Oké, az első napokban elbuktam az újévi fogadalmam, miszerint csak hetente kétszer eszem húst. Azzal magyaráz(kod)om, hogy január van, és elég szegényes a zöldség kínálat, de legalábbis jóval drágább, mint júliusban.
De a salátákat nagyon rendesen toljuk családilag, és a szénhidrát fogyasztásunk erősen visszaesett, olyannyira, hogy volt bátorságom visszakérni a mérleget a szomszédtól, igaz még nem hozta vissza, de megígérte. Előbb-utóbb rá kell állnunk.
Úgyhogy legyen ez a saláták hete. Egyik sem vega, és mindegyik pasikonform.
Kedvenc salátánk eredetileg kacsából készül, és hónapokig nem unnánk meg, és már tavaly évvégén nagyon szerettem volna enni belőle, csakhogy Budapest január elején nem éppen koriander- és mentaparadicsom. Harmadikán felugrott vacsorázni a barátnőm a pasijával, akkorra terveztem, volt is hozzá kacsamell, de nem kaptam friss zöldfűszereket. Így a kacsamellet tealevélen füstöltem, a saláta elmaradt.
Ma kaptam korianderzöldet, mentát és citromfüvet is, de nem volt kacsamellem. Csakhogy már nem bírtam tovább, így sima darált sertéslapockából készült a saláta.
Nem vagyok híve a főzzünk csirkelábból gulyást, vagy farhátból halászlét vonalnak, de ez most nem csak sokkal olcsóbb, mint az eredeti, de valóban nagyon finom is lett.
Hozzávalók:
50 dkg darált lapocka
5 ek olívaolaj
2 kaffirlime levél
1 thai citromfű
1 lime reszelt héja
20 dkg sótlan, pörkölt földimogyoró
2 csokor friss menta
2 csokor friss koriander
1 csokor újhagyma
2 hosszú, piros chili
2 lime leve
egy nagy doboz madársaláta
só
Felforrósítjuk a wokot, majd az olajon folyamatos kevergetés közben megpirítjuk a húst. Belekeverjük a felcsíkozott lime-levelet, a vékonyra karikázott tahi citromfüvet, a reszelt lime-héjat. Késes robotgéppel durvára daráljuk a mogyorót, és a húshoz keverjük azt is. Elzárjuk a lángot, közben felaprítjuk a mentát és a koriandert, illetve felkarikázzuk a chilit.
Összekeverjük a hozzávalókat a lime-lé és a madársaláta kivételével, mert ezeket csak a tálalásnál adjuk hozzá. Langyosan a legfinomabb.
