Kezdődik az iskola, sok helyen adnak tippeket arra, hogy mi legyen az uzsonna. Én se fogom kihagyni a lehetőséget, ugyanis imádok uzsonnát csomagolni, mindig azt képzelem, hogy ezzel megmentem a családom a silány menzakoszttól. Ez a férjemnél működik és, de a fiamnál erősen ételfüggő. Ha csak kicsit is nem tetszik neki, vagy éppen kap a társa csokisfánkjából, akkor hiába csomagoltam, ugyanúgy érkezik haza az étel, ahogy elküldtem.
Így én inkább a reggelire helyezem a hangsúlyt. Korábban kelünk fél órával, de együtt reggelizünk. Megéri a fáradtságot, mert sokszor a közös vacsora nem megoldható, ha pl. a férjem késő estig dolgozik. Viszont reggel mindenki itthon van, és én ragaszkodom ahhoz, hogy legalább egyszer egy nap együtt együnk.
Persze nem minden reggel eszünk ilyen fejedelmi lakomákat, van amikor csak egy müzli van joghurttal, de azért akad ilyen is. Este előre készülök, összekészítem az ételt. Így amikor felkelek, és főzöm a kávét, már teszem is be a sütőbe. Mire mindenki előkerül az ágyból, addigra az asztalon a reggeli.
Mivel a gyerek leginkább a szénhidrátra és a cukorra utazik ha nincs velem, így megpróbálok kellő fehérjét adni neki reggel. Maradék csirkemell filé felszeletelve pont meg is teszi, vagy egy csirkecombról leszedegetett hús is jó. Múltkor olvastam, hogy ez a teszt az Aldis mozarellát hozta ki 7 fajta közül a legjobbnak, muszáj volt vennem belőle hogy én is kipróbálhassam. Így most volt itthon mozarella is. Ősz van, a csodás piros húsú paprikák szezonja, így azt töltöttem meg.
Egy kis zöldsalátával, kornspitzel, igazán tartalmas, finom reggeli. Gyereknek chlili nélkül.
Hozzávalók 4 személyre:
4 db piros húsú paprika
10 dkg mozarella
1/2 db sült csirkemell filé, kb. 10 dkg
8 db pici, olajban eltett articsóka (készen kapható olasz antipasti) vagy aszalt paradicsom, esetleg olajbogyó
2 fej lilahagyma
2 ek olívaolaj
5 dkg pörkölt mogyoró
1 kk majoranna
1 ek Tabasco
2 ek vörös pesztó
só, bors
Este a paprikát kimagozzuk, és kirázzuk belőle az esetleg benne maradt magokat. A mozarellát, a csirkemellet, és az articsókát felkockázzuk. A karikára vágott lilahagymát kevés olajon megdinszteljük, majd a többi hozzávalóhoz keverjük a mogyoróval, a fűszerekkel, a pesztóval és a tabascóval együtt. Ha sótlannak találjuk megsózzuk, majd borsozzuk. A paprikákba tömködjük, jó szorosan
Reggel betesszük a sütőbe 200 fokra, alsó-felső melegítésnél, majd bekapcsoljuk a sütőt. Húsz perc múlva készen kivesszük.
Az alapanyagokat és a posztot az ALDI és az ALDI Háziasszonyai támogatták.
(x)
Csodálatos nyarunk volt, olyan sok emberrel osztottuk meg az asztalunk, és olyan sokan osztották meg velünk az övéket, hogy egy hosszú film stáblistája kijönne belőle.
Felső kép: 1, Sült paprikás, petrezselymes csicserisaláta, citrommal, olívával, római köménnyel 2, Édesburgonya chiliszósszal, korianderrel, 3, koktélparadicsom fokhagymás pekándióval. Alsó kép: koktélparadicsom, menta, marinált articsóka, tahini, olajbogyó, lime, fokhagyma.
Augusztus 16 péntek:
A citromot alaposan megmossuk, és késsel öt-hat helyen megszurkáljuk. A gyömbért és a fokhagymát lereszeljük, majd elkeverjük a sóval, chilivel, fahéjjal, szójaszósszal, ketchuppal, nádcukorral. Ezt a masszát alaposan a csirkébe masszírozzuk kívül belül, végül az egész citromot is a hasüregébe tesszük.
Az öntöttvasedény alját kiolajozzuk, erre tesszük a centi vastagon felszeletelt hagymát és az egészben hagyott koktélparadicsomot, illetve mellé szórjuk az olajbogyót is. Rátesszük a csirkét, és felöntjük a sör felével. A parázsba tesszük az edényt lefedve, fél órára. Ekkor nagyon óvatosan, úgy hogy gyerek a környéken se legyen, levesszük az edény tetejét, átkeverjük benne a zöldségeket és megfordítjuk a csirkét. Kicsit pótoljuk a sört ha szükséges, de innentől tíz percenként ellenőrizzük az ételt. Egy óra alatt elkészül. Ekkor kivesszük a csirkét, feldaraboljuk, a citromot kiszedjük belőle, a visszamaradt szaftba pedig beleöntjük a köretnek szánt zöldséget. Öt perc alatt összeforrósítjuk, és már tálalunk is.
Ne felejtsünk a hűtőtáskába vizet és persze ivásra szánt sört is csomagolni!
Eljöttek hozzánk vendégségbe a barátunk ikerpár nagyfiai, két tizennégy éves tini. Sárospatakon nyaralnak a szüleikkel, de már annyira lefárasztották egymást tíz nap alatt, hogy a szülők szinte könyörögtek nekünk, hogy hozzuk el őket egy napra, és a fiúknak se volt ellenvetése ellene, még akkor se, ha a kilenc éves Dávidommal kell játszaniuk. 
A kirándulós ebéd az egy külön műfaj. Most nem a grillpartira, vagy egy piknikre gondolok, hanem arra, amikor egész nap menetelünk, hátunkon a zsákkal és csak negyed órára ülünk le egy fa alá ebédelni, vagy még azt se, útközben esszük meg amit csomagoltunk. Persze ezek a szendvicsek felérnek egy komplett ebéddel, nem is olyan gyorsan elkészíthetőek, mint egy párizsis zsömle, de mindig nagyon hálásak vagyunk magunknak, amiért rászántuk az időt. Hasonlóan finom szendvicsekben már most érdemes gondolkodni, mert sajnos közeledik az iskola. De ezt még csak nagyon kis betűvel írtam ide, most még jön egy egész hónap, amikor kirándulhatunk.
Paradicsomot soha nem teszek a szendvicsbe, mert eláztatja azt, hiába van megkenve vajjal, nincs menekvés, egy óra múlva már élvezhetetlen lesz a szendvics. Viszont hőmérséklettől függően, van amikor mindenki zsákjába beteszek egy-egy kis jégakkut, inkább cipeljük, mint hogy valami baj legyen, és legalább a víz is hűvös marad. Ha nagyon messzire megyünk, akkor fél literes vizeket viszünk magunkkal, és az egyiket éjjel előre lefagyasztom, így az a jégakku, mire kiolvad, már el is fogyott az előző.
Vannak olyan napok, amikor úgy érzem, én is csak egy olyan fecskemama vagyok, mint aki a garázsban lakik. Egész nap a gyerekeket etetem, de ha épp nem ezt teszem, akkor vagy főzök, vagy a nyomait próbálom meg eltüntetni az előző étkezésnek, vagyis kimosom a leevett ruhát, összeporszívózom a széthullott morzsát, vagy bevásárolok a következő étkezéshez.
Töltött paradicsom, szigorúan nyaralás előtti hűtőtakarítás céljából.