Kategóriák
Egyéb kategória

Ciki?

Kép innen

Pár hete a Stahl magazinnak kellett nyilatkoznom, hogy mi az ami ciki, de szeretem. Bevallottam, hogy szeretem a rántott sajtot. De az az igazság, hogy a rántott sajtot imádom 🙂 Vagy legalábbis imádnám, ha hozzájutnék, csakhogy akárhol ilyesmit nem lehet enni. Itthon nem csinálnék soha, sokkal izgalmasabb, de legalábbis finomabb ételek szoktak eszembe jutni. A rántott sajt ugyanis tipikusan az az étel szerintem, amit lepukkant kerthelységben, vagy egy balatoni strand „éttermében” eszik az ember, ott ahol húst nem mer rendelni, de a zöldség ételek kimerülnek a rántott karfiol, rántott gomba, mexikói köret hármason. Na és persze a IKEA rántott sajtja is a tálcánkon landolt évente egyszer, de megszüntették, vagy IKEA-s szlenggel élve: kiment a választékból. Követelem vissza!
Hogy miért ülünk be ilyen helyekre? Mert hozzá tartozik a gyerekkel való nyaraláshoz. Mint ahogy hozzátartozik a gumicukor is néha, sőt a vattacukor is, még akkor is, ha én nem értem, hogy mit lehet azon szeretni, mikor semmi íze csak édes, és beleragad az ember hajába. Sőt, a kakasnyalókába se halt még bele senki, még akkor se, ha tényleg rossz az íze, és tudom, hogy rongálja a fogakat, mert a legjobb leharapni a fejét a kristálycukor és piros ételfesték szörnyetegnek.
Mindez a moziban fogalmazódott meg benne, amikor végignéztem egy kisfiú és anyukája hisztijét. Mindketten hisztiztek, és én a gyereknek adtam igazat.
Eljöttek egy gyerekfilmre, ahová elvileg tilos saját üdítőt bevinni, de ha valaki annyira fontosnak érzi az egészséges étkezést az év 365 napján, hogy attól egyetlen mozi erejéig se lehet eltérni, akkor szerintem nyugodtan csempésszen be valamit a táskájában a gyereknek.
Ez az anyuka nem ezt tette. Beálltak a sorba, ahol mindenki „menüt” kapott, vagyis egy kis popcornt egy kis üdítővel az aktuális film jelenetét ábrázoló pohárral és egy játékot. Mikor sorra kerültek, anyuka vett egy mentes vizet a kisfiúnak. Persze a srác rögtön elmesélte az igényét valami másra, mire anyukája előadást tartott az ötévforma gyereknek a sok káros anyagról amelyek ezekben a szemetekben vannak.
Nos, anyukának tökéletesen igaza volt, de nem hiszem, hogy egy gyerekekkel teli, hatalmas hodályban kéne a srácnak jellempróbát tartani. Ott, ahol sok száz másik gyerek bizony káros anyagokkal teli szemetet kapott, és tolta a szájába boldogan. Ha tényleg soha nem lehet kivételt tenni azzal a gyerekkel, akkor szerintem a büfé környékére se kell vinni, és rögtön nem fáj a szíve.
Tényleg nem elég az év 330 napján rendes ételt enni?

38 hozzászólás a(z) “Ciki?” című bejegyzéshez

szoooval… a vattacukrot imadom, ez van. lehetoleg rozsaszin legyen vagy kek. 🙂 de kizarolag bucsuban eszem ilyet, vagy majalison, ugyhogy eleg ritkan. sosem vennek itthonra vattacukorkeszitot. a rantottsajtot is imadom, annyira, hogy neha szoktam venni fagyasztva, es itthon kisutom feltetnek. mindig csurom olaj lesz, de ugy is szeretem. etteremben sosem rendelnek, es magam nem is allnek neki panirozni sem. ikea husgombocot is szeretem. nagoyn ritkan megyunk oda (tenyleg csak ah butort veszunk), de olyankor azt eszunk, azzal a total mu barna szosszal. itthonra viszont sosem veszunk, az csak ott finom. kakasnyaloka is okes, de az nekem mar durva. anyukam kedvence. es bevallom, amit nagoyn szeretek, az a fismek, es ezert kepes vagyok evente legalabb negyszer elvinni a gyerekeket is mekibe, mert ugy kevesbe ciki. ok a hamburgert es a csikenagetszet szeretik. kolat nem kapnak viszont sosem, mert attol felporognek, kiveve egy-egy korty, mint a sörbol is.

glutentemaban kepben vagyok kicsi baba miatt: meg az anyatejes idoszakban, hat honapos kor utan, de minel hamarabb kell kezdeni a legujabb ajanlas szerint. mert a liszterzekenyseg orokletes, nem fugg attol, mikor vezetik be a glutent, viszont anyatejes idoszakban kisebb gondot okoz a gluten az arra erzekeny babaknal. igy idoben kiderul a betegseg, de nem olyan nagy a kar.

Eszter, erről a posztról két emlék jutott az eszembe.
Gyerekkoromban évente kétszer a dorogi búcsú egyik fő szenzációja a kakasos nyalóka volt (a másik meg a törökméz:), barnás-piros égetett cukorból. Aztán amikor eljött az ideje, az egyik mesterségek ünnepén nagy örömmel vettem a gyerekeimnek. Piros cukorszirupból volt, és hát az íze… :(( A gyerekek elnyalogatták, azóta sem igen kértek többet.
A másik: 14 éves gimnazistákat vittünk Olaszországba, reggelit, vacsorát kaptak, az ebédet maguk intézték. Az egyik lány legnagyobb gasztronómiai élménye az volt, hogy végre (Rómában!) McDonaldsot ehetett. Merthogy otthon mindig muszáj volt rendesen főtt ételt enni. Ez azóta is figyelmeztetés számomra, hogy meg kell találni a balanszot az én elképzeléseim és a gyermeki vágyak közt. Viki

Eszter, szerintem most valami olyan témába vágtál, ami az esetek 80%-ban komoly vitákat szokott kiváltani. 🙂 (Egyébként nem baj, én kifejezetten szeretem az építő jellegű vitákat.) Értem a vita alatt, hogy nálunk például még családon belül is nagy véleménykülönbségek vannak a témában és nehéz kezelni a dolgot (meg a többi családtagot :)). Néha úgy érzem, nem is kell ezt tenni. A gyerek egy idő után úgyis tökéletesen megtanul differenciálni, tudja azt, hogy a nálunk főzött étel egészséges, zöldséges-húsos, hogy otthon, lakáson belül nem nagyon fog bolti édességet kapni, inkább én sütök és abban nem lesz műanyag, de azt is, hogyha elmegyünk valahova nyáron, akkor kaphat jégkrémet, és a moziban is fog pattogatott kukoricát kapni, akármilyen ízfokozó is van rajta, mit bánom én azt a pár alkalmat, nem ennyitől fog tönkremenni az egészsége. De bizony megtanulta azt is, hogy nagymamáknál már más a helyzet, egyiknél folyamatosan kaphatja ezeket a nassokat, másik nagymamánál éjjel-nappal tésztáztatva van és így tovább. Arról nem is beszélve, hogy az oviban/suliban mit tesznek elé (ez a téma külön posztot is megérdemelne… 🙁 )Szerintem ha családon belül sincs egyező álláspont és következetesség, akkor a gyerek így is – úgy is megtalálja a maga kiskapuit, a felnőtteknek/szülőknek pedig azon kívül, hogy eleinte, mikor a gyerek még egész kicsi, igyekszik okosan irányítani a táplálkozását, annyi lehetősége van a dologban, hogy (majdnem) minden utat megmutat a gyereknek, köztük az egészségeset is és a kevésbé hasznosat is, és abban csak bízhatunk, hogy neveljük annyira okosan évekig őket, hogy tizenévesen a mi hatásunkra a zöldségért/húsért fog nyúlni, nem az üres kalóriabombákért. Megerőszakolni nem lehet és nem is szabad, legfeljebb terelgeti, hogy úgy fejlődjön az ízlése és a világlátása, hogy önmagától majd az egészségeset válassza a későbbiekben (alkalmi "műanyag bűnözésekkel" együtt – ahogy valljuk be, mi is szoktuk és olyankor jól is esik). A hangsúly az arányokon van, nem pedig azon, hogy kell-e, érdemes-e mondjuk a rokonsággal küzdeni ezért.

Arja:ne haragudj,èn nem akarom a biomamàkat vèdeni,de nem hiszem ,hogy bàrki is kovet kellene vessen erre a bizonyosra a moziban,ebbol a jelenetbol kiindulva,mert a kommentekbol ez jon le.Elkèpzlheto,hogy èpp egy Veràhoz hasonlò mentalitàsù mama volt,aki ebèdre megengedett a gyerekènek egy szèp szelet csokitortàt,cukros szìvecskèkkel a tetejèn,du. kozos mozizàs ès a kòla neki màr sok lett volna a jòbòl arra a napra,(nekem nem).Egyetlen epizòdot mi itt kibeszèlhetunk,lehet,hogy gorcsos volt az anyuka,a magyaràzatàval egyutt,lehet,hogy "o cselekszik helyesen,lehet,hogy mi ,amikor tomjuk magunkat(persze csak nèha,ja)valami tiltòlistàs dologgal.Itt jegyzem meg,hogy amiòta a lànyommal egyszer uzsonnàra fagyit ettunk,azòta azt hiszi ez a rendszer ès a csokival,nyalòkàval ugyanez a helyzet,ùgyhogy szulo legyen a talpàn,aki hiszti nèlkul kikeveredik egy ilyen helyzetbol.
Csak azt nem èrtem,hogyha minden reggel kolest enni(èn nem,mert allergiàs vagyok),az gorcsolès az egèszsèges ètkezèsen,(mondjuk a dèdimnek nem volt màs vàlasztàsa,de ,ha tej volt hozzà,annak orult).Viszont,ha a fehèr zsemle-vaj-szalàmi triumviràtussal indìtok reggel,akkor senki nem nèz ràm csùnyàn,mert bàr csak 50 ève ilyen evidens alternatìva,mègis hagyomànyosnak szàmìt.
Idèzem Esztert,"lègy okos,ha tudsz":Zsu

Sziasztok!
1.Ez valóban egy nagyon jó – és aktuális kérdés, most, hogy annyi irányzat és elv terjed. Eszter, én maximálisan egyetértek Veled abban, hogy ha 330 napon át egészségesen étkezik valaki, akkor 5 nap erejéig beleférhet egy kis lazítás! Nekem alapvetően az a bajom a "biomamákkal" (tisztelet a kivételnek, mert van), hogy sok esetben nem csak az egészségről szól a dolog, hanem valamiféle önmegvalósítási törekvésről, aminek egy gyerek inkább az elszenvedője, mint nyertese. Mint a legtöbb szélsőség esetén. Egészségesen enni jó, de a lelki egészség ugyanolyan fontos, mint a testi! Ha egy gyerekben már 0 éves korától kezdve folyamatosan kiépítünk ilyen durva gátlásokat, nem csak a táplálkozás terén fogja "megszívni", már bocsánat. Pont az tesz elfogadhatóvá, élhetővé bármilyen szabályrendszert, hogy néhanapján az ember egy kicsit kirúghat a hámból. Lehet, hogy hétvégén is felkelek 7-kor, de olyan jó, hogy nem KELLENE! Az én gyerekeim még kicsik: alapvetően 8- kor alvás van. De ha – hasamra ütök – két havonta egyszer megesik, hogy úgy látom, baromira nem fáradtak, belemerültek a játékba és nagyon jól érzik magukat, nem küldöm őket hétkor fürdeni. Mert meg kell tanulniuk kikapcsolódni, lazítani is. Ugyanez vonatkozik szerintem az egészséges étkezésre is. Sosem veszek nekik csokit. De ha pl. vendégségben vagyunk, és megkínálják őket, nem mondom, hogy nem ehetnek. Ez úgyis csak kb. negyedévente esik meg: mi bajuk lesz tőle? Egyenlőre tökéletesen elfogadják, hogy én nem veszek nekik, és kapnak helyette mást, amit nagyon szeretnek, és nem káros akár naponta enni. Bármilyen életfilozófiát akar is az ember átadni a gyerekének, a gyerek csak úgy fog tudni választani (számára helyesen), ha egyáltalán létezik alternatíva. Ha csak kölest eszik müzlivel orrvérzésig, maximum megtörni lehet /és akkor majd nagyon büszke lesz biomama, hogy lám, a gyerekben követőre talált :-(/, de sanszosabb, hogy lázadni fog. Az ilyen gyerekek közül kerül ki sok evészavaros felnőtt és jut pszichiátriára, pszichológushoz (orvos vagyok). És a baj tényleg az, hogy ez nem csak a táplálkozás terén fog hatni.
2.Az allergia egyébként szerintem más tészta, nem is az ok miatt, hanem azért, mert egy allergiás gyerek anyukájának a hozzáállása sokkal természetesebb, mint egy görcsös "biomamájé" (a kivételektől tényleg bocs, pl. nagyon csípem Vega Verát, mert szerintem annyira emberi volt , amikor a lányának valami cukros szivecskéket tett a szülinapi tortájára).
3. Jehudit, szomorú, amit írsz! Nem lehet egyszerű ilyen közösségben élni. Ami még erről eszembe jut, hogy ugyanilyen destruktív az, hogy ma már méterenként van egy gyrosos, pizzás, hamburgeres, akármi. Szerintem azért is túlsúlyos annyi ember, mert iszonyú túlkínálat van gyorskajáldákból, és az emberek többnyire olyankor is esznek, amikor egyébként eszükbe sem jutna, vagy simán kibírnák hazáig! (pl. egy tescoba minek 10 darab étkezde??? Ha nagyon béna vagyok, és négynapos ünnep előestéjén a tömegnyomorban vásárolok, akkor is maximum másfél órát tudok ott eltölteni! Nehogy már ne lehessen kaja nélkül kibírni! Vagy veszek egy kiflit, na bumm!)
4. Eszter, nagyon szeretem a blogodat, és mivel sokszor csenem a receptjeidet, a férjem és a gyerekeim is :-)!

Eszter, ez egy jó kis téma. Gluténnal kapcsolatban én az újabb verziót próbáltam, anyatejes táplálás mellett, viszonylag korán bevezetve, lekopogom, bevált. Én a házisüteménnyel vagyok úgy, hogy egyrészt nem lopva eszem meg a gyerek előtt és közben papolok neki, hogy inkább egye a répát, másrészt inkább a házit egye mértékkel, mint a bolti vackot.

'Ertem,azèrt mondtam,hogy tekintsuk el tole,mert lehet allergia vagy pusztàn kovetkezetes nevelès,(èn a napokban tapasztalom,hogy,ha egyszer engedek,akkor elindulok a lejton,de ez is biztos szulo meg gyertekfuggo……az èn gyerekem ilyen).A lènyeg,hogy van indoka,amièrt nemet mond,de ha csak bio-szulosègbol kifolyòlag,az a nagy tobbsèg szàmàra,(làsd a kommentek arànyàt) elfogadhatatlan.
Nekem a gyerekdoki azt mondta,ha bizonyos èlelmiszereket,vallàsi okokbòl nem adok a gyerekemnek,akkor rendben van,de ha sajàt meggyozodèsbol,akkor nem…..ès az oviban most megkaptam ugyanezt.Nonszensz.
Amùgy jò tèma,mint egy csomò minden nàlad:Zsu

Jehudit:sajnàlom,hogy igazat kell adnom neked….ès azzal egèszìtenèm ki,amit egyszer Sebestyèn Màrtàtòl hallottam,aki nem èrtette,hogy az embereket mièrt zavarja ennyire a "bio" kifejezès,amikor a dèdnagyanyàink,ha volt mit enniuk,bio-t ettek,mert az volt a termèszetes.Nem a bio jott,hanem a termèszetes dolgok mentek ki a divatbòl(akkor a fehèr kenyèr volt a luxus,most meg a egy jò minosègu barna kenyèr kerul egy vagyonba).
Eszter:….èn is eszem,-nèha-szemetet,s"ot a gyermekemnek is kap ezt azt,mert megtehetem,de most kèpzeljuk el,hogy ez a bio-anyuka egy allergiàs gyerekkel àll a sorban kukoricàèrt,nem kotelezo szènsavas udìtot venni,de az is lehet,hogy a gyereknek kifejezetten tilos,mert valamelyik tartòsìtòszer allergiàs reakciòt vàlt ki nàla(sajnos van ilyet)…..mit tegyen?!

'En tudom,hogy nèznek ilyenkor az emberre,mert velem hasonlò eset elofordulhat egy fagyizòban,ahol csak tejes fagyi van ès akkor hiàba toporzèkol a gyermekem,nem vehetek neki,csak azèrt,mert a nap 24 òràjàbòl 30 percre ki lehet rùgni a hàmbòl.
Szòval azt hiszem,hogy annak a bizonyos lònak igenis van hàta,èn igyekszem azt megulni.
Zsu

Anikó, én értettem amit írtál.
Hogy miért nem csinálok rántott sajtot soha?
Mert lisztbe, tojásba, morzsába, újra tojásba, újra morzsába, majd olajba kell tenni, és ennyi idő alatt valami finomabbat is lehet készíteni. Meg azért se, mert évente kétszer teljesen kielégít az, amit a strandon tolunk magunkba.

Jehudit: nehéz ügy, nincs jó tanácsom.

Ciki!! De nem a rántott sajt.Gratulálok a sokkal "izgalmasabb" ételkölteményekhez.
Erdőbényétől idáig hosszú volt az út.
Sajnálom, ha félreértettél, de nem bántásból írtam, csak elgondolkodásból. Üdv.

Eszter, teljesen egyetértek veled! Néha nem árt egy kis kilengés, a lényeg, hogy ne minden nap ez legyen.

hodográf, igen, sokszor a ló háta hiányzik! A két véglet kozt azért mindig ott van az arany kozépút…

Ami szerintem nem ciki !

Először is szeretném megköszönni Eszternek a sok-sok finomságot, gondolatot, amit továbbít Nekünk ezen a fórumon!

Lassan sajnos már az élet is ciki lesz…
Mintha az emberek nagy többsége nem akarna arany középutat. Mindent védünk mindentől, közben elsikkadunk.
Megenné valaki manapság a cukros-zsíros kenyeret? Kényszerből vagy csak úgy magától? Brrr… 🙂
Pedig volt idő, hogy nem volt más! De nem is volt ciki!
Én mindent szeretek (nagyon halkan jegyzem meg, talán a répafőzeléket nem), nem vagyok válogatós, a manapság fullegészségtelen ételtől kezdve a "nyúlkajáig" eszem mindent, és el is készítem, ha szeretném.
A csülkös-körmös-pacalt már tökélyre fejlesztettük! 🙂
Nem tartok cikinek semmit!
A legelső megjegyzéshez hozzászólva, gyermekkorom óta (most 32 felé tartok) menzai koszton éltem. De hozzáteszem az édesanyám volt a főszakács. Aki a mai napig iskolai menzán dolgozik, és a diákok az utcán előre köszönnek neki (néha ezt tanárnak sem teszik), év végén ajándékot hoznak. A legváltozatosabb menüt állítják össze. A repetázás folyamatos. Amikor kalács vagy piskóta féle a menü része, azt saját maguk készítik, nagy sikerrel!
Ezért és sok minden másért is, úgy gondolom, azért mert nem várja az anya saját készítésű étellel a gyermekét még nem lesz gondatlanabb, rossz szülő!
Szerintem, mint sok más dologban, inkább a mértékletességen kellene a hangsúlynak lennie!

Én megeszek mindenfélét(amit mások szemétnek tartanak). És nem szégyellem magam 😛 Szeretem a zöldségeket, és az egészséges kajákat is, de lássuk be, ma már szinte elkerülhetetlen, hogy az ember ne ütközzön valami nem "jó" dologba. Ma már a bio se bio. A föld eleve szennyezett. Nekem ugyan még nincs gyerekem, de én is azt szeretném, ha minél kevesebb műdologgal találkozna. Persze fokozatosan meg fog ismerkedni ezekkel is. Elkerülhetetlen. Aztán meglátjuk mi lesz belőle. Kóla: én leszoktam róla valamikor középiskolás koromban. Nem azért mert rossz, egyszer csak gondoltam egyet és nem ittam sokáig. Néha azért iszok, ha pároméknál nincs más(és sokszor nincs). De amúgy érdekes, hogy milyen hatással van az emberekre. Rám se a kóla, se a fekete tea se semmi ilyen nincs élénkítő hatással. Úgy tűnik én még ezt is megemésztem, vagy csak ennyire defektes lennék 😀 Hétvégén energia italt ittam, hogy bírjam az animecon forgatagát 😀
Amúgy meg imádom a rántott sajtot. És szerintem egyáltalán nem ciki^^

Sztem simán belefér egy gyerekprogramba valami "ártalmas" kaja. Ha belegondolok én sem 140 gyerek között akarnám megnevelni a srácaimat.
Viszont nagyon morci lennék, ha a szomszéd itatná tudtomon kívül a gyereket kólával. Úgy érzem ez egyszerűen nem fair, ha egyszer tudja, hogy tiltólistás kaja.
Még valami. A falunkban határozottan katasztrófa helyzet van egészségtelen kaja terén. Én még életemben ennyi betegesen túlsúlyos gyereket nem láttam, mint itt. És a kis duci gyerek megy anyával, kezében csipszes zacsi, vagy szájában nyalóka, vagy más csoki, cukor. Napi szinten! Nem néha. A szomszéd alig 3 évest még soha nem láttam mást, csakis málnaszörpöt inni. Minden nap csoki a kézben út közben, vagy egy zacsi cukor. A középsős ovisok között soknak nincs elől foga. Ki van rohadva. Szokás zacskó cukrokat, kekszet bevinni az oviba és az óvónéni kiosztja……. Ti mit csinálnátok ilyen közegben? Ez ugye nem mozi és egyszeri alkalom. Ez vesz körül bennünket 🙁
Most akkor én túl bio vagyok, ha ebben nem kívánok részt venni?

Na, pont aktuális. Nemrég derült ki, hogy a nagyszülők Emmát időnként nimm2 gumicukorral jutalmazzák. Mikor megtudtam, morogtam, nem kell neki, vacak, stb. És mióta megkóstoltam, nem tudok leállni róla. Ma is vettem egy csomaggal és anyuka a dackorszakos gyereknek 2-3 naponta bizony odanyomja a "kutagumit" (így hívja Emma:)). Lesz baja tőle? Nem. Csak már megszokásból is tiltakozunk ellene.
Egyébként a gyártó azzal próbálja legyőzni a szülők lelkiismeretfurdalását, hogy nagy betűkkel hirdeti, hogy tele van vitaminokkal. Szóval még jót is teszek vele:) A pocaklakóról nem is beszélve:) Éljen a gumicukor!

én az IKEAban a húsgombócért vagyok oda, és eszem is pedig mindig szarul vagyok tőle :o)
az ilyen tiltások mindig fordítva sülnek el, a legtöbbet úgyis a "jó" példával ér el a szülő. Nálunk pl Anyum vegetáriánus mióta az eszemet tudom, de isteni húsokat főzött mindig a családnak. felnőtt fejjel odáig jutottunk a tesómmal, hogy hosszabb-rövidebb húsmentes diétákat tartunk, ha húzósabb időszakot élünk.

és vajon anyuka az év 365 napján bio?…

Zsofi

Csak azt nem értem Eszter, hogyha szereted a rántott sajtot, otthon miért nem csinálsz magadnak.Az ember néha kényezteti magát, nem lehet a nap 24 órájában, az év 365 napján mindig "trendi" lenni.Az élet ezektől az apróságoktól csodálatos többek között, hogy néha olyasmiket teszünk, eszünk stb. amit szeretünk, függetlenül hogy egészséges-e. Én imádom a kakasos nyalókát, a gyerekkoromra emlékeztet, természetesen már ritkán eszem, de ha elém kerül mindig. A gyereknevelést illetően abszolút egyetértek minden hozzászólóval. Én kettőt neveltem fel nagy szeretetben. Csak ez számít.:-)))

Nyamm, vattacukor! Pedig már nem gyerek vagyok, de ha valahol kint vagyunk a szabadban egy kilométerről megérzem az illatát, és mint egy jó vadászkutya, odatalálok, és persze jól megeszem a kínálatot:)

Én is biztosra veszem, hogy az ilyen mértékű tiltás nem vezet sehova, a zsebpénzéből ő lesz az, aki a legtöbb szemetet fogja venni- titokban tartva a szülei előtt. És akkor mire volt jó ez az egész cirkusz? … Az életnek, és benne mindennek több oldala van, mindet meg kell ismerni, hogy választhasson az ember közülük. Hiszen valódi választás csak információ birtokában történhet.
El sem merem képzelni, mi lesz, ha ez a biogyerek nem lesz biofelnőtt, szabad akaratából… Mit tesz majd a biomama…ááá

Kóla: nyáron lesz két éve, hogy egyik nap elmentünk Esztergomba, és este mielőtt hazaindultunk volna beültünk valahova enni egy pizzát. Én egy sört ittam, a férjem egy kólát kért, mert vezetett, a gyerek meg kapott valami gyümölcslét. Előtte már párszor belekóstolhatott 1-1 korty erejéig a kólába, de persze soha nem kapott főleg a koffein miatt. Akkor valahogy felkapta az apja poharát, és mire észrevettük benyakalt több mint 2 dl-t.
Nem tudom mi mutatkozott meg rajta előbb, a sugar high tünet, vagy a koffein miatti túlmozgás, de három órán át ültünk a főtéren utána, ahol Dávid hatalmas köröket futott egyfolytában, és csak néha odaintett nekünk. Kicsit megijedtünk. A kóla azóta is csak óvatosan, havonta 1-1 kortyig megengedett 😀

Hozzánk járt játszani ovis-kisiskolás korunkban "biogyerek", aki rendszeresen azzal kezdte, hogy megkérdezte, hogy van-e kóla és benyakalta az egész üveget… Anyuka meg büszkén mesélte mindig, hogy a Pistike nem iszik kólát. Anyukám meg halkan hozzátette, hogy "csak akkor, ha kap…"

Abszolút egyetértek, sosem szerettem a végletes gondolkodásmódot, szerintem fals útra visz.
Nálunk nincs egy csomó dolog, de ha moziba megyünk, akkor van bármi, amit kérnek, hiszen az élményről szól.
És továbbmegyek, lehet napi 23.5 órában egészségesen élni, és kell az a napi fél óra amikor az ember kicsit más, hogy emberibb maradjon…. mert szerintem kellenek az apró "bűnök" az élethez. Egy gyereknél meg pláne, és azt gondolom – visszatérve a példához -, hogy az anyuka gyereke fog 15 évesen saját zsebpénzből szarságokat összevásárolni, nem az én 3 kölyköm…. Ha választás van az almát választják hétközben a süti helyett, mert tudja, hogy ha épp sütit kérni, akkor kapna… mértékkel 🙂

Ha már Duende szóba hozta az ételfestéket:
a lányom a negyedik születésnapjára megálmodott egy tortát, ez volt a kérése. Meg is rajzolta hogy kell annak kinézni:
hupikék törpikék kék az egyik része, a másik Barbie autó rózsaszín, a harmadik olyan zöld, mint amilyenre az oviban van festve a pad.
Én megcsináltam neki, sok-sok ételfestékkel. Megszórtuk csomó fémszínű szívalakú cukorkával.
Sikítottak a gyönyörűségtől amikor megvágtuk.
Volt furcsa érzésem, amikor a mázba kevertem a festéket? Igen volt. Túltettem magam rajta? Igen. Megérte? Igen.
Következő évben túrótortát rendelt, de ha jövőre megint ételfesték tortát kér, hát megkapja, mert én vagyok az anyukája, és egy évben egyszer megérdemli.

Jó körkérdés lenne… :)) És végre értelmes is a sok ilyenolyan idétlen díj mellett.

Én is imádom a rántott sajtot! És bizony meg is csinálom itthon is, mert ritkán keveredünk a Balcsira, étterembe meg mégritkábban… Házi tartárral, petrezselymes krumplival – kell ennél jobb?!

Én is a természetes dolgok híve vagyok, étkezésben is, másban is. De rendeztem már olyan szülinapi partit sógornőm három fiának, hogy azóta is emlegetik. Sütöttem házi hamurgerzsömlét, házi húspogácsát, rendes sültkrumlit és igen, igen, igen – annyi kólát ihattak, amennyi csak beléjük fért. És volt három ételfestéktől rikító igazi műtorta, olyan cukrászdás.
De. Az asztal tele volt friss zöldséggel is: salátalevelekkel, paprikával, paradicsommal, uborkával, lilahagymával és csírával. A fiúk kétpofira ették a hamburgert sok zöldséggel. Sógornőm azóta is áld, mert azóta mindig sok zöldséggel kérik a szendvicset is! Azelőtt pedig meg sem szagolták – nem hogy megették volna.
(A felnőttek annyira nem díjazták a menüt, de közöltem velük: ez a nap a gyerekekről szól és nem rólatok!)

Örök igazság. minden rosszban van valami jó is, és minden jóban ott a rossz is. 🙂

Biztosan a mozit nézte, és valószínűleg pszihiátriai kezelésre se volt szüksége, de szerintem 14 évesen érezni fogja, hogy ő az a gyerek aki SOHA nem kapott ilyesmit. És akkor már nem az anyukájával fog moziba járni, és szerintem nem mentes vizet kér majd a mekiben, ami neki sokkal nagyobb kaland lesz, mint a barátainak, akiknek csak egy hely, ahol lehet enni valamit, ha éhesek.

Szerintem meg az anyukának van igaza. Egészen egyszerűen azért, mert semmi szükség nincs ezekre a dolgokra. Gondolom tíz perc múlva a gyerek már a mozit nézte, és nem emlékezett erre a 'tragédiára', de nem mérgezte a szervezetét.

A változatosság kedvéért mindenben egyetértek 🙂 Rántott sajtot imádom, gyereknek meg a moziban veszek mindenféle szemetet, amikor évente kb 5x elmegyünk. Sőőőt, magamnak is. Sőőőt, időnként mekibe is megyünk meg pizzát is rendelünk, és még élünk.

Annyiszor érzem úgy, ebben az országban annak a bizonyos lónak csak 2 oldala van, háta meg nincs 🙁

😀 😀 😀 😀 😀 Rantott saaaajt, imadom, nemreg ettem, mert eszek ilyet is, sult krumplival es hazi tatarmartassal. Epp a legutobb gondolkodtam rajta, hogy vajon kedvenc gasztrobloggerjeim esznek e ilyet.. es orommel olvasom 😀 😀

Szerintem is lehet kivetelt lenni, a tudatossagot is lehet tulzasba vinni. Volt egy idoszakom, hogy nagyon ragorcsoltem a meregmentes eltmodra, semmi cukor, teljes vegan eltmod…. fizikailag jo volt, fitt voltam, de a lelkem szenvedett… ahol csak lehet, kerulom a vegyszereket: taplalkozas, takaritas, kozmetikumok, nincs karos szenvedelyem, nem eszunk adalokozott elelmiszert, akkor neha miert ne tolhatnek le egy kis rantott sajtot, esetleg gumicukrot :S

Köszönöm az írást, néha furcsán érzem magam amikor gasztroblogokat olvasok, mintha rossz anya lennék, pedig minden hétvégén főtt étel van otthon, hétközben bevallottan az iskolai menzán oldjuk meg az ebédet, de igen, kapnak édességet is néha, és bolti fagyit is, sőt havonta egy doboz kólát is. Élnek, egészségesek, boldogok.

Vélemény, hozzászólás?