Cukkini carpaccio

Hétfőn volt a hetedik házassági évfordulónk. Mi csak évfordulónak hívjuk, mert igazából a kilencedik, ugyanis 2000-ben pont ezen a napon kezdtünk el járni egymással. (Így 35 évesen annyira vicces szó az, hogy járni valakivel, de jobbat nem tudok rá 🙂 Hét év nagy idő, komolyan csodálkozom néha, amikor belegondolok. Állitólag ilyenkor szoktak elválni, de most olvastam, hogy inkább az első év veszélyes. Na, azon mi már régen túl vagyunk, elég hamar összeköltöztünk a kis téliesített faházba Diósdligetre. Jó kis évek voltak azok!
Hétfőre grillezést terveztünk, mert itthon volt Dávid, de aztán csak sima vacsora lett belőle.
Bárányt sütöttem és többek között ez a cukkini volt a köret.
Kaptam egy rózsaszín, kicsit borillatú balzsamecetet, most teljesen szerelemes vagyok az ízébe, locsolom mindenhová, ha kell, ha nem, úgyhogy édességet enni most senki ne jöjjön hozzánk! Persze majd ezen is túl leszek, gondolom mindenkinél van valami olyan, amire egy ideig rettenetesen rákattan, aztán vagy soha többet nem használja, vagy visszakerül a normális mennyiségű használatba.
A carpaccio szerintem különösen finom cukkiniből, mert ez a zöldség elég szivacsos textúrájú ahhoz, hogy jól megszívja magát az öntettel, így valóban bepácolódik.
Hozzávalók két személyre:
1 cukkini (bármilyen színű lehet) kb. 20 cm
1 nagy kovászos uborka
2 ek olíva olaj
1 ek balzsamecet (nekem rosso, de szerintem bármilyen ecet megteszi))
1 gerezd fokhagyma
só, bors
A cukkinit uborkagyalun legyalultam. A kovászos uborkát egészen apró kockákra vágtam.
A fokhagymát összetörtem egy mozsárban a sóval, majd felöntöttem olajjal, ecettel, és borsoztam. Belekevertem az uborkát, és hagytam pár percig állni.
Utána az uborkát kiszedtem, és jól lecsepegtettem.
A visszamaradt páclével bekentem a tányérra rendezett cukkinit, majd körbe rátettem az uborkát. Fél órára a hűtőbe tettem, tálalás előtt újra borsoztam.