Kategóriák
Egyéb kategória

Szüret a Zwack családdal

 

Tegnap Tokajban jártam Zwack Izabella meghívására egy „kis szüretre és egy tokaji aszú kóstolóra”. Kisbusszal indultunk reggel a Zwack gyár elől, újra érezhettem az Unicum illatot az udvaron. Nem vagyok egy alkoholista, de ha ott dolgoznék, egészen biztosan alig várnám a munkaidő végét, hogy megihassak egyet, elképesztő, olyan, mintha egy Unicumos pohárban dolgoznál.

 
Hölgyolvasóim kedvéért írom, hogy legnagyobb szomorúságomra most nem láthattam Zwack Sándort, biztosan nyolc után blokkol be a gyárba. Miután megérkeztünk Hegyaljára, a mádi Úrágya dűlőbe mentünk, ahol Zwack Izabella és Domokos Attila a Dobogó pince borásza fogadott bennünket, megnéztük a birtokot, és a tavaszi újratelepítésről hallhattunk pár szót.

 
A „szüret” ennyi volt, de legalább láttunk szőlőtőkét. Szerencsére nagyszüleim pár kilométerrel arrébb műveltek egy kis szőlőt, így egészen pontosan tudom, milyen is volt valaha a szüret Hegyalján. Egy asszony egy nap 6-10 kiló tökéletes aszúszemet tud leszedni többéves gyakorlattal. Ezt pár éve mi is kipróbáltuk a Disznókőn, de nekünk mindössze két szem sikerült fél óra alatt. Nem azért mert ennyire szerencsétlenek vagyunk, hanem azért, mert a tökéleteset kellett leszedni. Márpedig a sok aszúsodott szem közül megtalálni az éppen a tökéletes stádiumban lévőt hatalmas munka.
Nem véletlenül drága a tokaji aszú.
 
Egy fürt Tokaj-hegyalján termő szőlőnek csak a töredéke aszúsodik, mindössze 5-20 százalék, de idén még ettől is sokkal rosszabb volt az arány, nem esett az eső, így nem tudott beindulni az az aszúsodás.  Ha azt is hozzászámoljuk, hogy a jobb borászatok korlátozzák a hozamot, vagyis nem hagyják az összes megjelenő fürtöt a tőkén, akkor önmagában már ez is ok lehetne a bor magas árára. Az aszúszedés nem egy napos feladat, több napig, néha hetekig járják a szőlőt, és csak a megfelelően beérett aszúszemeket szedegetik le, míg az aszúmentes fürtrészt fent hagyják a tőkén.
 
 
Elég furcsa helyzet, hogy miközben a munkanélküliség komoly problémát okoz a Zemplénben, mégis nagyon nehéz megfelelő munkaerőre szert tenni. Hajnalban kelni és sokszor már a dérrel borított tőkékről, aprólékos munkával, görnyedezve szedegetni az aszúszemeket nem tartozik az álommunkák közé, meg is értem tökéletesen. A hajnali fagyban hamar elgémberednek az ember ujjai, kesztyűben meg ugye nem lehet leszedni az aszúszemeket. Hosszú évekkel ezelőtt édesanyám is a fogát összeszorítva, a könnyeivel küszködve próbált lépést tartani nagyanyámmal a szőlőben, hiszen nem vallhatott szégyent anyósa előtt. Emlékszem, hajnalban keltünk, ezer réteg ruhát kellett magamra vennem, de aztán mindig megengedték, hogy az első szekérrel visszamenjek a faluba, ahol szegény beteg nagyapám várt a jó meleg szobában: kilyányom, töltsél egy pohár borocskát nagyapádnak!
Az aszúszemek önsúlyából adódóan, magától kifolyó eszenciát régebben patikában orvosságként árulták, és ma is egy deci ebből a mézédes nedűből több ezer (de inkább több tízezer) forintba kerül. Kisfiammal kóstoltattam egyszer az eszenciát, azóta ha megkérdezik tőle, hogy mi a kedvenc bora, rögtön rávágja, hogy az aszú, meg az eszencia. Remélem nem tartóztatnak le egyszer miatta.
 
És amit kevesen tudnak, de nagyon fontos:
 
A termőhelyeredet védelmét és minőségi besorolását a világon először a XVIII. században a Tokaji borok számára vezették be az 1737-es királyi rendeletben, amelyet később, vagyis csak a világom másodszorra a „Classement des terroirs” a termőhelyek besorolása 1855-ben Bordeaux körzetében és az „Appellation d’Origine controlée”, vagyis az Ellenőrzött Eredet elnevezés néven a francia borok számára általánosítottak és tökéletesítettek. Ezt tehát tényleg a magyarok találták ki.
 
A tokaji aszú ára a bor elkészítéséhez felhasznált aszúszemek mennyiségétől függ, ezt a puttonyszámmal jelzik a palackon. Ez a szám mutatja meg, hogy a 25 kg töppedt aszúszemet tartalmazó “puttonyból” hányat kevernek egy-egy gönci hordónyi, vagyis 136 liternyi musthoz. Létezik 3, 4, 5 és 6 puttonyos tokaji aszú is.
Manapság, amikor az olcsó répacukorba belefulladunk, nehéz elképzelni, hogy száz éve még mekkora kincs volt egy pohár édes ital.
 
A birtok bejárása után a tokaji Dobogó pincébe mentünk, ahol megkóstolhattuk a mustokat, ami már inkább murci volt, mint must, majd végigsétáltunk a picén. Mindig elámulok, hogy a hegyaljai pincék milyen gyönyörűek! A vastag puha nemespenész a falon, ami inkább takaróra emlékeztet, mint penészre, a bor, a fa és kő illata valósággal lenyűgöz minden egyes alkalommal.
Nemrég egyik rokonom felajánlotta a pincéjét Erdőbényén, hogy vegyem meg. Komolyan elgondolkodtam rajta, annyira szeretem a hangulatát. De hát egy pince bor nélkül meghal, így csak fölösleges pénzkidobás lenne.
 
 
 
Aki már régebben olvas, az tudja, hogy mennyire tisztelem a Zwack családot. Tini koromban kezdődött, amikor egyszer láttam egy portréműsort Zwack Péterrel, és még aznap, amikor levittem a kutyát sétálni, találkoztam vele a rakparton, és elrúgta a kutya a labdáját. Teljesen megbabonázott, azóta se tudok a bűvköréből kilépni, na nem mintha szeretnék. Aztán pár éve Sándor fia próbált először megtanítani, hogyan kell a pálinkát inni, majd két éve Izabellában is ugyanazt a szenvedélyt fedeztem fel, amit saját magamban, ha tokajit iszok. Fantasztikus família!
 
És tegnap este Zwack úr asztalánál ülhettem. Igen megtisztelőnek éreztem!
Izabella nem csak a borokról mesélt, de a családi anekdotákkal is szórakoztatta a társaságot. Mesélt Mici néniről, akit Ady múzsájává választott, és akiről a Mylitta bor a nevét kapta, de mesélt a gyerekkorukról és a család némely tagjának a furcsa étkezési szokásáról. Ez utóbbi Zwack úr is beletartozik, hiszen évek óta ebédre csak két tojást eszik, vacsorára pedig egy darab sajtot egy sárgarépával. Ehhez képest Izabella édesanyja aki brit, szinte igazi olasz mamme, imád hatalmas adagokat főzni, amit hatalmas tálakon kínál a vendégeknek.
 
A csodálatos vacsorát, amit Harmath Csaba készített három Dobogó aszú koronázta meg, egy 2004-es, egy 2005-ös, és egy 2006-os. Persze volt mellé desszert is, de az az igazság, olyan ízorgia három ilyen komoly aszú, hogy semmi másra nem is emlékszem.
Végszóként talán annyit, hogy jó lenne, ha a magyarok nem csak karácsonykor innának tokajit. Bár egy tokaji aszú az ára miatt is megérdemli, hogy az ünnepi asztalra kerüljön, de csodálatos furmintok és hárslevelűek vannak a hegyvidéken. Kóstoljatok sokat!

 

47 hozzászólás a(z) “Szüret a Zwack családdal” című bejegyzéshez

Volt szerencsém találkozni a Zwack-család fent említett tagjaival (Zwack Pétert még fotóztam is), tényleg jó fejek. 😉

Az aszú meg, remélem, mihamarabb felkerül a boltok legfelső polcaira, azaz az őt megillető helyre! De ehhez sokat kel még az ottani borászoknak (és egyéb szakembereknek) dolgozniuk.

előzetes moderáció, mint a kormány nemzeti konzultációin, ergo nem fogok megjelenni, de azért megírom:

pont most fordítottam egy filmet, ott mondta valaki, hogy aki életében mindent megkap, amit akar, annak nincs oka rá, hogy ne legyen kedves (itt: “jó arc”).

Baratom nemreg szamolt fel egy szoleszgazdasagot a tokaji eredetvedett teruleten, joreszt azert (is) mert nem talalt munkast aki megmuvelje. Kb ugyanabban az idoben tele volt a sajto keves segelyre panaszkodo hatranyos helyzetuekkel ugyanarrol a kornyekrol.

én csak ezt a parókát nem tudom megérteni,évek óta nyűglődik vele,ha ennyire zavarja a kopaszság,kéne egy komolyabb mester,mert a fazon már eléggé elkopott…
ha este sajt és répa,akkor most sem evett,csak üldögélt?

@JohnHenry: ezt én sem gondolom, hogy így lenne. Egy ingatlanos írt egyszer egy milliárdosként pózoló szélhámosról, aki egy ideig őt is megtévesztette. Utólag azt mondta, az illető nagyon kedves volt, ami figyelmeztető jel kellett volna legyen, mert ebben a státuszban az emberek többsége nem az. És ez Angliában történt, ahol a gazdagság kultúrája töretlenül fenn tudott maradni az elmúlt évszázadok során.

én csak ezt az évek óta látott parókát nem értem…igaz,ahogy látom “beőszítette”…ennél biztos lenne jobb megoldás is,fel nem foghatom miért nem oldja meg,ha zavarja a kopaszság.

ha este sajt és répa,akkor most is csak üldögélt ott?

🙂

Édesapám a kisfiam keresztelőjére hozatott aszút Tállyáról 1984-ben. Akkor még megfizethető volt, bár akkor is a kifejezetten drága borok közé tartozott. (Édesapám nagy tisztelője egyébként a tállyai száraz furmintnak.) Édesanyám pedig azt a tortát sütötte hozzá, amihez nem kell liszt (egyfajta grillázs-torta). Csodálatos volt, az aszú illata az egész házat belengte.

@telkoe: ékezet nélkül írsz, tehát külföldiként provokálsz egy rasszista felhangú hozzászólással.

Én is “provokálok”: Ha a barátod valóban pincészetet vagy borászatot, azaz bort szeretett volna csinálni, akkor nem felszámolja a szőlészetét, hanem beáll dolgozni. Szerintem ő csak pénzt szeretett volna csinálni s ehhez keresett volna rabszolgákat. Én örülök, ha az ilyen mentalitás nem kezd el tokajival foglalkozni.

persze lehet, hogy tévedek…

Én is voltam vendégségben Maria Antoinette-nél.Kedélyesen elbeszélgettünk, az egész udvar csupa kedves arc.Lajos is elbűvölő volt, a seversi prcelán csészékben illatozott a tea, a kalács foszlós volt és édes. Nem is értem, hogy a nép miért nem honorálja kellően eme nagyszerű emberek nagyszerű kedvességét.

Félrevezető a cikk címe !

Szüretet harangoz be,de már az elején kiderül,hogy ez nem más mint egy kis promóció a családnak.
A cikkíró “bére” az egynapi vendéglátás.

Nekem speciel a rendszerváltás elötti Unicum íze sokkal jobban tetszett,mint a mostani,az “igazi”recept alapján készülő.
Ez utóbbi túl gej.

@narmer: miért jellemző a társadalmunkra hogy a sikeres, és boldog embereket alapból elutasítjuk? Ezek az emberek nagyon sokat dolgoznak, pedig megtehetnék hogy egy hajszálat ne tegyenek arrébb egész életükben. Ehelyett értéket teremtenek, amelyekre büszkék lehetünk. A szegénység, sikeretlenség sokszor nem az egyén hibája. De hogy a változást nem segíti ha másokban keresi a hibát, ez kétségtelen. Inkább példát érdemes venni, például Zwack Péterről, aki már újra a nulláról épített fel egy sikeres vállalkozást, miközben sikeres diplomata is lett. Sajnálatos hogy a sikeres, komoly teljesítményt nyújtó magyarokra nem büszkék vagyunk, hanem ilyen furcsa cinikusan viselkedünk. Miért van ez?

Legyünk igazságosak! Az írás miért is ne lehetne akár PR? Tulajdonképpen az is, a konkrét szürethez ugyan nem köthető, nem baj, viszont az is tény, hogy a Zwack családnál “vendég” minőségben vendégeskedni élmény! Közvetlen, kellemes emberek!Ezt tudom, és azt is, hogy viszont egyéb, más minőségben a véleményem jelentősen árnyaltabb lenne!

“A PM közleménye szerint a problémákat főként az okozta, hogy a VPOP folyamatos ellenőrzése mellett működő vállalkozások engedélyköteles tevékenységét a vámlabor eszközeinek fejlődése miatt a vámhatóság időközben másképp ítéli meg az előállított termék vámtarifaszámát, mint az engedély kiadásakor és a korábban végzett ellenőrzések során. A feltárt adóhiányt és a bírságot ilyenkor több évre visszamenően szabja ki a VPOP, ami gyakorlatilag ellehetetlenítheti ezeket a cégeket, amelyek jóhiszeműen, vámhatósági engedéllyel végezték tevékenységüket. Az országgyűlés előtt fekvő jogszabály-tervezet ennek, a PM szerint az adózók jogbiztonságát sértő gyakorlatnak kívánja elejét venni azáltal, hogy egy új feltételrendszerbe helyezi a gazdálkodók tevékenységét a kötelező érvényű vámtarifa-besorolás jogintézményének létrehozásával és bevezetésével, és egyúttal kimondja, hogy a korábban már ellenőrzött és jóváhagyott tevékenységgel kapcsolatban nem lehet visszamenőlegesen adóhiányt megállapítani. “

@Legelő Őse: “miért jellemző a társadalmunkra hogy a sikeres, és boldog embereket alapból elutasítjuk?”

Azért, mert a volt keleti blokk országaiban 1950 óta azt nevelték bele az emberekbe, hogy aki a tömegből kitünik az rossz, ezáltal kirekesztendő. Gyakorlatilag napjainkban is ez folyik. Aki tesz magáért vagy a családjáért és nem azt lesi, hogyan fog róla az állam gondoskodni, az megvetés tárgya.
Inkább büszkének kéne lenni ezekre az emberekre és példaként a gyerekek elé állítani, hogy megváltozzon ez a rossz szemlélet. (Nameg az se ártana, ha gazdasági meg pénzügyi alapokat is tanítanának az iskolában és nemcsak azt, hogy hogyan kell sárga csekket meg hitelkérő papírt kitölteni és feladni.)

@Legelő Őse: Osztmijafészkes fenétől kellene félnem? Attól, hogy belfojtanak egy Unicumos üvegbe, vagy mi? Mindig csodáltam azokat az embereket akik jobban tudják, hogy én mit gondolok, mint amit valójában gondolok.Szvsz amit ideírtál tehát merő baromság,de tudod mit , igaz hogy antialkoholista vagyok, de néha megittam, ma már azt sem, egy-egy Baelyst, hát a Zwacké ihatatlan.Egyébként dehogynem volt ügy, vedd elő az akkori sajtót.Csak nem a te kedvedért változtatták a jövedéki tövényt?

@narmer: nem írtam hogy félned kéne. Csak azt, hogy leírhatnád hogy mi az igazi bajod. Mi az igazi bajod,hogy billentyűzetet ragadtál, és le kellett írnod kellő malíciával hogy vajon miért nem értékelik ezeket az embereket. Csak hogy értsük egymást. Erre én megpróbáltam nem érteni, hogy vajon miért van baj hazánkban a sikeres emberekkel? Erre te beírtál egy közel 20 éves történetet, amit 2003-ban kapott fel újra a sajtó, hogy aktuálpolitikai célokra kihasználja. A bátorságod azért kérdőjeleztem, mert nem értem miért nem írod le az igazi bajod. Végig az motoszkált benned hogy ezek az emberek adócsalók? Vegyük már ezt komolyan. A szeszgyártásban nincs még egy ilyen átlátható, ellenőrzött és folyamatosan adót fizető cég, aki az alkalmazottait teljes munkabérre jelenti be 18 éve. Ez az igazi magyarság. Nem mellékesen a Bailey’s-t a Zwack forgalmazza Magyarországon.

Vélemény, hozzászólás?