Kategóriák
Egyéb kategória

Sírásók

Régen volt már blogajánló.
A Sírásók naplója tulajdonképpen egy régész blog. Olvasom már egy ideje, ugyanis egyik barátunk nagy rajongója a blognak, és többször említette.
Már ő is a szerzők csapatát erősíti, fel is tette első posztját “A szudáni expedícióról”. Zempléni Pista, aki a Sírásón Hullafotós néven ír (sokat fotózott az expedíción, és úgy látom muszáj volt abba a blogba is találni egy frappáns nicket) egyébként a borokról is nagyon jól ír, remélem egyszer valami gasztronómiával kapcsolatos blogra is lesz ideje!
“Este 11 körül, az addig folyamatosan dübörgő áramfejlesztő generátor elhalkult, a villany kialudt – takarodó. Sosem aludtam előtte sivatagban, így az éjfekete, fülsüketítő csendben (se madarak, se tücskök, csak a szél hangja) nagyon vártam az álmot. Ehelyett a krónikusan orrsövényferdült földmérő szobatárs kezdett el horkolni, majd hajnal három felé, mikor ő is belefáradt az egyszólamba, a szoba harmadik lakójaként a csapat őskorosa kezdett archaikusnak tűnő hangokat reprodukálni.
Így a kimerítő repülő és sivatagi út után, az első maradandó expedíciós élményem a szobatársak hangterjedelmi képességeinek beható ismerete lett. Később aztán bebizonyosodott, hogy a srácok nazális hangképző képességek terén is fejlődőképesek, ui. a kreatív megoldásként bemutatott akusztikus performanszukat a későbbi éjszakák során kánonban, s két szólamban egyszerre is bemutatták.”
Érdekes egy kívülállónak betekinteni egy ennyire titokzatos, különleges szakmába, főleg ha olyan nagyon élvezetes cikkeken keresztül teheti azt, mint amelyek a Sírásón vannak.

És ha már régész blog; tudom, hogy Magyarországon tilos fémkeresővel “túrni a földet”, de egyszer Angliában legalább száz sörös kupakot találtam vele gyerekkoromban, és az a nap egyik legkalandosabb volt azon a nyáron. Nagyon kicsi betűkkel írom: valaki nem tudna kölcsönadni nekem egy ilyen ketyerét egy hétvégére? Ígérem nem több száz éves kincseket keresnék vele!

14 hozzászólás a(z) “Sírásók” című bejegyzéshez

Akko' bizony az ekés parasztokat is tiltsuk ki mindenhonnan, nehogy VÉLETLENÜL megrongálják a többszáz éves régészeti leleteket…Nevetséges ez a "fémkeresős csak a fémet keres (csak azt tud), míg a fémtárgy környezetét nem tarja fontosnak" kijelentés…Akkor rohadjon meg minden régi köcsög a pétisó miatt, mert nem sikerült megtalálni…Esetleg építkezések alkalmával a markoló tegye inkább tönkre, minthogy egy fémkeresős szintén VÉLETLENÜL megtalálja (akár aranyozás miatt, akár amiatt, mert érmét talált benne). Százszor finomabb eljárás a fémkeresés, mint a pétisó/traktor/eke/markoló…

"Leginkább az a baj, h egy fémkeresős csak fémet keres (csak azt tud), míg a fémtárgy környezetét nem tarja fontosnak. Ez olyan, mintha a konyhában csak sóval főznétek, a többi fűszert értéktelennek tartva."

A traktoros meg csak szánt,Ekével,40cm-res tárcsával,boronával,kultivátorral,a vetőgéppel,magával a több tonnás súlyával,aztán mútrágyáz és trágyáz és öntöz,az eső is mos ezer évek alatt sokat,a víz arrébbvisz,a talajvíz szintén,a földrengés pláne,a vaddisznó kitúr széttúr a róka lukat ás bele,a vadászok a sáros földben fél méteres nyomot hagynak a terepjáróbal,valaki szemetet hord rá,majd a hatóság teherautóra pakolja mindennel egyött ami a földben van,valaki házat épít rá,kitermeli a földet amit visznek máshová,20 év múlva lebontja és a markoló a földet a modernkori törmelékkel együtt megintcsak elszállítja

Szóval ennyit a fémkeresővel megtalálható felső rétegben lévő leletekről és azok pontos helyéről.

Ha fémkeresősök nem ássák ki akkor a hihetetlen kapacitással rendelkező régészekre aztán nembiztos hogy a felszínközelbe került tárgy tud még várni 1000 évet,hamarabb kerül bele valamilyen épület beton alapjába,vagy egy szeméttelep alá,illetve végzi darabokban.

Ennek ellnére én azt vallom hogy mindent fel kell jegyezni és egyszer eljuttatni a listát az illetékeseknek.

nem-nem, de tudod, szeretem kimondani egy borra, ha az rossz. 🙂
ételre, ha nem tetszik, pincérre, ha bárdolatlan.
és bizakodok, lelkesülök, ha látok reményt keltő embereket, olyanokat például, akik ide járnak. :-))

tőlem a régészet és a fakanál is messze áll, kívülállóként szurkolok vmennyiőtöknek 🙂

zp

"kalóz régészek" – mondjuk ki: műkincsmaffia.

A saját zsebre dolgozó kincsvadászok sajnos legalább annyian vannak, mint gasztrooldalon a bűn rossz éttermek, szakácsok és pincérek, vagy Eszter által is bemutatott fesztiválok.

A Sírásók örökségvédelmi misszója egy szemléletet próbál meghonosítani. Ugyanolyan szemléletet, mint amilyet ti csináltok a konyhában.

Zsófi, Eszter,

Leginkább az a baj, h egy fémkeresős csak fémet keres (csak azt tud), míg a fémtárgy környezetét nem tarja fontosnak. Ez olyan, mintha a konyhában csak sóval főznétek, a többi fűszert értéktelennek tartva.

Azonkívül bizonyos korú leletek a közös kulturális örökségünket képezik (ettől vagyunk nemzet, meg ország meg ilyesmi), s nem tekinthető a megtalálója kizárólagos tulajdonának.
Ha vki megtalálná Attila sírját, vagy a Frigyládát, az nem csupán a megtaláló vitrinjét illetné meg.

Mindezen kívül (tetszik, vagy sem, a hatályos) Btk. tilt és büntetni rendel bizonyos cselekvéseket, az emberölés mellett a „magánrégészeti feltárást” is. Ami szintén érthető, könyvtárolvasó szemlélettel kiegészített önbizalommal sem lehet belgyógyászati sebészetet fojtatni – a régészethez is kell 5 sikeres év az egyetemen.

A vita és a néhol jogos ellenérvek (pl. a vételenszerű jószándékú megtaláló a beszolgáltatás után kapjon egy kis táblát majd a vitrinben) itt olvashatók:
http://sirasok.blog.hu/2008/07/11/az_erem_masik_oldala_vendegposzt_terepjaro
és itt:
http://sirasok.blog.hu/2008/06/30/ami_a_sirrablasbol_megmaradt

Eszter,

Fel sem merül bennem, h tilosban keresnél vele. 🙂 A Sírásók által képviselt és népszerűsített örökségvédelem, valamint az általatok (gasztro bloggerek által) életben tartott gasztronómiai hagyományőrzés ugyanis egy családba tartoznak.

zp/hullakatt

Vélemény, hozzászólás?