Kategóriák
Egyéb kategória

Vörösboros marhapörkölt

Gyönyörű napos időre ébredtünk ma is, boldogan mentünk a barátainkkal bográcsolni. Sikerült nagyon szép kóser marhahúst vásárolni. Ez sajnos nem olyan egyszerű, Magyarországon két helyen lehetett eddig ilyesmit vásárolni, a Dob és a Visegrádi utcában. Ezentúl a Dob utcában üzemel mindkét hentes. Ajánlatos előre telefonon egyeztetni velük ha valaki ilyesmiben gondolkodik, mert marha nincs mindig. Ha van, akkor két féle közül választhatunk: kis darabok, és nagy darabok : ) Hát igen, nem éppen a Nagycsarnok! Viszont egészen biztosan nem adnak el nekünk olyan húst, ami beteg állatból származik! Ez manapság a kerge-marha, tbc, madárinfluenza, és kitudja még milyen betegségek korában megnyugtató lehet. Mitől kóser egy marhapörkölt? Nagy vonalakban: a bográcsot első használat előtt megmerítettük a mikvében, ami a zsidó rituális fürdő. (Budapesten a Kazinczy utca 16-ban. Minden kóser edényt első használat előtt szokás itt megmeríteni egy áldás kíséretében.) Kóser húst és bort használtunk. Az uborkasalátára nem tettünk tejfölt, mert a húsost nem szabad keverni a tejessel.
A gyerekek annyira jól érezték magukat, hogy délután négyig még a legkisebb sem aludt el, mégis minden hiszti és veszekedés nélkül kibírták. Próbáltunk sárkányt eregetni, de ebben még van mit gyakorolnunk, vagy mint egyik barátunk megállapította: nincs ezzel a sárkánnyal semmi baj, csak meg van dögölve!
Maga a pörkölt a szokásos módón készült:
2,5kg marhahús
1kg hagyma
2 paradicsom
2 paprika
5 gerezd fokhagyma
Egészbors
Köménymag
Pirosparika

Száraz vörösbor
A vörösbort csak a végén szabad beleönteni. Mikor a hús már szinte teljesen puha beledobáltunk 3kg apró szemű újkrumplit. A krumpli nagyon hamar megfő, és épp ereszt annyi vizet, hogy az el is fő, mire megpuhul.

8 hozzászólás a(z) “Vörösboros marhapörkölt” című bejegyzéshez

Egyrészt nagyon gratulálok!!! Csak most találtam rá a blogodra és el vagyok bűvölve…
Másrészt, ha már a budepesti kóser hús “ellátásról” – inkább ellátatlanságról – van szó, elmesélem, hogy mi évente egyszer – kétszer Bécsbe járunk kóser húst venni egy tündéri osztrák-magyar henteshez. Ő nem kegyet gyakorol, ha “ad” neked pl. marhahúst, hanem igazi kereskedő, aki büszke a boltjára és az árujára. Lehet is az: én még soha, sehol ilyen minőségű húsokat nem vettem, mint ott. Minden van: borjútól a füstölt csontig és alig kerül többe, mint az itthoni horror ár/érték-arányú kóser húsok.

Mi sem eszünk egyébként állandóan kósert: a biztos pont a pészach, akkor mindent betartunk, nemcsak a kovászos tilalmát és időnként, ha nekidurálom magam…:)

Vélemény, hozzászólás?