Nagyanyámat mindenki ismeri. Na, nem azért, mert olyan híres asszony, hanem mert mindenkinek van, vagy volt egy ilyen nagyanyja. Aki a lehető legkevesebből a legfinomabb vacsorát tudta főzni. Az ő krumplilevese mindig jobb volt, mint az anyué. Az almáspitéje is, pedig anyu tett bele diót is, a mama pedig soha. Szóval az én nagyanyám tudott spórolni. Kevésből is, mégis mindig a zsebembe tudott dugni egy kis pénzt, vagy csokit.
Egyszer nyáron, amikor nála nyaraltam, megunta a válogatásomat, és elhatározta, azt főz nekem, amit az anyám ott Pesten. Persze, megtudtam, hogy ez nem étel kislányom, de ha csak ezt eszed, akkor… Na, így dobott össze egyik este egy tepsi melegszendvicset egy kancsó citromos teával. Életem egyik legszebb estéje volt. Hétfő, hőség, még tévézni se tudtunk, mert hétfőként nem volt adás. Ketten voltunk csak a házban, nagyapám már nem élt. És mesélt arról, amiről akartam. Apu gyerekkoráról, a háborúról, a saját gyerekkoráról. És közben ettük a melegszendvicset, amit sajtból, egy paprikából, maradék tejfölből, újhagyma szárából és tojásból kevert, majd a szikkadt kenyérre kent.
Ez persze már nem ugyanaz a recept. Olyat soha senki nem tud már.
Hozzávalók 8 szelet kenyérhez:
1 doboz Philadelphia uborkás-fetás krémsajt
1 nagy tojás
15 dkg füstölt sajt lereszelve
2 csokor újhagyma maradék zöld szára, felkarikázva
1 gerezd fokhagyma
1 piros kaliforniai paprika felkockázva, esetleg egy pici chili is
só, bors
Minden hozzávalót összekeverek egy nagy tálban, majd megkenem vele a kenyereket. 200 fokra előmelegített sütőbe tolom, és grillt is rákapcsolom. Nem teszem a legfelső rácsra, hogy mindenhol átforrósodjon, ne csak a teteje égjen meg. Salátával tálalom.
7 hozzászólás a(z) “Tíz perces vacsora” című bejegyzéshez
Eszter, ezt most nagyon köszönöm!
A receptet is, másodsorban.
jól néz ki, bár amikor megláttam a philadelphia szót, egy csöppet vesztett a varázsából, azt ugyanis nem szeretem 🙂
A recept egy gyors vacsorához príma, de ne csodálkozz, hogy nem olyan, mint nagyanyádé. Kétlem, hogy Philadelphia uborkás feta sajtot vagy kaliforniai paprikát használt volna.Ha akkor még nem volt rendszeres tv-adás, akkor gyanítom, hogy trappista lehetett az a sajt, esetleg valami házi készítésű és a paprika az a sima egyszerű, vékony húsú, amit manapság töltenivalónak – “tv” – neveznek lehetett.
Az együttlét, a hangulat, a mese tette felejthetetlenné azt a vacsorát.
@mézescsók: nem csodálkozom 😉
Persze, teljesen más volt, tejföl, sima paprika, és házi, füstölt juhsajt.
@Fuszeres Eszter: Húúú, azok a tejfölök! Még a piacon őstermelőnél sem találok. Hasonlót sem nagyon.
Az én nagyanyám rosszul főz. 😛
A pörköltje és a töltött káposztája elmegy kategória, és én az ő verzióját szeretem, de a többi…
Az anyósától tanult meg főzni. ;-D
Na igen, a Philadelphia jó dolog, de mondjuk Nagyi-recept rekonstruálási akció keretében pint nem használnám 🙂