Közkívánatra.
Tehát, tegnap kiderült, hogy a bablevest mégse szereti mindenki, csak én gondoltam így.
Ha vasárnapi kirándulós családi programot szervezünk, és valahol az út menti csárdában ebédelünk, vagy egy kis falu panziójában, akkor valahogy nagyobb bizodalmam van egy tányér bableveshez, mint a többi szokásos leveshez az étlapon:
-zöldségleves: általában mirelit zöldségekből készül
-gulyás: folyamatosan rettegek tőle, hogy az a leves fél éve ott van a lángon, mindig csak belekevernek egy kevés pörköltet, vizet és főtt krumplit
-meggyleves: legtöbbször langyos
-májgombóc leves: mirelit, sörét alakú “májgombócokkal”
-napi krémleves: tele van vegetával, az előző napi menüből megmaradt mirelit zöldség leturmixolva
Ehhez képest a bablevesben lehet a legjobban megbízni. Soha nem ájulok el tőle, de általában “ehetős”, a gyerek is szereti, szóval…
Egy kérdésem szokott lenni csupán: van-e benne virsli, vagy fradikolbász? Mert akkor mégse.
És igen, évente egyszer-kétszer itthon is készül, általában akkor ha valaki beállít egy füstölt csülökkel. Ez az alap, füstölt csülök nélkül nem szabad!
Kell még hozzá egy jó szál házi füstölt kolbász is, és igen, babot is teszek bele mindig 🙂
Ha magamnak főzném, akkor nagy, lilababból készíteném, esetleg attól egy picit kisebb fehér salátababból, vagy a legkisebb, ún. gyöngybabból. De a fiúk a közepes tarkababból díjazzák.
Gyerekkoromban Erdőbényén nagyanyámnak volt egy hatalmas babfajtája, Kossuth díjas babnak hívta, amin már akkor is jókat nevetgéltem, de mióta tudom, hogy mi is a Kossuth díj, sokkal viccesebbnek tartom. Na, a Kossuth díjas babból olyan finom bableves készült, amilyet azóta se ettem. Általában nem csülökből főzte a mama, hanem saját füstölésű bordából, amin nem sok hús volt, de ott volt helyette a nagyon jó ízű bab.
Sokszor belefutok ízetlen vacak babokba, ami elrontja a drága levest, lehet abban bármennyi csülök, zöldség, vagy kolbász. Az első igazán rossz babot öt éve vettem, és azóta egyre gyakrabban találkozom ilyenekkel. Nem tudom honnan került az országba, és egyáltalán hogy lehet egy bab rossz, de olyan se íze se bűze kategória, nagyon dühítő.
Kell-e zöldség a bablevesbe?
Szerintem nem, de mióta gyerekem van, azóta teszek bele, mert a levesből szerencsére megeszi a gyökeret és a sárgarépát is. A répát szigorúan karikákra vágom, ki nem állhatom, ha hosszában van elvágva, és úgy hagyják a levesben, hogy hosszabb mint a kanál, főleg, ha fás gyökérrel teszik tele a levest.
Rántás: igen, a bablevest rántani kell. Nem lehet megúszni, és nem is jó rántás nélkül. A rántás nem készülhet étolajjal, csak zsírral jó, sok-sok fokhagymával.
Teszek még a levesbe babérlevelet (friss babérlevéllel annyira, de annyira más lesz!), és majorannát.
Tálalásnál erős paprikát, jóféle tejfölt, és ecetbe áztatott vöröshagymát.
Persze egy karéj friss, ropogóshéjú fehérkenyér elmaradhatatlan mellőle.
Utána, ha még mozdulni tudunk, jöhet a túrós palacsinta, esetleg túrótorta vagy túrógombóc.
Hát így…
Rövidebben, de írtam már a bablevesről.
Tehát, tegnap kiderült, hogy a bablevest mégse szereti mindenki, csak én gondoltam így.
Ha vasárnapi kirándulós családi programot szervezünk, és valahol az út menti csárdában ebédelünk, vagy egy kis falu panziójában, akkor valahogy nagyobb bizodalmam van egy tányér bableveshez, mint a többi szokásos leveshez az étlapon:
-zöldségleves: általában mirelit zöldségekből készül
-gulyás: folyamatosan rettegek tőle, hogy az a leves fél éve ott van a lángon, mindig csak belekevernek egy kevés pörköltet, vizet és főtt krumplit
-meggyleves: legtöbbször langyos
-májgombóc leves: mirelit, sörét alakú “májgombócokkal”
-napi krémleves: tele van vegetával, az előző napi menüből megmaradt mirelit zöldség leturmixolva
Ehhez képest a bablevesben lehet a legjobban megbízni. Soha nem ájulok el tőle, de általában “ehetős”, a gyerek is szereti, szóval…
Egy kérdésem szokott lenni csupán: van-e benne virsli, vagy fradikolbász? Mert akkor mégse.
És igen, évente egyszer-kétszer itthon is készül, általában akkor ha valaki beállít egy füstölt csülökkel. Ez az alap, füstölt csülök nélkül nem szabad!
Kell még hozzá egy jó szál házi füstölt kolbász is, és igen, babot is teszek bele mindig 🙂
Ha magamnak főzném, akkor nagy, lilababból készíteném, esetleg attól egy picit kisebb fehér salátababból, vagy a legkisebb, ún. gyöngybabból. De a fiúk a közepes tarkababból díjazzák.
Gyerekkoromban Erdőbényén nagyanyámnak volt egy hatalmas babfajtája, Kossuth díjas babnak hívta, amin már akkor is jókat nevetgéltem, de mióta tudom, hogy mi is a Kossuth díj, sokkal viccesebbnek tartom. Na, a Kossuth díjas babból olyan finom bableves készült, amilyet azóta se ettem. Általában nem csülökből főzte a mama, hanem saját füstölésű bordából, amin nem sok hús volt, de ott volt helyette a nagyon jó ízű bab.
Sokszor belefutok ízetlen vacak babokba, ami elrontja a drága levest, lehet abban bármennyi csülök, zöldség, vagy kolbász. Az első igazán rossz babot öt éve vettem, és azóta egyre gyakrabban találkozom ilyenekkel. Nem tudom honnan került az országba, és egyáltalán hogy lehet egy bab rossz, de olyan se íze se bűze kategória, nagyon dühítő.
Kell-e zöldség a bablevesbe?
Szerintem nem, de mióta gyerekem van, azóta teszek bele, mert a levesből szerencsére megeszi a gyökeret és a sárgarépát is. A répát szigorúan karikákra vágom, ki nem állhatom, ha hosszában van elvágva, és úgy hagyják a levesben, hogy hosszabb mint a kanál, főleg, ha fás gyökérrel teszik tele a levest.
Rántás: igen, a bablevest rántani kell. Nem lehet megúszni, és nem is jó rántás nélkül. A rántás nem készülhet étolajjal, csak zsírral jó, sok-sok fokhagymával.
Teszek még a levesbe babérlevelet (friss babérlevéllel annyira, de annyira más lesz!), és majorannát.
Tálalásnál erős paprikát, jóféle tejfölt, és ecetbe áztatott vöröshagymát.
Persze egy karéj friss, ropogóshéjú fehérkenyér elmaradhatatlan mellőle.
Utána, ha még mozdulni tudunk, jöhet a túrós palacsinta, esetleg túrótorta vagy túrógombóc.
Hát így…
Rövidebben, de írtam már a bablevesről.
