Nem ér kinevetni, de én még soha nem ettem “magyaros gombalevest”. Amikor menzán ebédeltem, szerintem nem volt gombaleves, otthon pedig édesanyám mindig a citromos-tejszínes, esetleg tejfölös változatot főzte, és én is azt szoktam, ha gombalevesről van szó. De mivel hatalmas kulináris fantáziával áldott meg a jóisten, én bizony el tudom képzelni a magyaros gombalevest.
Ezt gondoltam a magyaros zöldbablevesről is, amikor a barátnőm munkahelyi kantinjában ebédeltem, de tévedtem. A magyaros zöldbablevesnek ugyanis leginkább liszt íze volt, semmi más. Állítólag sokkal jobb szokott lenni, most biztosan azért volt rossz, mert én menetem. Hehehe.
Nem hagyott nyugodni a dolog, mert szeretem a zöldbablevest, úgyhogy tegnap elkészítettem a szerintem “magyaros” változatot. Sajtos pirítós volt mellé, mert nem volt második.
Hozzávalók:
1 fej hagyma
5 ek étolaj
2 szál sárgarépa
2 kk édes pirospaprika
50 dkg fagyasztott zöldbab
só, bors
2 ek lisz
2 dl tejföl
2 kk szárított csombor
1-2 ek ecet ízlés szerint
A hagymát megdinszteljük az olajon, majd rádobjuk a felkarikázott sárgarépát is. Öt percig dinszteljük, majd meghintjük a paprikával. Rádobjuk a babot, felöntjük vízzel, sózzuk, és puhára főzzük.
Kiveszünk belőle egy merőkanálnyi levest sok zöldséggel együtt és a liszttel, és a tejföllel együtt leturmixoljuk, majd visszaöntjük. Csomborral és ecettel ízesítjük, borsozzuk. (Bevallom, én nagyon szerettem az iskolai zöldbablevest anno, amiben mindig volt egy pici édesség is, nyilván cukortól. Ha teszünk bele egy kiskanálnyi cukrot, akkor édes nem lesz, de kiemeli az ízeket.)