Címke: olcsó

Kategóriák
Egyéb kategória

Boglárka saláta

 


Nem vagyok igazi salátázós típus, étteremben pl. soha nem kérek főételként salátát, pedig jobban tenném, tudom 🙂
Azt sikerült meghonosítanom itthon, hogy a főétel előtt sokszor eszünk valami salátát, és néha vacsorára is, de az hogy ez nekünk nem természetes, abból is látszik, hogy ilyenkor felettébb büszkék vagyunk magunkra.
Tavasz van, és eljött az a pillanat is, amikor már nem csak a téli zöldségeket unom halálosan, de a húst is. Szerencsére ilyenkor bújik ki a földből a salátaboglárka, hogy aztán két hét múlva eltűnjön, és megint ne lássuk egy évig viszont. De az a két hét nálunk a boglárka ünnepe.
Dávid is imádja, mert közösen szedjük a játszótér után, és ha szerencsénk van, találunk kucsmagombát is, meg szedünk több marék illatos turbolyát, aztán ő mindig egy fagyival a kezében jöhet haza.
Tavaly már írtam a salátaboglárkáról, arról, hogy nehéz összetéveszteni bármivel is, de azért érdemes odafigyelni rá, ezt most nem írom le mégegyszer. Jöjjön a recept.
Grillezett kecskesajt mellé, de egy szelet pirítóssal is nagyon finom!
Hozzávalók:
8 nagy marék boglárka levél
pár szál boglárka virág a díszítéshez
1 citrom leve és héja
1 chili
1 ujjnyi gyömbér
1 kis csokor turbolya (Hú, ez a turbolyás sárgarépakrémleves mennyire finom!)
0,5 dl extraszűz olívaolaj
pelyhesített só (pl. Maldon)

A boglárka leveleket lecsipkedem a száráról, alaposan megmosom, és megszárítom. (Salátacentrifuga! 🙂 A citrom héját egy órára a citrom levébe áztatom, majd egy mozsárba szórom a chilivel és a gyömbérrel együtt. Ráöntöm az olajat, és alaposan elnyomkodom a mozsár törőjével, hogy minden íz átkerüljön az olajba.

A turbolyát apróra vágom, és belekeverem az olajba.
Elkeverem a citromlé negyedével, és ráöntöm a salátára. Enyhén megsózom.
A boglárka csak frissen jó, hamar tönkremegy, legjobb elfogyasztása előtt közvetlenül leszedni.

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Füstös, tejszínes krumpli

 

Tudom, hogy múlt héten is volt egy krumpli, de szerintem ez megint olyan jól sikerült, hogy muszáj megosztani itt a Fűszeresen is.
Annyira laktató, és kerek az egész, hogy egy jó kis saláta kell csupán hozzá, és a hús el is maradhat. Szabadtűzön minden sokkal jobb, szokás mondani, és ez ilyen ételekre tényleg nagyon igaz!
A kakukkfű teszi illatossá, de igazán finom attól a fél óra állástól lesz, amit a lefedett edényben tölt a krumpli, mielőtt öt újabb percre edényestől visszakerül a parázsra.
Sajnos az összes rozmaringunk kifagyott idén, pedig azzal is nagyon finom lehet. Túlélte viszont a majoránna, és a kakukkfű. Sőt, a kakukkfű már el is kezdett újra burjánzani, tele van friss hajtásokkal, alig várom már, hogy kibontsa lila virágait!

Hozzávalók:
1,5 kg jóféle krumpli
2,5 dl tejszín (nem főző, hanem habtejszín!)
2 ek vaj
1 marék friss kakukkfű
frissen reszelt szerecsendió
frissen, durvára őrölt bors
nagyszemű tengeri só

A krumplikat héjában megfőztem, majd hosszában félbevágtam. Vágott felükkel lefelé tettem a parázs fölé. Hagytam, hogy szép barnára süljenek, az se baj, he némelyik megpörkölődik kicsit, jó lesz az íze. Megforgattam őket, hogy az aljuk is teljesen átforrósodjon. Kellemesen megfüstölődik ennyi idő alatt.
Egy fém tálba szedtem, sóztam, borsoztam, megszórtam a kakukkfűvel és a szerecsendióval, majd elkevertem a vajjal. Rálocsoltam a tejszínt és letakartam.
Fél órát pihent így, közben háromszor átkevertem. Szinte az összes tejszínt beissza.
Fél óra után az edénnyel együtt betettem a parázsba öt percre.
Egy nagy adag boglárka salátát ettünk hozzá.
Szuper boglárkasaláta receptet hozok délután!

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Lassan sült póré

 

Tulajdonképpen maradék eltakarítás okán készült ez a remek vacsora. Magam se értem hogy hogyan, de maradt egyik estéről egy kevés pezsgőnk, csütörtök este pedig hideg póré és burgonya krémlevest főztünk, abból is kimaradt egy jó adag hagyma.
Egyszerű, minimális munkával elkészíthető vacsorát dobtam össze belőle, aztán alig győztünk törölgetni utána a tányért.
(Apropó, tudom, tavaszi ételeket ígértem mára, de reggel megint havas háztetőkre ébredtem, úgyhogy ezért ez a téli vacsora. Ha most lett volna 1848 március 15, szerintem semmi nem történt volna Budapesten, annyira vacak idő volt előző este, hogy mi is csak nagyon nehezen vettük rá magunkat egy szeles sétára a Hármashatárhegyen.)
Hozzávalók:
2 szál póré
2 dl száraz pezsgő
1 ujjnyi gyömbér
2 alma
2 ek kacsazsír
1 kk szárított kakukkfű
só
bors
A póré azon részét, ami még nem földes, tíz centi hosszú darabokra vágtam, majd hosszában picit bemetszettem és besóztam. A gyömbért gyufaszál vastagságúra szeleteltem, az almát kicsumáztam, és nyolc egyforma részre vágtam. Kikentem egy tűzálló tál alját kacsazsírral, erre szórtam a hagymát és az almát, majd a gyömbért. Borsot tekertem rá, és meghintettem kakukkfűvel.
Felöntöttem a pezsgővel, és 120 fokra előmelegített sütőben 1,5 óra alatt sütöttem puhára, illatosra.
Friss kenyérrel tunkolva ettük.
Este felteszem a kenyér receptjét is!