Ez a recept nem jöhetett volna létre, ha nincs a Lila Füge!
Már szinte kezdtem beletörődni, hogy én idén csak fényképen látok rebarbarát. Akármikor mentem akármelyik budapesti piacra, sehol nem találtam egy árva szálat se belőle! Még csak egy fonnyadt-aszottat se, frisset pedig tényleg sehol. Sőt, a helyi zöldséges vissza is kérdezett, hogy hát az a rebarbara meg micsoda?!
Kezdtem is egy kicsit ufónak érezni magam, de aztán a barátnőm elmesélte, hogy az ő anyukája milyen isteni rebarbara kompótot készített minden tavasszal a hetvenes években, és akkor egy picit megnyugodtam, hogy nem én szeretnék valami olyan zöldséget beszerezni, ami csak a tundrán terem meg, ott is csak tíz évente egyszer, és csak a teliholdkor szedett lila változata ehető.
Persze nem minden magyar családban eszik heteken keresztül májusban a rebarbarát süteménynek, chutney-nak, kompótnak, vagy kitudja minek, de azért mindenki ismeri, és évente egyszer kétszer asztalra is kerül.
Ebből a hatalmas hiányból arra következtetek, hogy mások is szeretik, úgyhogy kedves földművelők, kik a mezőgazdaságból éltek, arra kérlek benneteket, hogyha lehet, jövőre többet ültessetek belőle! 🙂
Szóval, miután mindenkinek telesírtam a postaládáját, hogy valamiért dugdossák előlem a rebarbarát, először Amelie szíve esett meg rajtam, és ajánlotta fel, hogy megpróbál venni nekem, de nagy pofátlanságnak tartottam volna részemről, aztán pedig Lila Füge is megszánt. Mivel tudtam, hogy vele fogok találkozni, és egészen biztosan nem nagy kitérő neki a biopiac, ezért örömmel fogadtam el a csodálatosan szép csokor, rózsaszín masnival átkötött rebarbara csomót.
Szeretem én mindenhogy, de kedvencem belőle a chutney!
Sült húsokhoz, esetleg sonkához szoktuk enni, pici üvegekben kidunsztolva nagyon jól eláll, akár télen is fogyasztható.
Hozzávalók:
1 kg rebarbara
3 nagy fej hagyma
5 centis gyömbér
4 gerezd fokhagyma
5 közepes chili
3 kk fahéj
2 kk koriander mag
1 kk kömény
só, bors
olívaolaj
méz
A hagymát félbevágom, majd vastagabb karikákra szeletelem. A rebarbarát megtisztítom: egy késszel lehúzom a külső héját, majd centis darabokra szeletelem.
A köményt és a koriandermagot száraz serpenyőben picit megpirítom.
Az olajon sóval megdinsztelem a hagymát, majd rádobom a rebarbarát is. Fűszerezem.
Én nem vágtam ki a chili magházát és ereit, de aki kevésbé csípősen szereti, az tegye meg nyugodtan.
Pár perc alatt főzöm puhára. Szerintem egy nap állás után a legfinomabb, így ha elteszem télire, akkor is hagyom egy picit, és másnap újra felfőzöm.
4 gerezd fokhagyma
5 közepes chili
3 kk fahéj
2 kk koriander mag
1 kk kömény
só, bors
olívaolaj
méz
A hagymát félbevágom, majd vastagabb karikákra szeletelem. A rebarbarát megtisztítom: egy késszel lehúzom a külső héját, majd centis darabokra szeletelem.
A köményt és a koriandermagot száraz serpenyőben picit megpirítom.
Az olajon sóval megdinsztelem a hagymát, majd rádobom a rebarbarát is. Fűszerezem.
Én nem vágtam ki a chili magházát és ereit, de aki kevésbé csípősen szereti, az tegye meg nyugodtan.
Pár perc alatt főzöm puhára. Szerintem egy nap állás után a legfinomabb, így ha elteszem télire, akkor is hagyom egy picit, és másnap újra felfőzöm.
24 hozzászólás a(z) “Rebarbara chutney” című bejegyzéshez
Újra itt a szezon. Én ma a mom park melletti bio piacon vettem, friss rebarbarát, most 800ft volt egy kiló.
Itt már több hete kapni.
A kertünkben van 5 tő (rózsaszín) rebarbara. Így örököltük, nem tudom hogyan került oda. Én mindent készítek rebarbarából, sütit, levest, lekvárt…
A barátnőim is nagyon szeretik, mindig tőlem kérnek egy-egy csokorral 🙂 Ha gondod, szívesen adok Neked is.
(Kiskert-tipp: nemrég egy hiperben láttam rebarbaramagokat)
egy tő van a kertünkben, amikor elég nő rajta, én süteménybe sütöm. egyszerű piskóta, és a ttejére, mint a meggyes piskótának (az én piskótám hagyományos, tojás -cukor- lisztből áll), majd megszórom a tetejét fahéjas cukorra és jégcukorral.
nem éri meg a másnapot.
meg azt sem, hogy csatni váljon belőle:)
és már keresem a magot a neten, hogy rendeljek.
A rebarbara az egyik legjobb dolog a vilgon :-)Gyerekkoromban a nagymamám kompótot csinált belőle, azt is nagyon szerettem, de amióta hosszabb időt töltöttem Franciaországban, azóta a lekvár lett a nagy kedvenc! Szerencsére nekem van termőhelyem; a nagyim kertje :-). Egy kis szegfűszeggel, kevéske cukorral mennyei!!!
Jelentem ma reggel volt 3, azaz 3 csokor rebarbara összesen a Fehérvári úti Csarnokban, mostmár csak 2 – 1 az enyém lett. de mondanom sem kell alig látam, pásztáztam a szememmel a sorokat, mikor egy kedves eladó bácsi megkérdezte:- Mit keres kedves? mondom: Rebarbarát. – hát az most nincs. És lesz még? – Nagyon nehezen nő, aztán tettem egy kört, megkérezte: – Na talált? még mindig nem, és akkor mutatta: Nézze csak, ott a túlsarokban, szóval a bácsim volt szemfüles 😉
Az íreknél minden tele van vele mostanság. A rebarbara-gyömbér lekvár isteni, idén főztem is (nagyjából ugyanazok a receptek keringenek a neten, angolul). Itt kívül piros, de ha meghámozom zöld. Nem találtam még olyat, ami belül is szép piros.
A crumble is finom, vaníliafagyival.
k.
Kedves Szintén-Rebarba-Szeretők,
korábban elkényeztetett a sors: egy Kedves csinált rebarbara-pie-t (crumble) évről évre, a nagyszülők kertjéből szedettből…
Mára a piac maradt: a Fény utcain minden évben kapható legalább 1-2 helyen! 2 hete is volt, 800 Ft/kg áron 🙁
Jó sütést, főzést,
a lekváros lány
Tavaly én is készítettem csatnit rebarbarából, aszalt meggyel, de a család nem volt túl nyitott a témára.
Nálunk omlós tésztamorzsa alá bújtatva vagy creme brulee-val csúszik a legjobban, de most olvastam egy egész ígéretes receptet, ahol rétestésztába teszik amarettinik társaságában. Nálunk ez lesz a köv. projekt.
A gyerekkoromban a legjobbbarátomék udvarán nőtt a rebarbara. Szósz lett belőle, mindíg. Meg is untuk. De mi a franc az a chutney nekem hagymás 10perces lekvárnak tűnik- persze amiket én ettem- nem volt benne ennyi fűszer.
Üdv
medvedr
Az én agyondédelgetett rebarbara bokromat egy kedves fiatalember szépen lekaszálta. Egyébként tényleg kedves, de most ötszázig számoltam mielőtt hozzászóltam. Nekem is marad a piac…
Amikor Németországban voltam, megállás nélkül rebarbarát ettem. Ott tavasz végén tele volt vele minden, süti, lekvár stb.
De ez a recept zseniális! Mindenképp kipróbálom, ha kapok a Lehelen reberberát (én csak odaig szoktam eljutni, az van közel). Viszont szerinted működik csili nélkül is, mert én egyáltalán nem bírom a kicsit csípőset sem, fáj tőle a hasam. Valamint szerinted jó akkor is, ha a fokhagymát is kicsit megpirítom, mert egészen nyersen azt se bírom:( (Pedig azt szeretem).
Már épp siránkozni akartam, hogy egyik kedvenc gasztrósom sem rebarbarázik! Be kell valljam, hogy eszembe sem jutott, másnak nehézséghet okozhat a beszerzése… Mindenesetre kívánom, míg tart a szezon, sokat tudj szerezni, és soook finomságot kitalálni belőle, mert én és a rebarbara.. mint Gombóc Artúr és a csoki… 😀
Más fajta, de én úgy tudom, hogy az íze ugyanolyan.
Én is épp ma írtam róla 🙂 (meg holnap is fogok)Jövőre mindenképp ültetünk, mert igen hamar a szívem csücske lett!
Azt nem tudod véletlenül, mitől függ a színe? A tied is, meg amiket angolszász blogokon látok, mind piros, nálunk a piacon meg inkább zöld, pici rózsaszínnel. Más fajta? Vagy éréstől függ?
Niki
őőő ha gárdony felé jártok, előtte dobjatok emailt, van a kertben 2 nagy növény, de jobbára csak nyersen rágcsáljuk, mert a családnak nem gyerebe.
Na ki lesz az első bátor, aki eljön érte?
A fotóalany volt kitűnő 🙂
wohooo, micsoda fotó!!!
Nekünk az iroda udvarán terem. Igaz, nem ez a gyönyörűséges rózsaszín fajta, hanem a sima zöld, de az íze mennyei!:-)
Elrabolta a rebarbara maffia 🙂
…és képzeldm, azóta sem kaptam, a bácsi akinél gyünyörű volt a Fehérvári úti piacon…egyszerűen eltűnt 🙁
Mióta nincs kertünk, nekem is gondot okoz sajnos a beszerzése! Ráadásul ha meg van, akkor olyan drága..:((
Bevallom ott is néztem, persze akkor nem volt 😀
Azuram a Lehelen vett a jómúltkor, de tudom, hogy oda nem sűrűn mész…még gondolkodtunk is, hogy fel kéne hívni téged, hogy mit kezdjünk vele 🙂 puszi györesz
“akkor egy picit megnyugodtam, hogy nem én szeretnék valami olyan zöldséget beszerezni, ami csak a tundrán terem meg, ott is csak tíz évente egyszer, és csak a teliholdkor szedett lila változata ehető.”
Ha ezt csak úgy felolvassák nekem a buszon, akkor is tudom, hogy te írtad! 🙂
Gyönyörű a fotó, és csodás a recept is, köszi!