is csak azért írom ma, mert sokan olyan kedvesen aggódtatok, hogy azt nem hagyhattam szó nélkül!
Augusztus közepén kipattant a fejemből „a nagy ötlet”, hogy mit is szeretnék, de egyenlőre magammal sem tudtam megbeszélni. Ezen a héten még pótolom azokat az elmaradásaimat, amik az élethez fontosak, holnap délután koktélozok (szigorú munka, ne irigykedjen senki!), utána este hétre megyek szülői értekezletre az óvodába. Most, hogy ezt leírtam, nem biztos, hogy annyira jó ötlet, két-három koktél után társalogni az óvónénikkel…
Egyáltalán nem olvastam gasztroblogokat, sőt szinte az internetre sem néztem rá, kivéve a versíró versenyt, de az munka ugye. Na jó, mostanában függő lettem egy blogon, amit eddig is olvastam, de most nagyon izgalmas dolgok történnek a szerzőjével, amit kicsit irigykedve, kicsit drukkolva szemlélek. Annyira szép dolog a friss szerelem, az igazi föld felett járás, a rózsaszín köd! De erre a blogra is csak fél percem van, régen érdeklődtem a szerzőjénél a pontos fejleményekről, pedig benne élek egy kicsit a történésekben.
Péntek este végre kettesben leszünk a férjemmel, remélem már este hatkor alszunk, annyira hiányzik egy jó, hosszú alvás, olyan igazi KO, amikor 12 óra múlva arra ébred az ember, hogy jaj, elaludtam?! Igazából kilenc óránál többet még soha nem aludtam egyhuzamban, de most szeretnék.
Vasárnap reggel remélem valóban egy új hét kezdődik. A következő héten találkozom pár emberrel, akikkel már hetek óta tologatom a randevút, de rendesen fogok főzni már.
Bocsánatot kérek mindenkitől, akinek nem válaszoltam a levelére, jövő héten pótolom.
Közben beköszöntött kedvenc évszakom az ősz. Igaz ebből még nem sok látszik, a múlt hétvége valami döbbenetes volt a maga 36 fokával. El is mentünk az esztergomi strandra, nagyon jót pancsoltunk, sétáltunk, fagyiztunk, aztán este végignéztük, ahogy Dávid megiszik másfél deci kólát, amitől teljesen bepörgött, legalább százszor körbefutotta a főteret, miközben egy német bányászzenekar zenélt, mi pedig söröztünk. Rég éreztem magam ennyire jól!
Ha már ősz, akkor főztem is valami igazi őszit, chilis körtével töltött csirkemellet.
Már az is valami, hogy a saját kívánságomat sikerül kitalálnom, ez a csirkemell pedig igazán az én szám íze szerint készült. Közben elfogyott a mézem, de nem baj, a világ legkalandosabb módján itt az utánpótlás: Chilii odaadta Loriennek, Lorien átadta a húgának,és pedig majd elhozom onnan. Köszönöm fiúk, lányok!
Hozzávalók:
2 egész csirkemell
4 nagy, kemény körte
2 ek méz
1 ek konyak
1 kk chili
1 kk oregánó
0,5 kk őrölt kömény
só, bors
csipet fahéj
csipet gyömbér
A csirkemelleket késsel úgy vágom be, hogy a legnagyobb felületűre lehessen szétnyitni. Sózom, borsozom. Két körtét lereszelek nagylyukú reszelőn, és elkeverem a fűszerekkel, majd a mézzel és a konyakkal. A csirkemell egyik szélére teszem, és feltekerem. Összekötözöm, és alacsony lángon kevés olajon megsütöm. Közben meggrillezem a körtekarikákat. Mikor a hús megsült, felszeletelem, és a körtével tálalom.

Régen írtam már valami igazi zsidó konyhába illő kóser receptet, hát ez az.