Blogkóstoló vége. Éjjel fél tizenkettőkor leültem a lépcsőre, és úgy éreztem, hogy nem tudok onnan felállni. Reggel hat óta talpon voltam, és a nap első felét végig idegeskedtem. Tudtam, hogy délben már minden rendben lesz, de addig még olyan sok idő volt. Álltam a Tabáni terasz udvarán, néztem, ahogy Limara dagaszt, és éreztem, hogy ő is ideges. Nyúlik a tészta, szakad az eső, túl nagy a pára… Nem egyformán süt a sütő, jaj, mi lesz a sok tésztával? Ó, Istenem! Bárcsak mindenki kisimult arccal fogadott volna, és csak én aggódnám túl a dolgot, de még mindig szakad az eső! Megnézem Horaszt, ő mindig jókedvű. Hát, most inkább gondterhelt, nem mosolyog. Szerintem nem tudja, hogy esik az eső, órák óta a konyha rabja. Lorien nem ér rá a lelkemet ápolgatni, épp tüzet gyújt.
Akkor majd Mautner Zsófi lesz az én emberem! Rettenetes idő van- ezzel fogad.
Jó, nem adom fel, felhívom Dórát, hol van már?! Egy jót aludt, válaszolja. Hogy lehet jót aludni, mikor én fél éjjel álmatlanul forgolódtam? Mire megérkezik, már nincs hatása a szép álmoknak, ő is izgul. Gyönyörűen a blogjához öltözött, lila harisnya és csizma. Nekem is kéne valami olyan ruha, ami illik a blogomhoz. Fűszer és Lélek?
Tízkor megérkezik Anna. Ő bezzeg nem idegeskedik, de kiderül, hogy tyúkanyó vagyok tyúk nézéssel 🙂
Talán amikor megtudtam, hogy tyúkanyó vagyok, akkor múlt el az idegeskedés. Elállt az eső, kiöltöztettek minket a pincéből, megjöttek a vendégek. Jót tett az idegállapotunknak
Hedonismtól kapott cider.
Akkor már sejtettem, hogy imádni fogom ezt a napot! Mindenki kedves volt, mindenki mosolygott, és annyi, de annyi meglepetés ért, sőt még zsályacsokrot is kaptam. Este tíz körül éreztük először, hogy jól esne egy pálinka. Panyoláról természetesen, honnan máshonnan?! Aztán még egy…
Szerintem ekkor jutott Dóra eszébe, hogy dallal köszönjük meg az egésznapos munkájukat a helyi erőknek. És így is lett, énekeltünk. Dalnak nem nevezném, csak a neveiket üvöltöttük egy mikrofonba, de nagyon jól esett. Azért most ide is írom, kedves teraszosok: Köszönjük! Ekkor már erősen benne voltunk az éjszakában, szerencsére csak kevés vendég volt. Gondolom ők már nem az olvasóink azóta, de már mi is beláttuk, hogy talán főzni jobban tudunk, mint énekelni.
Amivel pedig a tányérokat megtöltöttem, az a szíriai sólet volt. Eredetileg földbe ásott gödörbe parazsat szórtak, arra ették a cserépedényt, amit befedtek földdel. Ebben főtt, és marad meleg a sólet a szombat kimeneteléig. Most persze fazékban készült.
1 kg főtt csicseriborsó (ha száraz a csicseri, érdemes egy éjszakára beáztatni)
20 dkg kesudió
40 dkg paradicsom
3 nagy fej hagyma
8 gerezd fokhagyma
2 dl extraszűz olívaolaj
2 kk római kömény
2 kk koriander mag
1 kk szegfűbors
2 kk őrölt fahéj
1 kk chilipehely
2 csokor friss petrezselyem
1-1,5 dl méz
só
A szárított fűszereket egy száraz serpenyőben kissé megpirítottam, majd mozsárban enyhén összetörtem. A kesudiót is megpirítottam, majd ugyanabban a serpenyőben az olajon a karikákra vágott hagymát megdinszteltem. Amikor a hagyma megpuhult, rádobtam az apróra vágott fokhagymát és a szárított fűszereket.
Pár percig kevergettem, belezuttyintottam az előre sós vízben megfőzött csicseriborsót, és a felkockázott paradicsomot. Addig főztem, amíg a paradicsom megfőtt. A kesudió és az olajbogyó következett, de már el is zártam a lángot. Mézzel édesítettem, és belekevertem a sok petrezselymet, amiből a tálalásnál is szórtam rá. A koronát
Giuseppe különleges olaja tette rá. Döbbenetes, hogy pár csepp különleges olívaolaj micsoda csodát tesz egy étellel!
Fotó innen.
11 hozzászólás a(z) “Szíriai sólet” című bejegyzéshez
Szia, kint volt az alkalmazás, de most hogy szerencsére sok banner fut a blogon, nagyon lelassítja az oldal betöltését.
Nagyon tetszik a blog 🙂
Egy hatalmas kéréssel fordulok hozzád ami már lehet, hogy pofátlanságnak is bizonyul. Szóval, arról lenne szó, hogy én jelenleg utolsó éves vagyok a Kommunikáció és közkapcsolatok szakon és az államzsiga dolgozatomat gasztroblogokról szeretném írni, ehez viszont szükséges nekem az, hogy nyomon tudjam őket követni. Álltalában úgy válogatom a blogokat, hogy legyen egy bizonyos számlalálojuk (késöbb részletesebben), a te esetedben viszont kivételt teszek, mert nagyon szeretnék egy zsidó gasztroblogot is betenni, ami a te beleegyezéseddel lenne természtesen lehetséges. Ehez kellene a Feedjit Live Traffic Feed nevű nézettségszámláló, mivel ez kiírja, hogy honnan érkezik valaki (település valamint webhelyet is) és hogy hová távozik, valamint, hogy melyik bejegyzésre érkezik, ha googleről érkezik akkor mi a szó ami keresése után idetalált. Ez szerintem neked is hasznos lenne, de nem szeretnék pofátlan lenni.
A kérdésem így az egésznek a végén, hogy látsz-e ebben az egészben fantáziát és megengeded-d, hogy ezeket a jellegű informáciükat felhasználjam?
Előre is köszönöm a választ 🙂
…"parazsat szórtak, arra ették a cserépedényt, amit befedtek földdel"…
Biztos jólesett rá egy pohár sör. De én csak a mesében hallottam ijet, hogy parazsat evett a táltos, de hogy még cserepet is?
Csernus.
Jaj, jól nem válaszoltam. Tehát, szerintem akkor legyen 2,5. Nyugodtan használd. Természetesen jobb lenne a kesudió, de egy kis pirított mogyoró tuti nem fogja elrontani 🙂
Eszter! 1-10-es skálán mérve, mekkora szentségtörés, ha kesudió helyett mogyorót teszek bele? 10 legyen mondjuk, a "meg se próbáld", és 1 a "nyugodtan használj helyette mogyorót":) köszi
Én nagyon buta voltam, hogy a sóletről azt feltételeztem, hogy húsos étel. A "V" betűket követtem a menüsoron és ami mellett nem volt, az kapásból kiesett. Így a szilvásrétesedre mentünk rá és az nagyon rendben volt. Nagyon frissítő élmény volt a fél időben két meleg étel között. A fenyőmag nagyon jól esett hozzá. Nálam telitalálat volt. Köszönöm!
Azóta sajnálom, hogy nem kóstoltam a sóletet. Ez persze nem igaz, kóstoltam, de sajnos, tényleg csak 1 villányit. Azóta is sajnálom.
Bár akkor azon menne a hiszti, hogy csak 3 félét tudtam volna próbálni 6 helyett. Lehet, hogy a felezés nem lett volna hülyeség, és akkor minden belefért volna…
LepkePillangó
A szilvás rétes is nagyon finom volt!
Kedves Eszter, a sólethez nem találok szavakat, de a fellépőruhádról eszembe jutott, hogy valamikor a korai 80-as években – Te erre úgysem emlékezhetsz 🙂 – volt olyan a ruhadivatban, hogy "fűszerszínek", melegsárga kurkuma, drappos gyömbér, lilásbarna fahéj, meg ami csak elképzelhető a vöröstől a mélybarnáig. Ezek közül kettő-három együtt. Hogy tetszik?
Azóta is csak erre a sóletra gondoltam! Hmmmm :O)
nagyon szuper nap lehetett – kár, hogy későn ébredtem a regisztrációval!