Címke: leves

(Fótó innen)

Közkívánatra.
Tehát, tegnap kiderült, hogy a bablevest mégse szereti mindenki, csak én gondoltam így.
Ha vasárnapi kirándulós családi programot szervezünk, és valahol az út menti csárdában ebédelünk, vagy egy kis falu panziójában, akkor valahogy nagyobb bizodalmam van egy tányér bableveshez, mint a többi szokásos leveshez az étlapon:
-zöldségleves: általában mirelit zöldségekből készül
-gulyás: folyamatosan rettegek tőle, hogy az a leves fél éve ott van a lángon, mindig csak belekevernek egy kevés pörköltet, vizet és főtt krumplit
-meggyleves: legtöbbször langyos
-májgombóc leves: mirelit, sörét alakú „májgombócokkal”
-napi krémleves: tele van vegetával, az előző napi menüből megmaradt mirelit zöldség leturmixolva
Ehhez képest a bablevesben lehet a legjobban megbízni. Soha nem ájulok el tőle, de általában „ehetős”, a gyerek is szereti, szóval…
Egy kérdésem szokott lenni csupán: van-e benne virsli, vagy fradikolbász? Mert akkor mégse.
És igen, évente egyszer-kétszer itthon is készül, általában akkor ha valaki beállít egy füstölt csülökkel. Ez az alap, füstölt csülök nélkül nem szabad!
Kell még hozzá egy jó szál házi füstölt kolbász is, és igen, babot is teszek bele mindig 🙂
Ha magamnak főzném, akkor nagy, lilababból készíteném, esetleg attól egy picit kisebb fehér salátababból, vagy a legkisebb, ún. gyöngybabból. De a fiúk a közepes tarkababból díjazzák.
Gyerekkoromban Erdőbényén nagyanyámnak volt egy hatalmas babfajtája, Kossuth díjas babnak hívta, amin már akkor is jókat nevetgéltem, de mióta tudom, hogy mi is a Kossuth díj, sokkal viccesebbnek tartom. Na, a Kossuth díjas babból olyan finom bableves készült, amilyet azóta se ettem. Általában nem csülökből főzte a mama, hanem saját füstölésű bordából, amin nem sok hús volt, de ott volt helyette a nagyon jó ízű bab.
Sokszor belefutok ízetlen vacak babokba, ami elrontja a drága levest, lehet abban bármennyi csülök, zöldség, vagy kolbász. Az első igazán rossz babot öt éve vettem, és azóta egyre gyakrabban találkozom ilyenekkel. Nem tudom honnan került az országba, és egyáltalán hogy lehet egy bab rossz, de olyan se íze se bűze kategória, nagyon dühítő.
Kell-e zöldség a bablevesbe?
Szerintem nem, de mióta gyerekem van, azóta teszek bele, mert a levesből szerencsére megeszi a gyökeret és a sárgarépát is. A répát szigorúan karikákra vágom, ki nem állhatom, ha hosszában van elvágva, és úgy hagyják a levesben, hogy hosszabb mint a kanál, főleg, ha fás gyökérrel teszik tele a levest.
Rántás: igen, a bablevest rántani kell. Nem lehet megúszni, és nem is jó rántás nélkül. A rántás nem készülhet étolajjal, csak zsírral jó, sok-sok fokhagymával.
Teszek még a levesbe babérlevelet (friss babérlevéllel annyira, de annyira más lesz!), és majorannát.
Tálalásnál erős paprikát, jóféle tejfölt, és ecetbe áztatott vöröshagymát.
Persze egy karéj friss, ropogóshéjú fehérkenyér elmaradhatatlan mellőle.
Utána, ha még mozdulni tudunk, jöhet a túrós palacsinta, esetleg túrótorta vagy túrógombóc.
Hát így…
Rövidebben, de írtam már a bablevesről.

Füstölt fokhagymából készítettem, de rájöttem a megoldásra a füstíz elérése érdekében azokra a napokra, amikor füstölt fokhagyma hiány lesz Budapesten: a grill felé akasztom, aztán alufóliát teszek alá, hogy nem kapjon lángra a fokhagyma héja, és egyszerűen faszén felett fogom megsütni. Erre csak őszig lesz szükségem, mert ősszel egészen biztosan füstölök magamnak fokhagymát is!
Addig is az előre megfüstölt változatot használtam.
Hozzávalók:
4 fej fokhagyma vízszintesen félbevágva
1 csomó újhagyma
1 l zöldség alaplé
4 ek olíaolaj
1 csokor petrezselyem
2 dl tejszín
2 szem szegfűszeg
A félbevágott fokhagymákat egy kis tűzálló tálba tettem, meglocsoltam olívaolajjal, és fólia alatt puhára sütöttem. Kinyomkodtam a krémesre sült gerezdeket egy lábosba. Locsoltam még rá olajat, rászórtam a felkarikázott újhagymát, sóztam, és egy teatojásban beletettem a szegfűszeget is, majd borsoztam és pár percig pároltam. Felöntöttem a zöldség alaplével, felfőztem, végül botmixerrel pépesítettem. A tejszínt csak a végén öntöttem hozzá.
Egy-egy szelet rozskenyérre szedtem tálalásnál, és megszórtam petrezselyemmel. A kenyér szépen besűrítette a tányérban.

Erdőbényéről kanyarodtunk ki éppen tegnap este, amikor felhívott a barátnőm, és mesélt egy új korhelyleves receptet. Elég jól hangzott, és minél többet gondoltam rá, annál éhesebb lettem.
Mire kikanyarodtunk a főútra meg is született az elhatározás, hogy beülünk egy tányér forró levesre és valami desszertre a közeli étterembe, de zárt ajtókat találtunk.
Mire összeszedtük a gyereket a nagymamánál, és felhoztuk a cuccokat az autóból, már kilenc óra volt, nem főztem semmit, de ma reggel a korhelylevessel kezdtem a napot.
Az a különleges benne, hogy borral készül. Eddig úgy tudtam, hogy a korhelyleves a másnapos gyomornak szolgál gyógyírként, és az bizony nem veszi jónéven a bort.
Ehhez képest ez a leves úgy korhely, hogy a korhely örömére készül, borral fő.

Hozzávalók:
1 kg házi savanyú káposzta annyi lével, mint amennyi ellepi
0.5 l száraz fehérbor
1 nagy fej hagyma
4 babérlevél
1 tk kömény
3 ek zsír
1 csokor friss kapor, vagy 2 ek szárított
6 szem borókabogyó
2 tk majoránna
só, bors

1 szál füstölt kolbász

40 dkg darált hús
10 dk valamilyen füstölt hús
1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 zsemle
1 tojás
só, bors

tejföl a tálaláshoz
citrom, ha nem lenne elég savanykás

A hagymát apróra vágom, és a zsíron megdinsztelem, majd rádobom a káposztát is a babérlevéllel, majorannával, sóval borssal, és megdinsztelem. Felöntöm borral és vízzel, és amikor újra forrni kezd beteszem a diónyi húsgombócokat.
Ehhez a húsokat összekeverem a beázatott és kinyomkodott zsemlével, apróra vágott hagymával és fokhagymával, beleütöm a tojást, és jól megfűszerezem.
Mikor a gombócok megfőttek (kb. 10 perc), belekeverem a kolbászkarikákat is, és újabb tíz percig főzőm.

Szeretem a scotch broth-t, de most valami egyszerűbb dolgot főztem, ugyanis nem volt itthon semmilyen gyökérzöldség. Pedig milyen jó kis téli leves az eredeti recept!
Az valódi skót leves bárányból készül, de borjúból vagy marhából se utolsó! Mi jó sűrűn szeretjük, télen sok erős paprikával, nyáron langyosan és több citrommal esszük, pedig az eredeti receptben nincs is citrom.
Ilyen fagyos időben nagyon jó egy tányér forró levesre hazaérkezni!
Na jó, ha valaki azt mondja, hogy ez minden, csak nem scott broth, annak igaza van 🙂
Hozzávalók:
2 fej hagyma
4 ek zsír vagy olaj
0,5 kg marhacomb
15 dkg gersli
30 dkg mirelit zöldborsó
1 csokor petrezselyem
2 kk nyáron lefagyasztott tárkony
só, bors
3 baérlevél
2 kk kömény vagy római kömény
citromlé ízlés szerint
A hagymát felkockázom, és a zsiradékon kevés sóval megfonnyasztom. Rádobom az apró kockákra vágott húst (kisebbre vágtam, mint a gulyásnál szoktam), és megszórom a köménnyel, borsozom, beledobom a babérlevelet. Zsírjára pirítom.
Megsózom, hozzáadom a megmosott gerslit, és felöntöm vízzel. Amikor a gersli és a hús is puha, beleöntöm a zöldborsót, és megszórom a felaprított tárkonnyal és petrezselyemmel. Citrommal ízesítem.

Az már nem fért volna a címbe, hogy vodkás is, és különben se tudom, hogy ez fontos információ-e, meg az a sejtésem, hogy ha a vodka kimarad, akkor se történik sok minden. Én minden esetre vodkásan ettem egyszer, és a recept szerint készítettem.
Olyan gyömbért sikerült vennem hozzá, hogy egy ujjnyi darabtól határozottan csípős lett. Szegény Moeséken ki is fogott, pedig nem ez volt a célom. Soha nem használtam még hasonlót, minta gyömbér esszencia lett volna! Ennek ellenére a mennyiséget továbbra is ajánlom, gondolom tonnánként egy deka gyömbér lehet ilyen intenzív és csípős.
Hozzávalók:
1 kis fej hagyma
4 ek vaj
1 kg sárgarépa (tényleg érdemes hozzá bio sárgarépát vásárolni, hogy a finom sárgarépa íz érezhető legyen!)
1 dl vodka
2-3 narancs leve
0,5 narancs héja
1 ujjnyi frissen reszelt gyömbér
1 kk curry por
só, bors ízlés szerint
víz összesen kb. 3 liter
A hagymát felkockáztam, és kevés sóval meghintve megdinszteltem a vajon. Közben megpucoltam a répát és felkockáztam. Rádobtam a hagymára, és kevergetve dinszteltem öt percig, ekkor öntöttem rá a vodkát.
Rányomtam a narancs levét, belereszeltem a gyömbért és felengedtem egy liter vízzel. Puhára főztem. Belereszeltem a narancs héjat is, majd leturmixoltam a levest.
Átszűrtem, felöntöttem annyi vízzel, hogy kellemesen sűrű legyen, utána fűszereztem és a curryt is belekevertem.
Tálalásnál vékony fűszervaj karikákat tettem a tetejére:
10 dkg puha vaj
0,5 kk tengeri só
2 ágnyi nyáron fagyasztott tárkonylevél apróra vágva(szárított tárkonyból nem lesz jó, ha nincs fagyasztott, akkor snidling és petrezselyem keverékét ajánlom, ebből lehet többet is tenni bele, mint a tárkonyból.)
A hozzávalókat összekeverem, alufólián hengert formázok belőle és egy napra a hűtőbe teszem.
Ezt a gyönyörű kis tálkát pedig Lila Fügétől kaptam, és imádom!!!