Annyira vágytam egy kis egyedüllétre, hogy a férjem meg is ajándékozott két óra magánnyal. Elvitte sétálni a gyerekeket, én pedig kihasználtam az alkalmat: fél órát ültem a kanapén, és nagyon lassan ittam egy tejeskávét a csöndben. Aztán engedtem magamnak egy kád olyan forró vizet, hogy alig tudtam beleülni, és olvastam egy negyed órát a forróságban, majd kimentem a konyhába, és sütöttem magamnak pár szem padlizsánt, amit aztán kézzel ettem meg, újra a kanapéra kucorodva. Ilyet Dávidnak tilos, én is csak akkor teszem, ha nem lát 🙂 Utána még szundítanom is sikerült negyed órát, de akkor felébresztett a kaputelefon, ami jelezte, hogy kóddal jöttek be. Aztán már kezdődött is a gyerekzsivaj: anya, csak azt szeretném mondani, hogy…
Szerintem a nagy év végi rohanásban mindenkinek járna két óra nyugalom, egy kis jutalomfalattal, úgyhogy álljatok a sarkatokra, és harcoljatok érte!
A minipadlizsánt a Szép kis Indiában vettem a Wesselényi utcában, de természetesen a rendes padlizsán is megfelel.
Hozzávalók egy személyre:
5 db minipadlizsán, vagy fél padlizsán
10 dkg roquefort sajt
1 kk zaatar (arab fűszerkeverék)
1 gerezd fokhagyma
2 ek olívaolaj
2 ek szeletelt mandula
só, bors
negyed bagett
A padlizsánokat félbevágtam, majd hosszában bemetszettem őket párszor, hogy sütés közben jobban belecsorogjon majd a sajt és a fűszerek. Meglocsoltam olívaolajjal, picit sózta, de óvatosan, mert a sajt is sós! Megkentem a szétzúzott fokhagymával, és rámorzsoltam a sajtot. Meghintettem a mandulaforgáccsal, és tekertem rá egy pici borsot. Forró serpenyőben sütöttem öt percig, majd a sütőbe toltam grill alá újabb öt percre, de figyeltem, nehogy megégjen a mandula. A sajt megolvadt, belefolyt a padlizsánba, és mellé is jutott rendesen. Ezt friss, ropogós bagettel tunkoltam ki a végén.
Fotó
9 hozzászólás a(z) “Vacsora egyszemélyre, magamnak” című bejegyzéshez
Igen, igen! Ezt mind, ilyen sorrendben, most rögtön szeretném. A kaputelefonról lemondok:)
A Dávid már olvasni is tud, nem?
Majd felhívom a figyelmét a kanapés részre! 🙂
@csite: ne merészeld, tudom hol laksz!
Irigyellek! Lassan eljutok oda, hogy 10 perc csendnek is örülnék.
Óóóóó, legjobbkor jött a poszt! Biztos nem emlékszel rám Eszter, egy napon szültünk, én következtem utánad 🙂 Pont tegnap említettem a férjemnek, hogy kéne két óra magány (ez a két óra valami univerzális igény ezek szerint). Rögtön kérdezte, hogy ugyan mi az, amit csinálnék (amit nem lehet, mikor a gyerek alszik). Férfi agy 🙂 Küldtem is neki a linket!
hogy irigylem azokat, akiknek vannak gyerekei…:)
Vannak hülye elveim. Pl, hogy ovi után, délután-este nincs s gyereknek TV nézés.
cserébe van: Mamííííí! gyere, nézd/játsz/figyelj/stb. Őrjítő :-)))
De az elveket néha fel kell rugni.
Ez történt tegnap este. Kettesben voltunk, beraktam neki egy david attemboro fimet, ezalatt összedobtam egy spagettit a nyáron eltett sószból, reszeltem rá sok parmezánt és kettesben a gyerekkel a Tv előtt ülve felfaltuk a nagy részét. A kanapén ülve, ami szintén tilos! 🙂
Olyan békés volt, hogy komolyan meghatódtam. Hihetetlen, ahogy egy 4 éves gyerek érzi az ilyen pillanatok különlegességét!
De egy ilyen 2 órás egyedüllét is vonzó lenne de csak, ha céltalan. Most is egyedül vagyok, meg itthon is, de dolgozom, ha szakítanék 2 óra kényeztetést, nem lenne az igazi a bűntudat miatt.
A padlizsánt pedig kipróbálom. Kicsit több fokhagymával és valami csípőssel.
Nagyon jol hangzik,….csak egy kis fahej hianyzik ahhoz, hogy az illatat is erezzem. Es ha meg egy kis paradicsom is tarsulna a recepthez, akkor nem csak az Imam ajulna be. :o)
Imadom a padlizsant! Koszonom az otletes, mar-mar igenytelen receptet.
Kell az a két óra, de elröpül az a kb. tizenkét-tizennégy év és este 9 körül már csak arra gondolsz, hogy jó lenne ha lenne egy kis zsivaj! 🙂