
Ehhez nem paradicsompaprikát használok, hanem hosszú, piros, nagyon édes fajtát, és ha sikerül venni egy piros erőset is, akkor azt is. Ugyanúgy gázláng fölött sütöm meg őket, mint a padlizsánt szokás. Miután megsült, műanyag dobozban hagyom kihűlni, így nagyon könnyen lehúzható a héja.
Hozzávalók:
Piroshúsú sültpaprika, csíkokra vágva
Hagyma karikára vágva
Fokhagyma felaprítva (ízlés szerint, de lehetőleg jó sok!)
Olívaolaj
Egy erős paprika szintén megsütve, vagy egy kevés erőspista
2 ek balzsamecet
1 ek zöldbors (konzerv változat)
Kakukkfű
A hagymát az olajon addig pároltam, amíg egy kicsit megpuhult, de még ropogott is egy picit. Rádobtam a fokhagymát, mikor érezni lehetett az illatát, akkor rászórtam a kakukkfüvet, sóztam, borsoztam, és hozzáöntöttem a balzsamecetet. Kb. fél percig kevergettem, beledobtam a zöldborsot, végül az összevágott sültpaprikát is. Éppen csak összeforrt, már el is zártam alatta a lángot. Fehérbort ne felejtsünk el inni hozzá!
2 hozzászólás a(z) “Sültpaprikás tészta” című bejegyzéshez
Szerintem se kell hozzá se sajt, se hús. Ezek a legjobb ételek: az egyszerűsége gyönyörködtet.
Meg is főzőm.
Nem kell ragaszkodni a műanyag dobozhoz, simán egy letakart levesestányér vagy bármilyen tál jó a célra. A lényeg, hogy a hűlő paprika párája fellazítsa a héjat.