Nincs rajta szépítenivaló, tulajdonképpen sztrapacskatészta, vagy ahogy nagyanyám hívta, nyerskrumpli-galuska. És nyerscékla-galuska. Nyáron, amikor sztrapacskát ettünk tyúkpörkölttel a többi gasztrobloggerrel a nagy baskói éjszakában, rájöttem, hogy azért nem olyan a galuskám mint nagyanyámé volt, mert nekem megfő benne a krumpli, neki pedig egy picit nyers maradt, amolyan al dente sztrapacska. Az apró lyukú reszelőm túl finom, a nagylyukú túl nagy. De mivel annyira szeretem a sztrapacskát, megérte venni egy pont jó lyuk méretű reszelőt hozzá.Cékla azért került bele, mert sok van belőle, ennyi az egész.
Tegnapelőtt kaptam egy kedves levelet az unokabátyám régi barátnőjétől, akit húsz éve nem láttam, és időközben vidékre költözött, nyáron nomád körülmények között él, és kecskéket is tartanak, aminek a tejéből kecskesajtot készítenek, és éppen sok céklájuk van.
Nekem pedig mindig van a hűtőmben kecskesajt.
Úgyhogy nem egyszerű juhtúrós galuska készült, hanem attól egy picit komolyabb.
Mivel a céklában nincs keményítő, sokkal több lisztet vett fel a tészta mint rendesen, így annyira kemény lett, hogy a nokedliszaggatón csak nagyon nehezen tudtam volna átnyomni, így kiskanállal szaggattam a forró vízbe. Talán a nagyobb méret miatt, vagy azért mert nagyon figyeltem, hogy rögtön kikapjam ha elkészült, sikerült tökéletes állagúra főznöm.
Hozzávalók:
2 szem közepes krumpli
2 szál hosszúkás cékla
1 tojás
liszt (nokedlitésztánál keményebb tésztát kell kapni)
só, bors
A a krumplit és a céklát lereszeltem, elkevertem sóval, borssal, tojással és liszttel. Sós, forró vízben főztem ki. Főzés előtt egy galuskával próbafőzést csináltam, mert az első szem szétfőtt, ugyanis nem volt benne elég liszt.
A rozmaringot és kakukkfüvet fpicit megfutattam vajban, és arra szedtem a galuskákat.
A mártás tejszín, kecskesajt és zöldfűszerek keveréke.
Persze lehet ugyanúgy füstölt szalonnás zsírba szedni, mint a sztrapacskát szokás.
10 hozzászólás a(z) “Galuska bíborban” című bejegyzéshez
Most álltunk fel az étkező asztaltól. Az egész család imádta a galuskát bíborban 🙂 Sok szalonnára szedtem ki és kicsit összesütöttem. Isteni volt! Köszi az ötletet a cékla felhasználására. (az unokatesó régi barátnője)
A tojás keményítene?
A *.* galuska a szegények eledele volt, így tojás nem nagyon lehetett benne (legalábbis apám anyja, aki nagyon szegény volt, Patakon, sose tett bele, és a szomszédok sem), viszont a drága vaj nélkül nem volt értelme nekiállni.
Elsőre nem az anyagból hiányzik a keményítő hanem a főzővízből, azért nem akar összeállni, de másodikra már lesz benne elég, ezért én elsőre csak keveset szoktam beleszaggatni (igaz, két krumpliból még sose csináltam, két kiló alatt nem nagyon érdemes…).
Itt lábjegyzetként nem mennék bele nagyon, de egyszer megérne egy önálló valamit ez az egész sztrapacska-problematika. Mit szólsz hozzá, Eszter?
Na, a férjem megszakad a röhögéstől! 🙂
Most akkor javítsam?
Tojás: bevallom, én a krumplisba is teszek néha, de a céklásba muszáj, mert nincs benne elég keményítő.
Az "al dante" az egyik legaranyosabb képzettársítás-keveréses elgépelés amit valaha is olvastam. Viszont kérdezném, hogy mit keres a tojás a sztrapacskában?
Az a fűszeres vaj, szinte érzem az illatát, lehet sajt és tejszín nélkül is megpróbálom.
én nem tudom, hogyan szokták, mert újdonságként ért ez a keménység. de a hölgy szaggatta.
mondjuk most nálam/nálunk a deszkáról késsel szaggatott nagy nokedli jön be mindenkinek.
De, cékla íze van. Szerencsére. 🙂
És nincs cékla íze?
Igaz, nem túl egyértelmű megnevezés, ezért is írtam, hogy biztos ami biztos, legyen egy próbafőzés is.
Az ilyen kemény galuskát nem reszelni szokták?
Ez a "galuskatésztánál keményebb" nem egészen egyértelmű, de ezt én is csak idén nyáron tudtam meg.
Én hígra készítem, egy tojással, hogy kanállal is akár simán át lehessen szaggatni (mondjuk káposztareszelőn, ugyanis sosem volt nagyanyámnak tologatós nokedliszaggatója), viszont nyáron megkértek egy helyen, hogy segítsek nokedlit szaggatni, mert olyan fárasztó a háziasszonynak. Én bevállaltam, mi az nekem.
Majd összetalálkoztam életem legkeményebb, tojás nélküli galuskatésztájával, vetekedett a csipetketésztával, és mindezt kanállal kellett volna átpasszíroznom a reszelőn….
Hát mint mondjak….kifogott rajtam, fel kellett hígítanom vízzel, hogy bírjak vele.