A címmel össze is foglaltam a lényegét a kis történetemnek, de talán érdemesebb hosszabban is kifejteni, hátha más okulására szolgálhat az írás.Hibára hibát halmoztunk, aminek egyenes következménye lett ez a borzalmas ebéd. Mentségünkre szóljon, azt gondoltuk 2007-ben lehet kártyával fizetni az éttermekben, de ha azt nem, akkor van a közelben bankomat. Tévedtünk. A Szépasszony völgyében jártunk a családdal. De, kezdjük az elején:
Kellemes városi séta, és egy kisebb hiszti után (mert a háromévesünk nem mehet fel a minaretbe, ugyanis nem tud lejönni, és karban nem lehet azokon a lépcsőkön cipelni) örömmel szálltunk fel a városnéző “kisvonatra”, ami a Dobó térről kiviszi a szomjas vándort a Szépasszony völgyébe, majd be is hozza. A vezető bácsi rettenetesen utálta az utasokat, egy vonat után futó nagymamát az unokával nem is akart észrevenni; így jártak, várhattak még egy órát.
Kint jöttünk csak rá, hogy összesen pár ezer Forint kézpénz van nálunk. Végignéztük az összes éttermet, és büfét, kártyát sehol nem fogadtak el, a Szépasszony Fogadóban sem, ahol pedig emlékeink szerint nagyon jól főznek. Egy megoldás maradt, a kívülről igencsak hívogató, szép Kulacs Csárda.
Pedig voltak jelek, amiből tudhattuk volna, de nem akartuk észrevenni…
-A pincér 15 perc alatt sem tudta megmondani, hogy van-e szabad asztal, mert nem ért rá.
-A bort undorító, koszos marmonkannából szívták a lopóval (ettől még lehet jó bor, de ne kelljen látni, könyörgöm).
-Mellettünk több száz német és lengyel turistát nyelt el a különterem, aminek az ajtaját gondosan bezárták.
De mi beültünk. Jókai bablevest ketten is rendeltünk. Bab volt benne, szétfőtt csülökdarabok is, babnyi kolbász cafatok is, és tejesen belefőzött tejföl. Nem a tetejére locsolva, belekeverve, belefőzve… Ott 2/3-ot adtam rá, de mire hazaértem kettes lett belőle, meggondoltam. Vörösboros vaddisznó pörkölt: Imi szerint 3-as, ami rendben is van, de nem vaddisznó volt, csak disznó. Mindegy, ilyen kicsi dolgon nem akadunk ki, örülünk, hogy ehetünk. Kacsamell: férjem szerint 4-es. Megkóstoltam, valóban. Cordon bleu: gyerekek 4-est adtak rá, elfogadom, egész jól nézett ki. Húsleves eperlevél tésztával, legyen 3-as, igaz fagyasztott répa volt benne, de nem kötekedni akarok. Uborkasaláta: 5-ös, egyöntetű szavazat.És most jön a horror, ami megbocsáthatalan: Cigánypecsenye. Nem egyes, NULLÁS! Sajnos nem tudom mi történt a hússal. 
Két, szép nagy szelet, íztelen hús volt a tányéromon. Mikor megéreztem az ízét, olyan volt, mintha valami rossz darált hús lenne. De nem az volt, valaha biztosan egy valódi disznó része lehetett. Sózva nem volt, fokhagymázva se, viszont pirosra volt sütve. A rejtély azóta megoldódott, állítólag akkor sül ilyen pirosra a hús, ha már kicsit megbüdösödött, és ezért szódabikarbónával sütik. A szag eltűnik, a baktériumok nagy részét megöli a szódabikarbóna, a másik felét a hő. Szinte biztos, hogy nem lesz beteg a kedves vendég. Megenni nem tudtam. A legfurcsább a szalonna szelet volt. Még soha nem ettem íztelen szalonnát. Nem is tudom elképzelni mit csináltak vele, hogy se íze, se bűze nem volt. Semmi. Mintha műanyag szalonnát tettek volna a hús tetejére. Nem értem! Valaki írja meg a titkot, mert tudni akarom, mi történhetett vele. Imi szerint szétfagyasztották. Lehet 🙁A bor jó volt, annak ellenére, hogy folyó Bikavért ittunk. Ami pedig az egész étteremben ér valamit, az a cigányzenekar, és a wc. A zenészek profik voltak, köszönjük nekik! És bár a BudiTime már járt Egerben, üzenjük neki, hogy a Kulacs Csárda wc-je is jó. Kár, hogy más céllal mentünk az étterembe.
A pincér persze nem kérdezte meg, hogy mindez ízlett-e 18.000 forintért nekünk, de gondolom, úgy se számít a véleményünk. Itt nem nekük főznek, hanem a busszal érkező turistáknak, akik többet nem jönnek vissza, az iroda pedig rendes jutalékot kap, ha odaviszi őket. Mindenesetre sajnáljuk.
Mert akár jó is lehetett volna, az anyag majdnem benne volt…
Manapság nagy divatja van a retró helyeknek, ahol vagy lomtalanításból összeszedett 60-70-80-as évek béli bútorokat halmoznak fel, vagy méregdrágán megveszik az utángyártott utóérzés retró bútorokat. Van egy hely a valaha jobb sorsot látott, most pedig jobb sorsot érdemlő Szúnyogszigeten (asszonynevén: Népsziget), ahol mindez úgy található meg, hogy egyszerűen nem változott semmit 30 éve! A semmi költői túlzás, ugyanis a székek, asztalok szépen felújítva, lefestve várják a vendégeket.
(A képen 
Pedig valaha rengeteg cég épített itt sporttelepet a dolgozóinak, van ami ma is működik, de elég kicsi a látogatottsága. A sziget a Dunapláza mögött helyezkedik el, gyalogosan a pláza bal oldala mögötti átjárón, és az Északi vasúti összekötő hídon közelíthető meg. Bringával inkább ezt ajánlom, mert itt nem kell lépcsőzni. Autóval pedig a Váci úton kifelé a Tesco után balra kell figyelni, festékszórós felirat jelzi.
