Jéghideg leves: borscs-gazpacho

Mi más is készülhetne 36 fokban?
Sajnos teljesen nem lehet megúszni a tüzet ennél a levesnél, de én a lépcsőházban üzemeltem be a Remoskát, majd bezártam az ajtót. Harminc perc múlva enyhe céklaszag terjengett odakint, és egy picivel melegebb volt, a lakásban viszont sikerült megőrizni a viszonylag hűvöset.
Nem érdekelnek a szomszédok! Igaz, a másodikon lakunk egy kétemeletesben, és csak hatan a lépcsőházban, szóval nem arról van szó, hogy több száz ember kerülgeti az izzó edénykémet szitkozódva.
Ha nem lenne remoskám, viszont lenne kertem, akkor a céklát pucolva alufóliába csomagoltam volna, és parázson megsütöttem volna, úgy talán még különlegesebb, füstösebb íze lett volna a levesnek.
Nem tudom minek kéne hívni ezt a levest, cékla gazpacho-nak, vagy uborkás borscs-nak?
Az igazság valahol a kettő között van.
Hozzávalók:
1 kg cékla
2 szál kígyóuborka
1 fej hagyma
1 szelet rozskenyér
fehérbor ecet
olívaolaj
só, bors
rozmaring
10 dkg mandula (esetleg dió)
jégkockák
A céklát apró kockákra vágtam, meglocsoltam olívaolajjal és ecettel, sóztam, borsoztam, és megsütöttem. (Persze amikor nincs ennyire meleg, akkor ezt lehet sütőben, vagy serpenyőben is, nem kötelező a lépcsőházban 🙂
Az uborkát és a hagymát is apró kockákra vágtam. A kenyérnek levágtam a héját. A hagyma felét félreraktam, majd minden hozzávalót betettem a turmixba a jéggel együtt, és pépesítettem. A maradék hagymakockákat tálalásnál szórtam a tányérba.
Nekem még kellett egy pici ecet a végén, és illett volna hozzá egy kevés kapor is.
Mi tejföllel ettük, de a vendégek szerint az letompította a karakteres ízt, ezért ők nem tettek bele.