Szegfűgombaleves

A Sárga Borházban ettem egyszer egy nagyon finom, füstölt galambmellel tálalt szegfűgomba levest. Nemrég ettünk galamb mellett, és akkor beugrott a leves, de akkor még nem volt szegfűgomba. Most lehet szedni a szegfűgombát, de nincs galambmellem 🙂
Mindegy, szereztem jóféle füstölt sonkát hajszál vékonyra szeletelve, ezzel is elértem a kívánt füstös ízt, igaz a galamb közelébe se ért, de füstölőm amúgy sincs itthon, két pici galambmelle pedig nem szaladok ki anyuékhoz beüzemelni a füstölőt.
Apropó: tudja valaki, hol lehet Budapesten galambmellet, esetleg egész, de megtisztított galambot vásárolni? Szeretitek? Isteni levese van! Persze túl kell tennie magát az embernek a budapesti galambok gondolatán…
A szegfűgomba nem az a gomba, amiből húsz főre főznék levest. Akkora csak mint egy egyforintos, ha nagyon nagyra nő, akkor se lesz nagyobb egy ötforintosnál. Úgy számolom, hogy 7-8 deka szükséges egy főre belőle. Nem kis munka annyit megszedni! 🙂
Fontos lépcsőhöz érkezett Dávid fiunk fejlődése, megtanult fűszállal dudálni. Pont arról beszélgettünk édesapámmal, hogy ezek azok a dolgok, amelyekre az ember egész életében emlékszik. A fűben kúszás, a fáramászás, a csúzli és íjkészítés. Jók az ilyen családi programok!

Hozzávalók hat tányér leveshez:
40 dkg szegfűgomba
2 csomó újhagyma
10 dkg vaj
1 púpos evőkanálnyi keményítő
30 dkg vékonyan szeletelt füstölt húsféle
3 dl tejszín
2 ág friss tárkony
1 citrom leve
só, bors

Az újhagymát a zöldjével együtt felkarikázom, és a vajon kicsit megdinsztelem. Meghintem a keményítővel, rászórom a felcsíkozott sonkát, majd rádobom a gombát. Felöntöm 2-2,5 liternyi forrásban lévő vízzel, majd beleteszem a tárkonyt. Sózom, borsozom, és öt percig alacsony lángon főzöm. Beleöntöm a tejszínt, és el is zárom a lángot. A citromot csak közvetlenül tálalás előtt teszem hozzá, hogy a leve savanykásabb legyen, de a hús és a gomba ne szívja magába.