A két héttel ezelőtti Nők lapjában volt egy Stahl-Pálffy interú, annak kapcsán, hogy nemrégiben megjelent Pálffy könyve a Kulinária kiadó gondozásában, amelyben a szerző a szerinte legjobbnak ítélt 100 bort mutatja be. Az újságíró többek között azt is kérdezte a híradóstól, hogy milyen borként tudná meghatározni magát? Pálffy, nem kis önbizalomról téve tanúságot, 1959-es Tokaji aszúként látja önmagát, mint egy tökéletes, édes, nemes, cuvée. Gondolom, én mint híradó néző, egészen mást gondolok Pálffyról, mint ő önnönmagáról, de abban biztos vagyok, hogy nem egy Tokaji aszú. És ezt, mielőtt félreértené bárki is, nem lenézően mondom, csak használva a saját emberismeretemet.
Szombaton este vacsoráztunk a barátaimmal, ahol szintén szóba jött a téma, és megállapítottuk, hogy egy Tokaji aszút ismerünk mindnyájan, méghozzá Dorkát. Ő valódi aszú, igaz még fiatal. Lehet, hogy még csak hordóban érlelődik a pince mélyén, de egy pár év múlva, amikor poharakba töltik majd, mindenki boldog lesz, amikor megkóstolja.
Én már akkor úgy gondoltam, hogy egy száraz szamorodni lennék. Egyik barátomnak nem tetszett a hasonlatom, mert szerinte a szárazról mindenki a savanyúra asszociál, és ez rólam nem mondható el. Ez igaz, de édes sem vagyok! 🙂 Ha valaki be meri kommentelni, hogy egy testes vörös lehetek, akkor bokán rúgom!
Tehát, ragaszkodom a száraz szamorodnihoz. A jó, száraz szamorodnihoz. Sajnos ilyet nagyon nehéz találni, valahogy elhanyagolják a borászok, pedig a legjobb aperitif!
Tokaj-hegyalja tulajdonképpen a szamorodninak köszönheti hírnevét. Valamikor a legnépszerűbb bortípus volt, csak nem szamorodninak, hanem főbornak hívták. Főbor! Száraz Főbor. Pont annyit tesz, mint a borok királya, a királyok bora.
A szamorodni lengyel szó jelentése: ahogy a tőkén termett. Vagyis úgy dolgozzák föl a szőlőt, ahogy a tőkén megtermett. A lengyelek nagyon kedvelték ezt a bort, annyit vettek belőle, hogy végűl elkopott a főbor elnevezés, és maradt a lengyel szamorodni. Akik nem értenek ehhez a borfajtához, a szegényember aszújának is hívják. Mekkorát tévednek! A szamorodni nem a szegény ember aszúja.
Az aszúnál szemenként leszedegetik az aszúsodott szőlőszemeket a fürtről, míg a szamorodninál rajtahagyják a többi szemmel együtt.
A legfontosabb eltérés az, hogy a szamorodni esetében a saját levében ázik az aszúszem. Hiszen ugyanazon a fürtön az aszúszem mellett akadnak szép számmal félig aszúsodott, illetve ép, érett, de a botritisz által meg nem érintett bogyók. Ez így együtt, a saját levében, a mustban ázik, tehát az egész egy ciklusban erjed, aminek következtében maga az erjedés menete is egészen másképp alakul. Ennek köszönhetően alakul ki a szamorodni jelleg, amely karcsúbb az aszúnál, de ugyanakkor többet is lehet belőle inni. Van azonban még egy fontos különbség. A kései szüretelésű borok számára nincs kötelezően előírt érlelési idő, ellenben a szamorodnit, rendelkezik a bortörvény, muszáj legalább egy évig fahordóban, majd még egy esztendőn át palackban érlelni.
Ilyen bor lennék én.
Mint ilyen, ízében, zamatában magában hordozom a többéves hordós érlelés jellegzetességeit, ugyanakkor szépen megtalálhatóak bennem a “tokajis” gyümölcsös ízek, amelyek a botrytisnek köszönhetően hamisítatlan tokaji borkülönlegességet varázsolnak belőlem. Bennem, mint száraz szamorodniban a mustnak cukra szinte teljes mértékben kierjedt, így nem az édes, hanem a viszonylag ritka száraz szamorodninak örülhetnek a barátaim.
Kíváncsi lennék a két fiú, Lorien és Horasz milyen borként képzeli el magát, és persze meg kell kérdeznem ugyanezt Ízbolygótól is, gondolom ő a családi borok közül választ majd.
Szombaton este vacsoráztunk a barátaimmal, ahol szintén szóba jött a téma, és megállapítottuk, hogy egy Tokaji aszút ismerünk mindnyájan, méghozzá Dorkát. Ő valódi aszú, igaz még fiatal. Lehet, hogy még csak hordóban érlelődik a pince mélyén, de egy pár év múlva, amikor poharakba töltik majd, mindenki boldog lesz, amikor megkóstolja.
Én már akkor úgy gondoltam, hogy egy száraz szamorodni lennék. Egyik barátomnak nem tetszett a hasonlatom, mert szerinte a szárazról mindenki a savanyúra asszociál, és ez rólam nem mondható el. Ez igaz, de édes sem vagyok! 🙂 Ha valaki be meri kommentelni, hogy egy testes vörös lehetek, akkor bokán rúgom!
Tehát, ragaszkodom a száraz szamorodnihoz. A jó, száraz szamorodnihoz. Sajnos ilyet nagyon nehéz találni, valahogy elhanyagolják a borászok, pedig a legjobb aperitif!
Tokaj-hegyalja tulajdonképpen a szamorodninak köszönheti hírnevét. Valamikor a legnépszerűbb bortípus volt, csak nem szamorodninak, hanem főbornak hívták. Főbor! Száraz Főbor. Pont annyit tesz, mint a borok királya, a királyok bora.
A szamorodni lengyel szó jelentése: ahogy a tőkén termett. Vagyis úgy dolgozzák föl a szőlőt, ahogy a tőkén megtermett. A lengyelek nagyon kedvelték ezt a bort, annyit vettek belőle, hogy végűl elkopott a főbor elnevezés, és maradt a lengyel szamorodni. Akik nem értenek ehhez a borfajtához, a szegényember aszújának is hívják. Mekkorát tévednek! A szamorodni nem a szegény ember aszúja.
Az aszúnál szemenként leszedegetik az aszúsodott szőlőszemeket a fürtről, míg a szamorodninál rajtahagyják a többi szemmel együtt.
A legfontosabb eltérés az, hogy a szamorodni esetében a saját levében ázik az aszúszem. Hiszen ugyanazon a fürtön az aszúszem mellett akadnak szép számmal félig aszúsodott, illetve ép, érett, de a botritisz által meg nem érintett bogyók. Ez így együtt, a saját levében, a mustban ázik, tehát az egész egy ciklusban erjed, aminek következtében maga az erjedés menete is egészen másképp alakul. Ennek köszönhetően alakul ki a szamorodni jelleg, amely karcsúbb az aszúnál, de ugyanakkor többet is lehet belőle inni. Van azonban még egy fontos különbség. A kései szüretelésű borok számára nincs kötelezően előírt érlelési idő, ellenben a szamorodnit, rendelkezik a bortörvény, muszáj legalább egy évig fahordóban, majd még egy esztendőn át palackban érlelni.
Ilyen bor lennék én.
Mint ilyen, ízében, zamatában magában hordozom a többéves hordós érlelés jellegzetességeit, ugyanakkor szépen megtalálhatóak bennem a “tokajis” gyümölcsös ízek, amelyek a botrytisnek köszönhetően hamisítatlan tokaji borkülönlegességet varázsolnak belőlem. Bennem, mint száraz szamorodniban a mustnak cukra szinte teljes mértékben kierjedt, így nem az édes, hanem a viszonylag ritka száraz szamorodninak örülhetnek a barátaim.
Kíváncsi lennék a két fiú, Lorien és Horasz milyen borként képzeli el magát, és persze meg kell kérdeznem ugyanezt Ízbolygótól is, gondolom ő a családi borok közül választ majd.

24 hozzászólás a(z) “Ha bor lennék…tokaji szamorodni lennék” című bejegyzéshez
Én meg lennék Tramina, s a párom lenne Tramini. ::))
Az én válaszom is elkészült immáron.
az en valaszom is megszuletett…:)
Na, milyen bor lennék? Ha elolvasod, kiderül 🙂
Igen, Dorka, ezt gondoljuk Rólad!
🙂
Ó Eszter:) Tényleg az aszú jutott eszetekbe rólam?
Ez annyira de annyira jólesik. Nagy tisztelője vagyok, ahogy szinte olajosan megtapad a pohár falán, és benne van az egész hegyalajai napsütés illata. De jó aszúnak valóban érettnek kell lenni, nem tudom,én beérek é valaha ott a hordó mélyén, mindenesetre ha nem is vagyok hatputtonyos, két nagy puttonnyal azért rendelkezem..
“egy pár év múlva, amikor poharakba töltik majd, mindenki boldog lesz, amikor megkóstolja.”
Köszönöm, és remélem így lesz…
(bár most, hogyí így szalmaözvegy lettem, még egy ilyen szép ártatlan mondatról is kapásból a pirulós változat ugrott be.:)
A szamorodni a leges leges legkedvencem.. és Eszter, tényleg illik rád.
Van még egy bor, amit nem tudom megnnyire elegáns szeretni, de nekem nagyon ízlik. Apósom szomszédjának a házi rozéja. Kicsit füstös, gyümölcsös, könnyed, és pont annyira édes, amennyire kell. Nem nagyon értek a borokhoz, azt tudom csak, hogy csodaszép színe van, és valami hasonlót,vagy majdnem ugyanolyat ittunk egyszer, aminek az állt az üvegén :Zinfandel.. vagy valami ilyesmi.
Malvináról pedig egy gyönyörű, ibolyás illatú Merlot jutott eszembe..
helló!
Dorek, mint aszú 😀 ez vicces 😀 nem szeretem annyira az aszút, inkább félszáraz vörös, de Dorka az egyik kedvenc bloggerem, nagyon kedvelem 🙂
Én milyen vagyok, Eszter? 🙂
Te pedig asszem, tényleg szamorodni…
szerintem igen sokféle társi-i csoport állt mellénk! most befejeztem az offolást,és mégegyszer elnézést
Mindenkit megfenyegettek 🙁
Más: Én nem leszólom a Pálffyt, csak szerintem inkább valami vörös lenne.
nem akarom keverni a dolgokat márcsak azért sem mert személyes feneyegetéseket kaptunk, most pedig tc feljenentett a rendőrségen, mert megjelentettük a felhívó levelét..
És miért nem ezen a nicken?
Egyébiránt én is örülök, hogy így alakult, de jobban örültem volna, ha a társadalom szélesebb skálája áll mellénk, hangosan felemelve a szavát, mint Prágában. Na mindegy, nem vagyok telhetetlen.
Eszter töröld ki nyugodtan, mert nem ide való, de nem bírom ki, hogy ne írjam be, hogy erősen részt vettünk a jp-s társalgásban, csak nem ezen a nicken :)s végül sikerült s-t rábrni h elmozduljon a gdptermelés-szolidaritás skálán 😉
Örülök, hogy ti is látjátok bennem a szamorodnit 🙂
Meir, csak Lois meg ne lássa a tatáros beszólásod…
Szenzációs a kép, Ceszter!
Engem meggyőztél, hogy valójában szamorodni vagy, csak mellette még egy embertestben is járkálsz.
valóban jó írás:) nekem is tetszett. A képen te vagy kicsit illusztrálva? ugye nem a tatárbifsztektől van…
Ragyogó írás!
Én magam sörivó lennék, de a fentebb jellemzett szomorodnit máris felvettem a tiszteletbeli söreim palettájára!
Rendszeres olvasód: spajzcetli
Ja igen, közben Pálffyról is essék szó. Az egy dolog, hogy nem igazán szeretem a képernyőn, de számomra abszolút kellemes csalódás volt, teljesen normális, jófej, aki abszolút nem volt elszállva magától. Talán van benne valami aszús, még ha jellemzően nem is az 🙂
A Pálffy aszú? MUHAHAHAHA!
Ok fiúk, köszönöm szépen!
Kérdést vettem, már elmélkedem rajta 🙂
Juj, kernek nehany nap gondolkodasi idot:)
Ok 🙂
A pohár-képmás nagyon tetszik. Meg a kérdés is. Már gondolkodóba is estem…
Ez egy nagyon jó írás. ilyen jót még egyik gasztroblogon sem olvastam. Gratulálok! Éljenek a jó borok!