Múlt héten egyik reggel úgy ébredtem, hogy brokkoli főzeléket KELL főznöm ebédre, különben valami nagy szerencsétlenség fog történni. Meg is vettem a hozzávalókat, de hazafelé a piacról el kezdett motoszkálni a fejemben a gondolat, hogy brokkoli főzelék nem is létezik.
Mert ettem-e már én egyáltalán ilyen ételt?!
Nem, még soha. Gyorsan beírtam a keresőbe, ki is derült, hogy bár létezik VALAMI, amit brokkoli főzeléknek hívnak, de azt senki nem meri megkóstolni. Legalábbis ezt sejtette, hogy minden receptnél találtam valami utalást arra, hogy ezt a zöld színű, furcsa szagú, érdekes állagú izét a felnőttek bizony nem eszik meg, viszont a saját gyerekeiknek elkészítik, sőt! Elvárják, hogy azt a gyerek meg is egye.
Volt, ahol májat turmixoltak bele, mert a gyerek nem szereti a májat, és így a brokkoli elnyomja az ízét. Fincsi, mi?
Aztán hazajött a férjem, megkérdezte mi a vacsora, elmondtam, kicsit hümmögött, töltött egy pohár bort, aztán ő is feltette a kérdést: Te, létezik egyáltalán ilyen étel?
Azt válaszoltam, hogy az mindegy, de fasírt is van a tetején. Megnyugodott.
Mi a gáz a brokkolival?
1, Sok szülő utálja a brokkolit, de mégis azt gondolja, hogy a gyereknek muszáj szeretni, mert annyira egészséges. Úgy tűnik, a gyerek nem hülye. Leveszi anyu legkisebb fintorát is, miközben az ő szája felé közelít az “edd meg szépen, nagyon finoooom!” zöldség.
2, Tuti megtapsolnák a dietetikusok a gőzben párolt brokkolit, de lássuk be, ha egyszer borítékolható a kudarc, felesleges próbálkozni. A gyerekek valamiért jobban buknak a paradicsomos makarónira.
3, Nem csak brokkoli főzelék, de Broccoli Monster is létezik. Már pedig ha a Szezám utcában ismerik, akkor bizony nem dughatjuk a fejünket a homokba. Lehet, hogy a mi gyerekünk is találkozott már vele.
De több helyen olvashattam a folyamatról, aminek a végén sikerült valami olyan pempőt főzni, amit csak megevett a csemete, az ötödik próbálkozás után. Arról persze sehol nem esett szó, hogy anyu vagy apu is ezt vacsorázta volna, vagy esetleg a nagyobb tesó aznap nem akart hamburgert. Úgyhogy én már okosabb voltam, kapásból valami olyat főztem, ami szerintem át megy a léc felett. És valóban. Minden nyafogás nélkül megették a srácok is vacsorára, sőt, másnap ebédre is. Bátran kijelenthetjük: a brokkoli főzelék létezik.
Hozzávalók:
1 kg brokkoli
5 dkg vaj
1 fej hagyma
2 dl tejföl
1 dl Philadelphia jellegű krémsajt
2-3 ek frissen reszelt pramezán, vagy más, erőteljes ízű sajt
só, bors, szerecsendió ízlés szerint
kevés cukor (tényleg jobb lett tőle)
A brokkolit megtisztítjuk, rózsáira szedjük. A vastag fás szárát levágjuk, de nem dobjuk ki, hanem krumplipucolóval megpucoljuk, és lereszeljük.
A vajon megdinszteljük a hagymát, majd rádobjuk a reszelt brokkoli szárat, a brokkoli rózsákat, és sózzuk. Nagyon kevés vizet öntünk alá, nem kell, hogy ellepje, különben leves lesz a vége és nem főzelék. Fedő alatt megpároljuk, de vigyázzunk, hogy ne főzzük pempővé!
Kivesszük a brokkoli felét, a másik felét leturmixoljuk. Ha nagyon hígnak találjuk, akkor tehetünk bele esetleg egy kis keményítőt, nekünk nem volt rá szükség.
Belekeverjük a többi fűszert, a tejfölt, a krémsajtot és a paramezánt is, majd visszatesszük a kiszedett zöldségeket. Felforraljuk, és már kész is.
A képeket a főzelék kivételével a google dobta nekem, de mivel mindegyik több site-on, blogban, újságban szerepelt már, nincs más hátra, mint azt mondjam, bocsánat, de tényleg nem találom az eredetit.
Rögtön két jó hírrel kezdem, első: idén is lesz gönci barack vásár Budapesten. Aki volt két éve, az tudja miről beszélek, úgyhogy én már alig várom a napot, amikor begördül a teherautó a sok zamatos barackkal.
A három kedvenc salátám előtt egy gyors leírás a géphez: gyönyörű, csajos darab, ha volt fókuszcsoport amikor tervezték, tuti sok nő ült benne. Kicsi, és kis helyen elfér az összes rápattintható tartozékával együtt. Ezért külön hálás vagyok, így tuti nem fogom egyik tárcsáját sem elhagyni. Pillanatok alatt összerakható és szét szedhető, napközben elég csak folyóvízzel leöblíteni, aztán ha van kedvünk, este el lehet mosogatni rendesen, de ha csak egy szál uborkát tolunk át rajta, akkor nem hiszem, hogy erre mindenképp szükség van.