Dibbuk kiírása után két étel között hezitáltam: libamáj, és marhanyelv. Gondolom, libamájjal más is indul a megmérettetésen, marad a marhanyelv. Megjegyzem, volt olyan időszaka az életemnek, amikor untam a libamájat 🙂 Történt ugyanis, hogy egyik kollégám felesége a Gundelben dolgozott. Ott mindig megkapták a vendégeknek már nem felszolgálható, de még tökéletes minőségű libamájat. Egy ideig nagyon jól esett nekik is, de eljött a pillanat, amikor a család vajaskenyeret kívánt vacsorára. Innentől kezdve a munkahelyi hűtőben mindig volt egy dobozban libamáj, szabad felhasználásra. Eleinte meg kellett érte verekedni a többiekkel, de fél év után (mi tovább húztuk, mint a család) előfordult, hogy ránkpenészedett. Most ilyet nem tudnék elképzelni, úgyhogy ha valaki unja otthon a libája máját, akkor csak szóljon nyugodtan!
A marhanyelv nem túl gyakori nálunk, évente mindössze egyet füstöltetünk fel, pedig nagyon finom. A nagycsarnokban lehet kapni nyers marhanyelvet, vagy beszélni kell egy olyan hentessel, aki rendszeresen vág marhát. (Mivel a nyelv a marha első felében található, a főtt marhanyelv kedvelt étel volt a zsidók között, egy kicsit megtörte a kóser húsok egyhangúságát.)
Egy egész marhanyelvet sós, forró vízbe teszünk, és pár perc főzés után lehúzzuk a durva, külső héját. Hagyjuk kihűlni, majd sóval beborítjuk, amiben egy-két napot tartjuk. Utána páclében pácoljuk: sonka pácot szoktam venni (ez egy fűszerkeverék) a Tesco-ban, nagyobbacska papírdobozban árulják. Ezt az előírás szerint elkészítem: fel kell főzni, és annyi sót tenni bele a húsról, hogy egy nyers tojás se ne süllyedjen el benne, se ne jöjjön fel a tetejére. (középen kell, hogy lebegjen) Utána ebben a páclében pácolom 3-4 napig, ahogy érzem. (tudom, ez most nagy segítség volt) Mikor kész, elviszem a füstölőhöz, és felfüstöltetem. A füstölőnél addig szoktam füstöltetni, mint egy kolbászt: egy napig. (Persze nem egy nyelvvel állítok oda, ilyenkor visszük a baromfikat, marhaszegyet, ilyesmi, amire egy évben szükségünk lehet.)
Mikor felhasználjuk, vízben megfőzzük, mint egy csülköt szokás a bableveshez, utána felszeletelem, erős paprikával megszóróm, és jó sok zúzott fokhagymát szórók rá. Puha fehérkenyérrel isteni, de pizzára sem akármi!
A marhanyelv nem túl gyakori nálunk, évente mindössze egyet füstöltetünk fel, pedig nagyon finom. A nagycsarnokban lehet kapni nyers marhanyelvet, vagy beszélni kell egy olyan hentessel, aki rendszeresen vág marhát. (Mivel a nyelv a marha első felében található, a főtt marhanyelv kedvelt étel volt a zsidók között, egy kicsit megtörte a kóser húsok egyhangúságát.)
Egy egész marhanyelvet sós, forró vízbe teszünk, és pár perc főzés után lehúzzuk a durva, külső héját. Hagyjuk kihűlni, majd sóval beborítjuk, amiben egy-két napot tartjuk. Utána páclében pácoljuk: sonka pácot szoktam venni (ez egy fűszerkeverék) a Tesco-ban, nagyobbacska papírdobozban árulják. Ezt az előírás szerint elkészítem: fel kell főzni, és annyi sót tenni bele a húsról, hogy egy nyers tojás se ne süllyedjen el benne, se ne jöjjön fel a tetejére. (középen kell, hogy lebegjen) Utána ebben a páclében pácolom 3-4 napig, ahogy érzem. (tudom, ez most nagy segítség volt) Mikor kész, elviszem a füstölőhöz, és felfüstöltetem. A füstölőnél addig szoktam füstöltetni, mint egy kolbászt: egy napig. (Persze nem egy nyelvvel állítok oda, ilyenkor visszük a baromfikat, marhaszegyet, ilyesmi, amire egy évben szükségünk lehet.)
Mikor felhasználjuk, vízben megfőzzük, mint egy csülköt szokás a bableveshez, utána felszeletelem, erős paprikával megszóróm, és jó sok zúzott fokhagymát szórók rá. Puha fehérkenyérrel isteni, de pizzára sem akármi!
