Bukta Imre: Konyhában | In the Kitchen, 2009, vászon, olaj, 120 x 150 cm, Rimár Péter tulajdona
Nagyon klassz kiállításon jártunk Egerben a Kepes intézetben: à la cARTe, gasztronómia a magyar képzőművészetben címmel. 102 művész több, mint 200 munkáját nézhettük meg. Hogy kerül ez egy gasztroblogra? Nos, az összes kiállított műtárgy gasztronómiával kapcsolatos magyar alkotás volt. Rendhagyó módon a művek nem időrendben, hanem tematikusan válogatva kerületek a falakra: piac, konyha, étkezés, kenyér, stb. Így egymás mellé került a kétezres években készült fotómontázs a száz évvel ezelőtti festménnyel, nagyon izgalmas perspektívákból mutatva meg ugyanazt. Kurátorok: Varga Csaba és Kolozsváry Marianna. A kiállítás 2013. január 15-ig tekinthető meg, és Budapestről szerintem érdemes egy kellemes kirándulással egybekötött hétvégén betervezni. 
Mi különben is gyakran járunk Egerbe, Budapesttől csak másfél óra kényelmes tempóban, a belváros gyönyörű, órákig el lehet sétálgatni benne, a hogy várról ne is beszéljünk! Ha elfogadtok egy tanácsot, reggel induljatok, és reggelizzetek a sétáló utcában (Széchényi utca ez is, mint a kiállítás) a rétesezőnél, a túrós is kiváló, de a mákos meggyes volt a kedvencünk! Kiállítás után az Imolában ebédeltünk, és most kivételesen jöttünk is haza, hétköznap lévén, de máskor mindig felautózunk a Bükkbe, és egy hatalmasat kirándulunk. Elég Felsőtárkányig elmenni, de akár Lillafüred is lehet a cél, egészen biztosan állíthatom, hogy Magyarország legszebb útja az a pár kilométer, ami összeköti Egert Miskolccal a Bükkön át!
Szinyei Merse Pál, Zöldséges csendélet, Still Life with Vegetables, 1863, vászon, olaj, 31,5 x 26 cm, Kellékkereskedelmi Üzletház tulajdona
Nagyon sajnálom, hogy egyik múzeum se jött még rá, hogy mekkora potenciál van a gyesen lévő kismamákban. Én Dáviddal is rengeteget jártam kiállításra, és Zálival is sokat fogok. Most 11 hetes a kisasszony, asszem ettől korábban nem is hozhattam volna. És nem valami furcsa gyereknevelési célzattal viszem őket múzeumba, hogy “ragadjon rájuk a művészet” (ezt egyszer szó szerint hallottam egy múzeum ruhatárában :-), hanem mert nekem muszáj kimozdulnom otthonról! A babák tökéletesen elalszanak egy-másfél órát a hordózóban, egy hangjuk sincs, az édesanyjuk pedig úgy érezheti, hogy mégsem vetette őt ki teljesen a világ magából. Aztán volt nálunk egy rövidebb szünet, olyan 10-14 hónap között, amikor Dávid imádta a hangját próbálgatni,különösen nagy terekben, ezért ettől inkább megkíméltem a közönséget. Utána viszont vagy ő is nézelődött, vagy bealudt a babakocsiban. Úgyhogy ezennel követelem, hogy diák, nyugdíjas, és gyerekjegyek mellé áruljanak kismama belépőket is a múzeumok!
A remek napért külön köszönet Mautner Zsófinak, és Havas Dórának is, aki a babakocsit vezette 🙂
Kukucs!
Krémes mártás, lassan sörben főtt hús, nagyon csípősen, kicsit édeskésen, igazi novemberi vacsora. Olyan pasifogó étel, legalábbis azok a férfiak, akiknek ez készült, szinte könnybe lábadt szemmel dicsérték, és nem is olyan finom célzásokkal utaltak arra, hogy minden munkanap végén valami hasonlót szeretnének vacsorázni. Na persze nálunk se sikerül minden este ilyen férfiasra, de miért is kéne mindig így lennie, hiszen akkor semminek nem tudnának így örülni a teremtés koronái. 
Nem gondoltam volna, hogy idén még ekkora boldogság ér, mint amikor megláttam, hogy megjelent az első magyar nyelvű River Cottage könyv a 
“Hugh Fearnley Whittingstall díjnyertes író, médiaszemélyiség: a szezonális termények fogyasztása és a lelkiismeretes állattenyésztés rendíthetetlen harcosa. Tizenöt éve készít és vezet műsorokat a brit Channel Four televíziós csatornán, ez a hatodik River Cottage könyve.Korábbi munkái közül a The River Cottage Cookbook cíművel elnyerte a Glenfiddich-díjat. A The River Cottage Meat Book és a The River Cottage Fish Book egyaránt megkapta az André Simon-kitüntetést, a The River Cottage Family Cookbook pedig a Gasztronómiai írók Szövetsége az év szakácskönyvének választotta. A Guardianben hetente olvasható receptrovatot vezet. Hugh családjával Devonban él, egy kőhajításnyira a River Cottage HQ-tól, ahol ő és csapata tanít, valamint különféle rendezvényeken fejezik ki a helyi, szezonális alapanyagokból készített ételek iránti szeretetüket.”
Közeledik Hanuka, jön a fánk szezon, kicsit utánaolvastam a fánk történelmének.
Az első nyomtatott fánkként emlegetett recept állítólag 1803-as, és egy angol szakácskönyvben található, de hát hol van az a zsidó fánkokhoz, amit már ezer évvel ezelőtt is biztosan sütöttek. Igaz, ezek a fánkok még igazából sült cipók voltak, de mára bizony fánkká alakultak. Nem meglepő módon, az amerikai fánk nem igazán hasonlít a nálunk szalagos fánkként ismert fánkra.
William Rosenberg (1916-2002) fia, találta ki, hogy milyen jó lenne, a gyárak környékén egy-egy parkoló teherautóból fánkot és kávét árulni a munkásoknak Dorchesterben, Massachusettsben. Komoly, 40 százalékos haszonra tett szert ezért 1948-ban elindította a Kettle Quincy nevű fánksütödét. Két évvel a nyitás után Rosenberg megváltoztatta az áruház nevét Dunkin ‘Donutsra, 1963-ban már 100 Dunkin’ Donuts üzlet volt szerte az országban, majd 1979-ben már 1000. Mire a Rosenberg meghalt 2002-ben, már több mint 5000 Dunkin ‘Donuts üzlet volt szerte a világban, köztük mintegy 40 kóser. A cég közel 40 országban 2 millió ügyfelet szolgál ki naponta. Tőlünk jó pár éve kivonultak, ami egészen biztosan jótékony hatással van a testsúlyunkra.
A legnagyobb dolog a szeletelt kenyér feltalálása óta…
Mit csinált a Wonder Bread?
