Téli zöld

Február van, vagyis unjuk a sütőtököt. Igazából már az illata se esik jól, se a gyereknek, se nekünk. Nincs az az őszi izgalom, ha valami narancssárga színt látok, hogy ez milyen finom lenne mondjuk zsályás sütőtök levesként.
Unjuk az almát is, már nincs annyi levük, mint novemberben volt, de lassan minden darabnál eszembe jut, hogy “vitaminpótlás”.
A körtét azt talán nem unjuk, az viszont nagyon drága. A mandarin már kezd lutri lenni, egyre gyakrabban futunk bele tiszta rost, szinte száraz gyümölcsökbe. Kelkáposzta is volt az utóbbi hetekben rendszeresen. És még sehol nincsenek a tavaszi zöldségek. Naná, hogy megveszem majd a primőrt tavasszal, hiába mondja majd mindenki, hogy ezt még nem szabad, ez még nem az igazi, csak melegházban nőtt, napot nem látott soha.
De legalább itt az avokádó! A kapanyélenis avokádóznak, úgyhogy tényleg itt az ideje nekünk is.

Nem mondom, hogy a világ legegyszerűbb dolga érett, jóízű avokádót vásárolni, de bele lehet jönni. Pár napig érdemes otthon érlelni, de azt vettem észre, hogy ami teljesen kemény és fűízű vásárláskor, az később sem lesz sokkal jobb.
Tiszta zsír, kellemes zöld ízzel, szinte kiált a fokhagymáért, lime-ért, megpirított kenyérszeletekért. A guacamole klasszik változata is nagy kedvenc ilyenkor, de a kicsit felturbózott változata az örök nyerő. Egyik héten zsidó tojás, másik héten avokádó. A mexikóiak zsidó tojása. Bocs.
 

Hozzávalók:

3 érett avokádó

3 gerezd fokhagyma

1 lime leve

1/2 lime reszelt héja

1 marék mazsola

3 ek olívaolaj

1-1 ek nagyon apróra vágott koriander és petrezselyem zöld

1 pici zöld chili

1 kk dijoni mustár

2 ek őrölt mandula vagy dió

1 kk római kömény

1 kk méz

Kikaparom az avokádó húsát, összekeverem a többi hozzávalóval, és egy órára a hűtőbe teszem, hogy az ízek összeérjenek. Forró pirítóson, vagy kukorica tortillával mártogatva, esetleg még egy kis tejföllel meglocsolva isteni vacsora.

Ez se rossz avokádóból.