Tavaszi szünet van, felpakoltunk és lecuccoltunk Erdőbényére. Tavasz van, a kutya boldog, a gyereket nem lehet kiparancsolni a házból, csak ha megfenyegetem, akkor is számítógépezni szeretne, de most inkább a kutyakergetést választotta a gyomlálás helyett. Nem mintha tudná mi az a gyomlálás, de érezte, hogy jobb, ha fut három kört nyafogás nélkül, mintha gyerekmunkára kényszerül. Érdekes, hogy a kutya mennyire haragszik a teherautókra, lovas kocsira, és a motorosokra. Otthon ezekkel mind nagy békességben él.
Kijött a vízszerelő, kiderült, hogy a bátyja apu osztálytársa volt, de ennek ellenére se tudta beindítani a vízművet. Bízunk benne, hogy csak szelepcserére lesz szükség, és holnap már nem Norbiéknál kell fürdenünk a szembe házban. Nem akarom részletezni, hogy ez mit jelent, de Gábor naponta ötször fordul az Attilától kölcsönkért kannával a kútról. Aztán valaki perceken át magyarázta szintén apunak, hogy haragszik az unkatestvérére, mert a nyolcadik szomszédtól kellett megtudnia, hogy meghalt az ura. Hihetetlen, hogy apáméknak annyira egyforma az arcuk a bátyaival, hogy mindenki megismeri őket, még ha nem is tudnak különbséget tenni köztünk.
Ja, tegnap meg elsétál egy család a kapu előtt, köszönünk, erre megkérdezik, hogy Eszter vagyok-e? Amikor a Fűszeres is elhangzott, akkor már sejtettem, hogy nem rokon, bár tavaly a temetőben így szólított apu egyik harmad unokatestvére. Kiderült, hogy Gabah a családjával épp házat néz Erdőbényén, és gondolta, hogy találkozunk majd. Vicces.
Mondta is Gábor, hogy legyek rendes az urammal, és ha már itt a bogrács, főzzek benne egy nagy adag pörköltöt. Ebből maradt egy csomó főtt krumpli. Ételt ki nem dobunk, úgyhogy ebből a krumpliból készült a mai ebédünk. És a bényei pészahról nem is tudom mit gondoljak. Jaj nekem!
Fetás krumplilepény
Hozzávalók:
50 dkg főttkrumpli
1 tojás
10 dkg feta sajt
1 kk apróra vágott rozmaring levélke
2 ek tejszín
só, bors
1 nagy fej hagyma
sütéshez olaj
tetejére tejföl
A krumplit úgy-ahogy összetörtem villával, majd belemorzsoltam a sajtot, belekevertem a tojást és a fűszereket. A hagymát olajon megdinszteltem, és az mehetett a krumpliba. Evőkanállal adagoltam egy-egy kanálnyit belőle kevés olajra, és szép pirosra sütöttem. Elég törékeny volt liszt nélkül, de azért meg lehetett fordítani.
4 hozzászólás a(z) “Erdőbénye, első napok” című bejegyzéshez
Kóser erdőbényei Peszachot kívánok! Én is úgy tartottam, hogy a Húsvét falun igazán szép.
helyszini tudositas, a legjobb. sok szep napotok legyen ott! 🙂
helyszini tudositas, a legjobb. sok szep napotok legyen ott! 🙂
Olyan szép napom van! Rátaláltam erre a kedves írásra. A gyermekkoromat idézted vissza! Megköszönöm! Különösen a zsidótojás! No, annak mindig nagy keletje van a családunkban! Drága Nagymamám receptje! S, most itt viszontlátva?! Elöntött az öröm!
Köszönöm, hogy írtál, hogy írsz! – Bojana*