Dorka barátnőm hamarosan Sárospatakról Budapestre költözik, és szerető gazdát keres a kutyájának. Ha mind ez még nem volna elég, a kutyaúr a napokban megnősült, és az ifjú menyecskét is hazavitte a házába! Kérem, aki tud segítesen!
“Költözünk. Muszáj…..Egy hónapig maradhatunk még a házunkban, mert már eladtuk. Ezzel semmi gond, de mikor három évvel ezelőtt befogadtuk ŐT, ezt nem tudtuk előre…
Nem vihetjük társasházba, emeletre. Nem bírná ki, szabad lélek, fél város a territóriuma….
A szomszédaink sem tolerálnák, ugyanis ugat. Élete árán is védi a házat, és engem, a gazdáját. Szófogadó, nagytestű, férfikutya… A legokosabb, legravaszabb, legodaadóbb, legkedvesebb kutya a világon. Pár hetes csöppség volt mikor szomszédunk majdnem elütötte, Cézár nem tudta honnan kerülje ki a kétméteres februári hólépocsolyát, ahová a gazdái kirakták… Németjuhász: gondolta Zsuzsa. okos szeme van, kár érte…. Hazavitte, de az édesanyja választás elé állította, már volt (van is) egy kuvasz, egy komondor, és egy fehér puli, (Csipke)..
Átjött hozzánk a kis kajla pucussal, aki úgy nézett rám, hogy amúgy nem túlzottan kutyás szívem szukamamává alakult nyomban, és végem lett. Három éve a kutyám…. Egyedül rám hallgat, és a nagyfiamra, a többieket játszótársának tekinti… Nagyon okos..talán túlzottan is.
Érzi, hogy baj van. sóhajtozik, néz, bökdös az orrával, átveszi minden rezdülésem…
Tegnapig napig úgy volt, hogy az unokatestvérem befogadja a költözésünk miatt. Miskolcra vitte volna, nagy, kertes házba.
Családi tragédia miatt ez megiúsult, ők is költöznek, külföldre, nagyon messzire… Tegnap tudtam meg..
Eddig, a biztos tudatban, hogy Era lesz a kutyám szerető gazdija, nem kerestem más megoldást.
Most pedig baj van..
Cézár két napig nem volt itthon, aztán hazajött.. Nem egyedül, egy nővel.. ez a látvány fogadott, mikor reggel benéztem a kutyaházba….
Megszakad a szívem, két kis árva, mindenki cserbenhagyja őket, születésüktől fogva.
Van egy menhely, Sátoraljaújhelyben, de nem szeretném… a kislány még csakcsak találna gazdát,pici, kedves, nőcisen ugat, de Cézárt senki nem vinné el… eleltatnák, két hónap múlvas..
Kérem, aki tud, segítsen..”
Nem vihetjük társasházba, emeletre. Nem bírná ki, szabad lélek, fél város a territóriuma….
A szomszédaink sem tolerálnák, ugyanis ugat. Élete árán is védi a házat, és engem, a gazdáját. Szófogadó, nagytestű, férfikutya… A legokosabb, legravaszabb, legodaadóbb, legkedvesebb kutya a világon. Pár hetes csöppség volt mikor szomszédunk majdnem elütötte, Cézár nem tudta honnan kerülje ki a kétméteres februári hólépocsolyát, ahová a gazdái kirakták… Németjuhász: gondolta Zsuzsa. okos szeme van, kár érte…. Hazavitte, de az édesanyja választás elé állította, már volt (van is) egy kuvasz, egy komondor, és egy fehér puli, (Csipke)..
Átjött hozzánk a kis kajla pucussal, aki úgy nézett rám, hogy amúgy nem túlzottan kutyás szívem szukamamává alakult nyomban, és végem lett. Három éve a kutyám…. Egyedül rám hallgat, és a nagyfiamra, a többieket játszótársának tekinti… Nagyon okos..talán túlzottan is.
Érzi, hogy baj van. sóhajtozik, néz, bökdös az orrával, átveszi minden rezdülésem…
Tegnapig napig úgy volt, hogy az unokatestvérem befogadja a költözésünk miatt. Miskolcra vitte volna, nagy, kertes házba.
Családi tragédia miatt ez megiúsult, ők is költöznek, külföldre, nagyon messzire… Tegnap tudtam meg..
Eddig, a biztos tudatban, hogy Era lesz a kutyám szerető gazdija, nem kerestem más megoldást.
Most pedig baj van..
Cézár két napig nem volt itthon, aztán hazajött.. Nem egyedül, egy nővel.. ez a látvány fogadott, mikor reggel benéztem a kutyaházba….
Megszakad a szívem, két kis árva, mindenki cserbenhagyja őket, születésüktől fogva.
Van egy menhely, Sátoraljaújhelyben, de nem szeretném… a kislány még csakcsak találna gazdát,pici, kedves, nőcisen ugat, de Cézárt senki nem vinné el… eleltatnák, két hónap múlvas..
Kérem, aki tud, segítsen..”
19 hozzászólás a(z) “Segítség! Sárospataki kutyus gazdit keres.” című bejegyzéshez
Ez nagyon durva, komolyan van, aki a szeretett kutyáját inkább megöli, mint hogy keressen és keressen helyet neki, míg nem talál????? Menhely is van, jó sok, ahol nem altatják el őket pár hét után, és lehet, hogy nem egy rózsadombi villa kertje, ahol laknak, és sárosak meg szűken vannak a kutyák, de esznek, isznak, futkosnak – élnek. És esélyük is lehet rá, hogy valaki hazavigye őket. Emberség hiányára hivatkozik olyan, aki képes elaltatni a kutyát, ha nem lehet az övé???? Gratulálok… Ezen kívül csak nyomdafestéket nem tűrő szavak jutnak eszembe.
Csak azon gondolkoztam, hogy ha valaki a kutyát tényleg családtagnak tekinti, akkor tényleg ilyen döntéseket hozna? Ha nem tekinti annak, hanem csak egy fontos valaki, akkor az más, de ha családtag? (Nem biztos, hogy bármit is igazolnak a személyes példák, de bizonyos döntések a kutya miatt nem születhettek meg nálunk, és arról már nem is beszélek, hogy egy (ember) rokon a kutyája miatt költözött le vidékre… Állás, pénz, stb. egy családtagnál nem kérdés, másodlagos.
Ezzel nem akarok felesleges vitákat gerjeszteni, csak kérdezem: a kutya nálatok ki volt a családban? (Nagymama és az aranyhörcsög között félúton?)
Jó, hogy szerencsésen megoldódott a kutya sorsa. Bár a mienk is így végződött volna:( A budapesti, de a vidéki állatmenhelyek is katasztrofálisak, (pénz és emberség hiányában) ezért humánusabb elaltatni a kedvencet, ha nincs más megoldás, nem találunk baráti segítséget, még ha kegyetlenül is hangzik. Az mennyivel jobb, ha elhitetjük magunkkal, hogy biztosan jó helyre került?
Soha ne mondd, hogy soha:-)
medvedr
Medvedr…
Nekem SOHA az életben Cézár után nem lesz kutyám.Nem tudok más kutyát elképzelni sem.
Kedves Dorka
Szerintem ez csak árt. Ha el kell válni, akkor el kell válni. Titokban se lesegesd, félelmetes, hogy mennyivel jobb az érzékelésük. Megértem azt, hogy nem tudod vállalni, habár benéztem a blogodba csökött agyamig nem jutott el a 3 gyerek. A hatodik emeleti panelba is be lehet szoktatni, a szocalizációs stresszt lehet oldani feromonokkal, igenis meg lehet csinálni.Viszont ez az egész nagyon nagy macera ! Valószínűleg több szakember, kutyakiképző, állatorvos fizetett munkáját plusz a család idejét is igényelné. Bár enélkül is sikerülhet. Azonban a bejegyzésedből egy kissé bonyolultabb kép sejlik fel. Van amikor ez nem megy. Akkor el kell válni. Megtalálni egy új gazdát és kész.
Sajnálatos, hogy így alakult. Legközelebb gondold át az állattartást, abban az értelemben, hogy mit bírtok el. Az hogy olyan szépen néz és szeretni való … hát ez sokszor vezet nehéz helyzethez. Azt kívánom: Tanulj ebből! Legyen még kutyád a nem túl távoli jövöben! Kérdezz meg valakit, aki ért a kutyákhoz (Ne engem), hogy a Te élethelyzetedben milyen kutya alkalmas. Képezd magadat előtte, és ha majd meglesz, a jövendő kutyádat is. Sok sikert kívánok ehhez és Cézárnak is a jövendő gazdinál!
medvedr
Eszter,hát az látod lehet hogy igaz…
Azért titokban meglesni biztos hogy fogjuk párszor,ha hazajövünk Újhelybe anyósomékhoz..
Cserke, jó ötlet, de úgy tűnik, hogy valaki befogadja nem messze Dorkáéktól, aminek nagyon örülök!
🙂
Dorka, szerintem nem szabad látogatni majd, és lehet, hogy az új gazdák se lennének elájulva a dologtól a második látogatás után , de ez csak az én magánvéleményem.
Medvedr:
Egyet szeretnék kérdezni. Ha sikerülne (remélem összejön ,remény csillant)gazdát találni,(Sátoraljaújhelyben) és kb. kéthetente lehetőségünk lenne úgymond “kapcsolatot tartani” a kutyával. Meglátogatni,megölelni,hemperegni,labdázni vele egyet.. Szabad ezt,vagy csak árt…? szeretném követni a sorsát,de csak akkor,ha ezzel nem okozok további szenvedést Cézárnak.
A kis szuka úgy néz ki maradhat,a háznál,az új tulajdonosok befogadják) Sajnos Cézárt nem,mert a lányok félnektőle..pedig barátságos velük,csak nagyon ugrál.. A lányok meg visítva menekülnek…
Eszter (vagy Dorka), esetleg kérjétek meg a Zakuszka-tanyás Andit, tegye ki a blogján. Nála rengeteg állatbarát fordul meg, talán nagyobb eséllyel kerestek gazdát, mint itt.
Egy percet sem godolkoztam vola a Cézárral költözésen, ha otthon lennék a gyerekekkel, vagy már nyugdíjas lennék,természetesen.
Pirikenagyi, hatodik emeletre nem vihetem, akármilyen álszentség, és akármilyen gonoszságnak tűnik “megszabaduni” tőle. Tessék elhinni, elég álmatlan éjszakát okoz. Mivel kora reggeltől késő estig dolgozunk, a bezárva lenne egész nap egyedül. Hétvégéken pedig utaznunk kell, ugyanis más városban is van munkánk másodállás, három gyereket el kell tartani valahogy, és iskoláztatni) beteg szülő nagymama,akiknek most szükségük van ránk. Cézár nem szállítgatható, nincs is hol,négyszemélyes kocsiban utazunk öten.És nem hagyható lakásban sem egyedül , ezt tudom, mert ismerem. Hány az autóban,(be sem száll, és pánikol.Lakásban kb. fél órát bír ki, (itt is beengedjük néha, de a legnagyobb hidegben is inkább kimegy, kaparja az ajtót. Jelen élethelyzetünkben álszentség vagy nem, jobbnak látom ha szerető gazdához kerül,kertbe.. Minthogy egész nap egyedül ugasson a panelben.
Kilátás hálistennek van rá, hála Eszternek is, kaptam egy emailt Újhelyből. Megismerkeeünk a gazdajelölttel, (nem fogja megbánni Cézárt, ez biztos.)Bizonytalan helyzetben semmiképp nem hagyom.
Hozzá kell tennem, hogy Cézárt imádom, de soha nem vállaltam volna kutyát, ha tudtam volna előre a költözésről. Így alakult.
Természetesen a macskát visszük,kutyát panelben tartani viszont akárhogy is fáj, nincs kapacitásom..
“A legokosabb, legravaszabb, legodaadóbb, legkedvesebb kutya a világon”, és mégis meg kell tőle szabadulni? Már megbocsáss, de ez enyhén szólva is akkora álszentség……..!!!!! Képzeld, fél éve költöztem a 11 éves kutyámmal kertesházból társasházba, és igaz ami igaz, sokkal több fáradtsággal jár, mert fel kell kelni, fel kell öltözni,
le kell vinni, sétáltatni kell. De mindketten túléltük. Igaz, szervezni kell a dolgokat.
Meg persze bevinni a kutyát a szép tiszta új lakásba, aki eddig a kertben, kutyaházban lakott, hát igen, ez is rengeteg munkát ad a kutyatartónak!
Na de ezt úgy előadni, hogy “Nem bírná ki, szabad lélek, fél város a territóriuma….”!!!! Egy kutya, ha választhatna, biztos a gazdit választaná, és vele a bármilyen új környezetet. De úgy tűnik, ő ebből teljesen kimarad.
Úgy értem Te v. Dorka nem komolyan gondoltátok a hazajött egy nővel fordulatot, hanem csak írói eszközként van a szövegben. Ezt nem fogtam fel, ezért kérek elnézést. A többit tartom, ahogy írtam is.
Kedves Susula, köszi a megerősítést. Remélem lesz még kutyád.
Üdv
medvedr
Bocs, akkor félreértettem. Sajnos, az ilyen típusú dolgok (antropomorfizálás) nagyon gyakoriak, sokkal inkább mint hinnéd. Verbális fordulatként is, de sajnos a mélyén ott lapul az a hajlam, hogy önző módon rávetítsük a saját értékrendünket arra aki nem tud ez ellen védekezni.Nagyon sokat ártanak ezek a dolgok. Ennek ellenére lehet, hogy kihagyott a humor/irónia érzékem, elnézést. A többit azért tartom.
medvedr
Kösz, Medve dr.! Szerintem is meg lehet /kell!/ próbálni Cézárral együtt költözni! Mi egy szabadon tartott falusi kutyát fogadtunk be budapesti lakásunkba. 4 évig élt velünk, míg tavaly egy súlyos betegség el nem vitte. De egy velünk maradt kölyke azóta is mindennapi örömünk!
Te Medve dr, hova tünt a humorérzéked?
Azt hiszed komolyan gondoljuk, hogy egy kutya megnősül?
🙁
Pedig már többször találkoztunk…
1. Kibírja, a társasházi létet is. Többet kell vele foglalkozni, nem ártana normális kiképzőhöz is elvinni, felkészítendő a városi létre. Több fegyelemre lesz szüksége, ahogy látom a bejegyzésből. A legtöbb társasházban egy kutyát szabad tartani.
2. Nösténykutyát el kellene helyezni. Nem nősült meg. Ostoba baromság antropomorfizálni a kutyákat. Árt a kutyának és a gazdinak is. Nem nősült meg, falkát alkotott. Valószínűleg vannak domináns ambiciói, ezt sem árt tisztázni, mármint hogy hol a helye abban a helyzetben/falkában ahol él. Lsd első pont: több fegyelem.
3. Egy kísérletet talán megér a városi élete! Bp.-en szerintem talán még könnyebb menhelyet találni, ha végképp nem megy. Sajnos nem ismerem jól a menhely helyzetet.
Lehet , hogy kissé kevéssé segítő bejegyzésnek érzékelitek pedig az akart lenni.
Üdv
medvedr
Köszönöm Eszter!