Mielőtt gyorsan elkapcsolna a kedves olvasó, elárulom, hogy hal mellé készítettem.
Tehát nem édes, hanem sós, és eszméletlen finom!
Egy angol nyelvű gasztronómiai lapban láttam először, aztán elfelejtettem, majd pár hete Lila Fügénél lapozgattam a legújabb szakácskönyvét, amiben csak panna cották vannak, és ott megint szembe jött velem. (Jaj, micsoda panna cotta felhozatal! De nem ér más szakácskönyvének lelőni az összes poénját, ezért a céklás marad az egyetlen, vagy majd sokára lesz még maximum egy…) Sajnos a könyv franciául íródott, ezért nyelvi nehézségeim vannak vele, de amikor egy fotó is inspiráló lehet, akkor nem hiszem, hogy baj lesz a recepttel.
Pisztrángot sütöttem hozzá vajban, összedobtam egy kevés zöldsalátát, és meg is volt a vacsoránk.
Hozzávalók 5 adaghoz:
1 közepes hosszúkás cékla (megtisztítva 15 dkg volt)
2 dl tej
2 dl tejszín
5 zselatin lap
só, bors
1 kis üveg kapribogyó, vagy 2 ecetes uborka
kapor
A céklát nagyon apró darabokra vágtam, és a tejben takarék lángon pár perc alatt puhára főztem. Leturmixoltam, és átszűrtem.
Közben a zselatinlapokat hideg vízbe ázattam.
A céklához kevertem a tejszínt, és megborsoztam. Lecsepegtettem a kaprit, és belekevertem a céklába. Ha uborkát használtam volna, akkor azt apró kockákra vágtam volna.
Kinyomkodtam a zselatinlapokat, és mikróban 30 másodperc alatt megolvasztottam.
Hozzákevertem a céklához, majd szétosztottam öt formába a krémet. 3 órára a hűtőbe tettem.
Tálalás előtt egy pillanatra forró vízbe mártottam a formát, így a panna cotta széle picit megolvad, és könnyen kicsusszan a formából.
12 hozzászólás a(z) “Cékla panna cotta” című bejegyzéshez
Addig, hogy hal meg kapor, meg kapribogyó, meg uborka, meg cékla még OK, sőt. De ezekhez tej, meg tejszín??? Ez elég ijesztően hangzik ahhoz, hogy egyszer kipróbáljam…
Petra, én azzal tökéletesen egyetértek, hogy mindenki vegye ki a részét az adófizetésből. Hiszen az adóból tartanak fent óvodákat, iskolákat, és mégg azt a vacak magyar társadalombiztosítást is.
De!
Vidéken lehet vendégül látni egyszerre maximum 15 főt évi 800.000 forintig adómentesen, és utána kell csak adótfizetni. (Falusi vendégasztal)
Jó lenne, ha ez Budapesten is így lenne.
A másik, hogy könnyű egy lakásétteremre rárontani, de a kínai piacra meg félnek bemenni, pedig mindenki tudja, hogy sok millárd forint cserél ott gazdát, és se adót se vámot nem fizetnek utána az árusok.
Ezzel kezdeném. Ha már ott minden rendben van, akkor lehetne folytatni pl. a Balaton parti büfékkel, és csak utána eröltetném ezeket a heti szinten pár eze forint nyereséget termelő lakáséttermeket.
más.
Elolvastam én is a HVG-s cikket. Sztem klassz dolog a "lakásétterem". Nem is értem miért kell az adóhatóságoknak mindenbe belekötni… Ti mit gondoltok erről?
üdv 🙂
Tényleg ilyen színe van. Nem véletlenül használják az élelmiszer iparban a bodzán kívűl a céklát is festékanyagként.
Ilyen lesz 🙂
Ez tényleg ilyen eszméletlen jó színű vagy avlami fotótrükk? ha megfőzöm, és nem lesz ilyen, akkor jövök még (tanácsért)
Ez valami elképesztő!
Köszi Eszter!
naháááát… csodaklasszul néz ki. Szeretem a pink színű ételeket. Rizottó, spagetti… és most egy pink panna cotta… szuper, gratulálok!
Nem tudok róla! Na, leszaladok az újságoshoz!
Egy kicsit off: Tudsz róla, hogy meg vagy említve az e heti HVG-ben? 32. old., Lakásétteremről szóló cikk.
Tényleg, a ruszli, kapor, cékla, az verhetetlen kombináció!
Ja, és vodka! 😀
Érdekes, mert nekem nem jutott volna eszembe egy ilyet akárcsak elolvasni se, de most annyira izgalmasnak tűnik, hogy alig várom, hogy heringhet jussak, mert nekem meg a ruszli passzol hozzá így gondolatban. Akkor olyan oroszos.
Gyönyörű lett! Biztos legalább ennyire finom is… lehet, h én is megnézegetem ma azt a könyvet, hátha kedvet lapok.