Hónap: 2009 július

Kategóriák
Egyéb kategória

Vörösboros, feketeribizli-likőrös meggyleves

Szigorúan felnőtteknek!
Nem akartam feltenni ezt a receptet, annyira egyszerű, tulajdonképpen nem is recept, de beírtam a Twitterre, és hatalmas lelkesedés fogadta 🙂 Még láttam a zöldségesnél meggyet, de szerintem málnából is isteni lehet.
Cassis likőrrel készítettem, a Cassis pedig nem más, mint Bouches-du-Rhône francia megyében, a Valat des Brayes völgyében található kikötőváros, ahol 1712-ben készítettek először Cassis néven feketeribizli-likőrt, láz és pestis ellen való orvosságként. Milyen érdekes, hogy sok likőrt jobban eltudtak adni akkor, ha gyógyszerként reklámozták! Az egyszerűen finom már 1712-ben se volt elég sajnos.
Hozzávalók:
1 kg meggy magozva
1 fahéj rúd
10 szem szegfűszeg
cukor ízlés szerint (esetleg pár csepp méz is a végén)
1/5 citrom krumpli pucolóval lehámozott héja
0,5 l natúr joghurt
2 dl tejszín
2 dl vörösbor
2 dl Cassis feketeribizli-likőr
A meggyet a fűszerekkel, cukorral és a citrom héjával megfőzöm annyi vízben, amennyi ellepi. A tejszínt elkevertem a likőrrel, és a borral, majd a leveshez öntöttem. Hagytam felforrni, majd lehűtöttem. A joghurtot összeturmixoltam, hogy teljesen homogén legyen az állaga, és csak utólag, a már kihűlt leveshez öntöttem hozzá. Ha hidegen nem tűnik elég édesnek, akkor mézzel ízesítem tovább.
Jéghidegen, 24 óra hűtés után az igazi. Az igazi hedonisták tegyenek a tányérba 1-1 gombóc vaníliafagyit is.

Kategóriák
Egyéb kategória

Vargányás gerslirizottó

Ételfotó nincs, elnézést kérek mindenkitől, de nagyon mással voltam elfoglalva főzés közben, utána pedig (éjjel 11 körül lett kész), már nagyon láttam a házigazdámék arcán, hogy azt kívánja, bárcsak varázsütésre köddé válnánk, vagy valami sokkal rosszabbat, de nem mondta.
Egy kicsit olyan lesz a recept eleje, mint egy Oscar átadó:
Köszönöm Vissy Lászlónak, és Dávid Andrásnak, hogy bejárták fél Tokaj-Hegyalját, hogy vargányát főzhessek este! És köszönöm Attilának, hogy tüzet rakott a sparheltbe, Hajninak, hogy hagymát pucolt, édesanyámnak, hogy megszült, és édesapámnak, hogy Erdőbényén született 😉
Soha nem tudunk közös nevezőre jutni a férjemmel abban, hogy a gersli rizottóban a gerslinek milyen állagúnak kell lennie. Én szeretem, ha azok a szemek egyben vannak, ő pedig inkább azt szereti, ha teljesen szét vannak főve, mint a gersli levesben.
Most az én változatom győzött, mert megkóstoltattam Puma barátunkkal is, és neki is hasonló az ízlése.
Hozzávalók:
50 dkg gersli
50 dkg vargánya
2 fej kicsi hagyma
10 dkg vaj
0,5 liter zöldség alaplé
1 dl száraz vermut
só, bors
1 kk zöldbors
2 gerezd fokhagyma
sok zöldfűszer ízlés szerint
A hagymát apró kockákra vágtam, és a vajon megpároltam. Rádobtam a gerslit, és pár percig kevergettem, majd felöntöttem a forró zöldséglével. Lefedtem, sóztam, borsoztam, és folyamatosan pótolva rajta a folyadékot húsz percig főztem. Húsz perc után reszeltem bele a fokhagymát és a szerecsendiót. Beleszórtam a zöldfűszerek felét: helyben szedett kakukkfüvet, lilabazsalikomot, és majoránnát, zöldborsot.
Állandó kevergetés mellett teljesen puhára pároltam (szerintem) :-), ekkor tettem csak bele a vargányát.
A végén öntöttem hozzá a vermutot, és a maradék zöldfűszert. Hagytam még kicsit rotyogni, és lehúztam a tűzről. A tetejére locsoltunk egy kevés olívaolajat. Van aki tesz bele tejszínt, de szerintem csak nagyon letompítja az ízeket.
Sajnos sajtunk nem volt, ezért az lemaradt a tetejéről. Lehet, hogy nem is parmezán, hanem egy csipetnyi valódi roquefort illett volna a tetejére.

Kategóriák
Egyéb kategória

Sírásók

Régen volt már blogajánló.
A Sírásók naplója tulajdonképpen egy régész blog. Olvasom már egy ideje, ugyanis egyik barátunk nagy rajongója a blognak, és többször említette.
Már ő is a szerzők csapatát erősíti, fel is tette első posztját “A szudáni expedícióról”. Zempléni Pista, aki a Sírásón Hullafotós néven ír (sokat fotózott az expedíción, és úgy látom muszáj volt abba a blogba is találni egy frappáns nicket) egyébként a borokról is nagyon jól ír, remélem egyszer valami gasztronómiával kapcsolatos blogra is lesz ideje!
“Este 11 körül, az addig folyamatosan dübörgő áramfejlesztő generátor elhalkult, a villany kialudt – takarodó. Sosem aludtam előtte sivatagban, így az éjfekete, fülsüketítő csendben (se madarak, se tücskök, csak a szél hangja) nagyon vártam az álmot. Ehelyett a krónikusan orrsövényferdült földmérő szobatárs kezdett el horkolni, majd hajnal három felé, mikor ő is belefáradt az egyszólamba, a szoba harmadik lakójaként a csapat őskorosa kezdett archaikusnak tűnő hangokat reprodukálni.
Így a kimerítő repülő és sivatagi út után, az első maradandó expedíciós élményem a szobatársak hangterjedelmi képességeinek beható ismerete lett. Később aztán bebizonyosodott, hogy a srácok nazális hangképző képességek terén is fejlődőképesek, ui. a kreatív megoldásként bemutatott akusztikus performanszukat a későbbi éjszakák során kánonban, s két szólamban egyszerre is bemutatták.”
Érdekes egy kívülállónak betekinteni egy ennyire titokzatos, különleges szakmába, főleg ha olyan nagyon élvezetes cikkeken keresztül teheti azt, mint amelyek a Sírásón vannak.

És ha már régész blog; tudom, hogy Magyarországon tilos fémkeresővel “túrni a földet”, de egyszer Angliában legalább száz sörös kupakot találtam vele gyerekkoromban, és az a nap egyik legkalandosabb volt azon a nyáron. Nagyon kicsi betűkkel írom: valaki nem tudna kölcsönadni nekem egy ilyen ketyerét egy hétvégére? Ígérem nem több száz éves kincseket keresnék vele!

Kategóriák
Egyéb kategória

Köztéri fűszerkertek Budapesten

Azt gondoltam, hogy a sárga cukkínimnek ugyan olyan íze lesz, mint a zöldnek. De tévedtem!
Más, sőt még azt is megkockáztatom, hogy jobb ízű.
A magjai így bébicukkíniként is nagyobbak, mint a hagyományosé, de annyira puhák, hogy nevezhetném “textura javítónak” is, mert van tőle valami harapható a sült cukkini karikákban.
A lila bazsalikom nem újdonság a konyhámban, de szépen mutat a sárgával 🙂
Viccet félre téve, pár éve örömmel fedeztem fel, hogy a Budapesti Kertészeti Vállalat fűszerkertet telepít a város néhány részére. Megenni nem tanácsolom ezeket a fűszereket, hiszen egész nap a benzingőzben állnak, és az arra járó kutyák is “kedvelik”, de nagyon jó érzés zöld, lila, és görög bazsalikom között sétálni, sőt, rozmaringot és curry növényt is láttam már.
(Érdemes a Várban, a Szabadság téren, és a Gyöngyösi sétányon is nyitott orral járni!)
Chilis, bazsalikomos cukkini hozzávalók:
4 kisebb cukkini (lehet zöld is)
20 dkg apró krumpli
1 chili
2 ek vaj
2 dl tejszín
1 kk chili paszta
só, bors
balzsam ecet ízlés szerint
1 ek méz
10 bazsalikom levél
5 gerezd fokhagyma
A cukkinit felkarikáztam, a krumplikat félbe vágtam. Sóztam, borsoztam és fedő alatt megpároltam a vajon. Rádobtam a fokhagymát, és a csíkokra vágott bazsalikomot is. A tejszínt elkevertem a chilipasztával, mézzel, ecettel, majd nyakon öntöttem vele a zöldségeket.
Tálalásnál megszórtam frissen felaprított chilivel.
15 perc alatt elkészült, nagyon finom, laktató ebéd.