Nem gondoltam volna, hogy ennek a polentának ekkora sikere lesz! Mindig bebizonyosodik, hogy az egyszerűség a legjobb.
A polentában az adta a különlegességet, hogy rengeteg sajt volt benne. Abból is háromféle. Hétvégén megjártuk a Bükköt Egertől Miskolcig, majd Miskolctól Szilvásváradig, és egyik este újra polentát grilleztünk szabadtűzön, mellé egy kis St. Andrea Boldogságos, ha már Egerben járunk, és egy jó nagy adag grillezett májusi pereszke.
Igazi tavaszi hétvégénk volt, lent a völgyekben már minden csupa-csupa zöld, de fent a hegytetőn messziről még kopasznak tűnnek a fák, csak közelről látni, hogy már rügyeznek, csak egy pillanat kell, amikor majd minden rügy egyszerre kipattan, és ott is minden zöldbe borul. Jó volt elkapni ezt a pillanatot, és jó lett volna pár napig maradni, hogy lássuk, ahogy a sárgás rózsaszín rügy halványzöld, levelekké vált. Évek óta szeretném ezt figyelemmel kísérni, de mivel előre nem lehet tudni, hogy mikor lesz ez a pillanat, soha nem sikerül akkorra időzíteni a szabadságunkat. Pesten csak az tűnik fel, hogy egyik nap még nincsenek levelek a fákon, aztán pár nap múlva már nem tudom megmondani, hogy mióta zöldek.
Na de a polenta:
50 dkg kukoricadara
10 dkg vaj
20 dkg frissen reszelt parmezán
20 dkg kecskesajt
só, bors, szerecsendió
A kukoricadarát forró vízbe keverem habverővel, ugyanúgy, mintha tejbegrízt készítenék. Sózom, borsozom, és addig főzőm szép lassan, folyamatos kevergetés mellett, amíg a kanál megáll a közepében. Ekkor keverem bele a vajat, majd a sajtokat, végül a szerecsendiót.
Vajjal vagy olívaolajjal kikent tepsibe simítom, és hagyom megdermedni. Felkockázom, és sütés előtt vajon/olívaolajon vagy grillen átsütöm, felforrósítom. Nagyon sok lesz belőle, egy családnak bőven elég a fele!
A paprikasaláta:
2-2 szem kaliforniai paprika (piros, sárga, zöld)
1 fej lilahagyma
olívaolaj
szójaszósz
só, bors
barnacukor
Felforrósítom a wokot, és adagonként kevés olívaolajjal és szójaszósszal megsütöm a paprikát, majd a hagymát is. Miután kiszedtem megszórom kevés barnacukorral, és konyhai fáklyával (kis lángszóró pisztoly) megkaramellizálom a tetejét és a felső paprikákat is. Ettől igazán kellemesen füstös, különleges íze lesz.
11 hozzászólás a(z) “Polenta karamellizált paprikával” című bejegyzéshez
Egyáltalán nem amatőr, nem is tudok rá pontosan válaszolni. Egy 7 literes lábosban főztem, amit majdnem háromnegyedig töltöttem fel vízzel. Utána még kétszer kellett pótolni, hogy meg is puhuljon, és ne égjen le.
Ma fogom elkészíteni és egy amatőr kérdést muszáj feltennem: ekkora mennyiségű kukoricadarához mennyi víz kell, hogy a fakanál megálljon benne? Bocs…
Egyszer próbál ki úgy, hogy nem csak kukoricadarát használsz hozzá, hanem egyharmad rész grízt. Csodás lesz az állaga, az én erdélyi dédnagyanyám mindig így készítette. Aszalt paradicsommal és juhtúróval isteni!
Hűha, még soha nem csináltam polentát, de ez így nagyon jól hangzik!
Nagyon ínycsiklandozó!
A holnapi menü mindenképpen ez lesz és majd megírom, hogy sikerült, remélem mindenkinek ízleni fog!
Köszönöm az ötletet!
Nagyon ínycsiklandó, annyira finom lehet a kecskesajt miatt! Holnap biztos ez lesz a menü és mindenképpen beszámolok milyen lett!
Inkább valami markánsabbat javaslok, ha a borhoz készíted a polentát. Ha csak úgy lesz része a vacsorának, hogy közben borozgattok, akkor szerintem elég egy lágyabb.
Jövő héten ismét egy borászgyakornok lesz a vacsoravendégünk, ezt szánom előételnek! Milyen állagú/érettségű kecskesajtot tettél bele? A Hortobágyon lágy, frisset vettünk, az jó vagy markánsabb ízű kellene?
Én a gesztenyefákkal vagyok így, alig várom, hogy a nagy rügyek tenyérré nyíljanak, mindig megfogadom, hogy majd idén tényleg lefotózom a pillanatot… aztán persze azon kapom magam, hogy a gesztenyefák már vígan integetnek felém!
Hát igen, ennyi sajt már erősen átütött 🙂
A St. Andrea nagyon jó, akárhogy is nézzük!
Két mejegyzés: az egyik, hogy lehetett érezni a kecskesajtot, és csodát művelt a polentával, a másik, hogy a Boldogságos a kedvencem!!!! 🙂