Pészah falun

Nem egyszerű az életünk, de nem kell csodálkozni, hogy a pészahi szünetre esett pészah, ezért mi Erdőbényén lehetünk. Itt nem hiányzik a kenyér, a bolti szeletelt, amit pedig a Szerencsen vettünk múlt héten, arról csak itthon derült ki, hogy valamilyen ételfestékkel sárgított “burgonyás” izé.

Tehát, egy olyan konyhában próbálom átvészelni a pészahot, ahol csak halványan pislákol a láng a gáztűzhelyben, négy napig lavórban mosogattam, de végre mára van víz! Igen, víz! Micsoda öröm, el se hinném Budapestről, hogy ennyire hiányzik a mosogatógép, az elektromos tűzhely, és igen, leginkább a tágas, tiszta konyha. A héten kimeszelünk, és remélem nemsokára megérkezik a konyhabútorom is, de sajnos a sütőt nem bírja le a vezeték, a mosogatógépet pedig az összetákolt “vízrendszer”. Na mindegy, lesz itt még normális konyha, csak ki kell várni 🙂 A legfurcsább a bojler, ami éjszaki áramra van kötve, ami annyit tesz, hogy éjjel felfűt. Ha nappal kifürödjük a vizet akkor bizony volt meleg víz, nincs meleg víz estig.

Furcsa dolgokat hoztam magammal: gyertyatartót igen, borospoharat nem. Attila megmentett minket, tegnap hozott magával a bor mellé hat normális poharat, nem kell a bort pezsgőspohárból inni. Ja, mert 12 pezsgőspoharat azt hoztam. Csak a legfontosabbakat, kéremszépen!

Addig is, egyszerű dolgok.

Ma reggelire pl. maceszos rántotta sok hagymával. Még szerencse, hogy edényeket hoztam magammal.

Hozzávalók fejenként:

1 maceszlap

2 tojás

1 fej hagyma

olaj (naná, hogy libazsír)

só, bors

Igen, ez egy sima hagymás rántotta, csak a tojásba összetördelt maceszlapot keverünk. Ez pont annyira puhul meg a sütés végére, hogy még néhol ropog benne. Tényleg finom, mondhatni, hogy a kedvenc pészahi ételem.