Tyúkpörkölt

Tudom, hogy sokan frászt kapnak, amikor a sütőben való főzést ajánlgatom itt a blogon, mint a világ legkényelmesebb megoldását – az ebédre elkészüljön az étel, de közben ne is legyünk otthon – problémának. A nyári szünetben sokfélét készítettem így, reggel gyorsan összedobtam az alapokat, beállítottam a sütőt egy viszonylag alacsony hőfokra, de hosszú időre, és már zártuk is a kertkaput magunk mögött.

Mire hazaértünk, a sütő kikapcsolt, de az étel még meleg volt, csak tálalni kellett és lehetett ebédelni, vagy vacsorázni.

Sokan félnek bármilyen háztartási gépet bekapcsolva otthagyni a lakásban felügyelet nélkül, de nálam sokkal kisebb a félelem, mint amekkora a vágy arra, hogy kimozdulhassak otthonról. Így aztán soha nem felügyelem se a mosógépet, se a sütőt (persze csak ha valamilyen étel és nem kenyér vagy sütemény készül benne).

Gyerekkoromban nálunk is csengetett az alsószomszéd, hogy csöpög a víz a plafonból, pedig otthon voltunk, csak épp kártyáztunk a szüleimmel, amikor a Minimatt úgy döntött, elárasztja a fürdőszobát. Szerencsére volt biztosításunk. Azóta semmi ilyen bonyodalom nem történt, és már a Minimatt is nyugdíjba vonult.

Na de ilyen hosszú mentegetőzés után jöjjön a tyúkpörkölt.

Nem tudom, másnak is igazi nyári étel-e a csirke vagy tyúkpörkölt, talán a mellé kötelezően feltálalt tejfeles uborkasaláta teszi azzá, de nálunk nem múlhat el nyár nélküle. Semmi extra, csak a generációk óta jól bevált recept. Tyúkpörkölt, apró kemény nokedlivel, és uborkasalátával, kint a kertben. Gyerekkoromban soha nem ettünk hozzá tejfölt, az valahogy az utóbbi években került a salátára. Egyszer csak ott volt. Mint a nagy nokedli, amit kézzel szaggatunk a vízbe a vágódeszkáról. De én nem azt szeretem, hanem az egészen picikéket, amiben sok a tojás, és egy evőkanálnyi búzadarát is teszek a tésztába, hogy igazán kemény maradjon.

Emlékszem, nagyanyám mindig egy barna, kopott, zománcos lábasban főzte a tyúkpörköltet, és övé volt a szárnya. A mellét én ehettem, de azt egyébként annyira utálta, hogy ha nem voltam ott, akkor kidobta a tyúkoknak. (Igen, és a tyúkok boldogan megették) Közben soha ki nem hagyta volna a megjegyzést: nem tudom mit szerettek anyáddal ezen a húson, olyan száraz, hogy majd megfúlok tőle…

Ő viszont nem hagyta magára az ételt, nem is lehetett időzíteni a sütőjét, különben is almáspitét készített, miközben a pörkölt főtt. Imádtam.

Persze elkészül ez csirkéből is, csak sokkal gyorsabban. Talán egy óra sem kell neki, máris olyan puha lesz a hús, hogy leválik a csontról. Jobb szeretem a tyúkot. Zsírosabb, lassabban puhul, de nem esik szét idő előtt.

Hozzávalók:

1 nagy fej hagyma

2 ek szárnyas zsír (persze most legjobb a tyúkzsír, ha van)

2 kk édes nemes paprika

1 kk köménymag

2 babérlevél

1 paradicsom

1 paprika

4 tyúkcomb, vagy 6 csirkecomb

2 gerezd fokhagyma

só, bors

A hagymát megdinsztelem a zsíron, majd meghintem a paprikával, köménnyel és beledobom a babérlevelet. Ráteszem a combokat, megforgatom őket, és hozzákeverem a nagyon apróra vágott paprikát és paradicsomot. Felaprítom a fokhagymát is, végül a sóval, borssal beleteszem az edénybe. Lefedem, majd a 150 fokra előmelegített sütőbe tolom 2 órára. Ennyi. Az összes előkészület maximum húsz perc, lehet menni sétálni. Persze be lehet keverni a nokedlitésztát is, jót tesz neki a pár óra pihentetés a hűtőben.

Kicsit más lesz a végeredmény, mint egy hagyományos pörköltnél, mert a combok felső bőre általában kicsit megsül, de mi azt kifejezetten szeretjük.

Mondhatni: tyúkpörkölt pékné módra.