A zsidó újév, Ros hásáná

Ros hásáná:(ראש השנה) a zsidó újév, az ember teremtésének évfordulója Tisri hónap elseje (a zsinagógai újév, a teremtés ünnepe, a naptári év kezdete) A szavak igazi jelentése: az év feje. Idén szeptember 13-14 napjára esik. Ahogyan nevében is benne van ez a nap az év feje, s mint ilyen, a hagyomány szerint nem annyira az önfeledt ünneplésnek, hanem sokkal inkább a következő évre való készülődésnek kell szentelnünk magunkat. Ezen a napon lelkünkbe pillantunk és megpróbáljuk a múlt év hibáit javítani, erélyeit erősíteni. Ros hásánát a Talmud az ítélkezés napjának (jom hádin) nevezi, és így ír róla: “Ros hásánákor minden élőlény elvonul Isten előtt…” Úgy tartjuk, ilyenkor három könyv van nyitva Isten előtt, az első könyvbe az igazak kerülnek; a másodikba a gonoszok; míg a harmadik könyvbe a közepesek. Az igazak ítélete és pecsételése: jó, tehát az élet. A gonoszok ítélete és pecsételése: rossz, tehát a halál. A közepesek ítélete és pecsételése; haladék. Róluk ilyenkor még nem dönt Isten, ők haladékot kapnak arra, hogy javítsanak életükön, hogy jövőre a jók közé kerülhessenek.
“A hetedik hónap első napja legyen nektek szombati nyugalom, emlékeztető kürtharsogással…”Azonban a sófár fújás napján hozott döntés nem végleges. Az emberek tíz nap haladékot kaptak, hogy végiggondolják cselekedeteiket, megbánják esetleges rossz tetteiket, jót tegyenek, javukra billentsék a mérleget, jobb viselkedést ígérjenek, amit aztán meg is tartanak, és imájukkal a Bíró (ezen a néven említik ilyenkor Istent) kegyelmébe ajánlják magukat. Jom Kippur, a kegyelem utolsó napja, a vallomás és bűnbánat kritikus ideje. Amint a nap lemegy, a sors tekercsei becsukódnak. A következő évre minden ember sorsa megpecsételődött. Az évi ítélethozatal napnyugtakor a sófár hangjával véget ér. De Jom Kippurig még van egy pár napunk, nézzük, mi történik addig.
Ros Hásáná első napjának délutánján – ha szombatra esik, akkor másnap – van a Táslich szertartás, melyet többnyire folyóparton végzünk. Szimbolikusan a vízbe vetjük bűneinket, hogy ezáltal tisztán kezdhessük meg az újesztendőt. Ezt egészen pontosan úgy kell elképzelni, hogy elsétálunk egy folyópartra, ahol a zsebünkből a piszkot beleszórjuk a vízbe, ami elviszi azt. Ezért mondták, hogy a zsidók a halakkal etetik meg a bűneiket. (Aki szeretne ilyet élőben látni, az menjen el 13-án, csütörtökön délután 17 órakor a Táslich szertartására a Lánchíd pesti oldalára. (Itt meghallgatható lesz a sófár hangja is. A „turisták” a Lánchídról szokták nézni 🙂 )
Az ünnepen, a templomban kötelező meghallgatni a sófár, vagyis egy kóser állat szarvából készült kürt hangját. Ez tórai előírás. A vallási törvények szerint napi minimum harminc sófárhangot kell hallani. Annak, hogy miért kell sófárt szólaltatni, több magyarázata is van. Az egyik ilyen az, hogy felrázza az embereket, és bűnbánatra készteti őket. Ami valóban igaz, nagyon hátborzongató, mondhatni misztikus hangja van. Egy másik magyarázat szerint a sófár hangjára megnyílik az ég és az imák és könyörgések közvetlenül az Örökkévalóhoz jutnak. Akár ezt is el tudom képzelni, annyira furcsa érzés vesz erőt az emberen, amikor ezt a hangot hallja. Az ünnep első napján Izsák megszületését, míg a második napon Izsák megkötözését olvassák a Tórából. Ez utóbbi történet arról szól, hogy amikor az Örökkévaló megakadályozza Izsák feláldozását, akkor Ábrahám egy kost áldozott fel fia helyett, ami egy bokorba volt gabalyodva a szarvánál fogva. Ez is az oka, hogy a sófár kosszarvból készül általában, de mint írtam minden kóser állat szarva megteszi. Ros hásáná ünnepén szokás különleges ételeket fogyasztani. A kalács ilyenkor nem hosszúkás, hanem kerek, áldásmondáskor nem sót, hanem mézet használnak. Az almát is mézbe mártva esszük. Gránátalma sem hiányozhat, hiszen a hagyomány szerint ennek 613 magja van, vagyis amennyi tórai parancsolatot kell betartanunk. Ezenkívül szokás halfejet is enni (Na, ezt mi kihagyjuk), és persze mézes sütit is (amit holnap megsütök) A sok édes, kerek étellel kívánjuk szimbolizálni, hogy az év kerek, teljes, és édes legyen. Érdekes, hogy a Talmud szerint a világ teremtése is ezen a napon fejeződött be, valamint ezen a napon fogantak az ősanyák: Sára, Rebeka, Ráhel, Lea. Ekkor szabadult ki József a börtönből, és később ekkor fejezték be a rabszolgamunkát őseink Egyiptomban. Az ezt követő napokat hívjuk egészen Jóm Kipurig a “bűnbánó napok”-nak.
“Lesáná tová tikátévu – Jó évre legyetek beírva!” 🙂