Ma van Lág BáOmer ünnepe. Ezen a napon véget ér a gyászidőszak, amit Ákivá Talmud-kori rabbira emlékezve tartunk, akinek 24 ezer tanítványát pusztította el a pestis járvány. A járvány bölcseink szerint azért sújtotta a tanítványokat, mert nem tanúsítottak egymás iránt kellő tiszteletet. Ez idő alatt nem szabad esküvőt tartani, zenét hallgatni, táncolni, hajat vágatni. E napon ünnepeljük, hogy megszűnt a pusztító járvány. Lág BáOmer alkalmával emlékezünk meg Simon Bár Jocháj rabbiról, a Talmud egyik legkiemelkedőbb tudósáról, aki egyben egy fontos kabbalisztikus mű, a Zohár szerzője is. Ő ezen a napon halt meg. Lág BáOmert a szabadban tábortűzzel, tánccal, zenével és énekkel, evéssel-ivással szokás megünnepelni. Ugyan mi se nem táncoltunk ma, se nem énekeltünk, de egy jó kis kerti sütögetést azért tartottunk. Szerencsénk volt, reggel elállt az eső, és még mindig nem kezdett el újra csöpörögni.Csak egy egyszerű zöldfűszerekbe, chilibe és mézbe pácolt kóser csirkemellet sütöttünk almával. Nem tudom, van-e csodálatosabb illat, mint a sültalma és a karamellizálódó méz keveréke?
2 hozzászólás a(z) “Lág BáOmer” című bejegyzéshez
Hát, legalább is próbálunk megemlékezni az ünnepekről. Megpróbálunk egy olyan dolgot átadni a gyerekünknek, amit mi felnőtt fejjel tanultunk 🙂
Minden ünnepet megtartotok? Olyan jó ezeket az írásaidat olvasni, sokat lehet belőlük tanulni.