Havonta egyszer Zsóka barátnőmmel főzőkurzust tartunk Tokaj-hegyalján*. Nem szigorú főzőtanfolyam, hanem amolyan hegyaljai életérzés ízelítő, legalábbis szándékaink szerint. Minden hónapban más-más a tematika, és a csodálatos Degenfeld palota kertje a helyszín. A medence partján áll egy kis házikó konyhával, előtte terítünk, közösen főzünk, beszélgetünk, és borozunk. Mindig az épp szezonális alapanyagokból főzünk valamit, amihez a Zemplénben termett fűszereket, gombákat, vagy a Bodrog mellett legelésző bárny húsát használjuk. Persze mindehhez a Degenfeld borászat csodálatos borait kóstoljuk, egy szóval nagyon kellemes délutánunk szokott lenni.
Legutóbb, amikor a kolbászokat sütöttük, reggel dagasztottam mellé egy cipónyi kenyeret. Amíg elmentünk fűszerekre vadászni a patakpartra, addig szépen meg is kelt, megsütöttem, és még forrón vittem magammal, hogy csak ott vágjuk meg a vendégekkel.
Ha van kedvetek, gyertek velünk főzni, beszélgetni, vacsorázni!
Idén még legalább egy hónapot várni kell a szurokfű virágzásra, de annak aki még nem ismeri, talán könnyebb a virágjáról felismerni a vad oregánót. Persze az illata is árulkodó. Ha egyszer megvan, akkor jövőre is ott fog nőni 🙂
A szurokfű, közönséges szurokfű vagy vadmajoránna latin nevéből újabban oregánónak is nevezik (Origanum vulgare L.) a szurokfüvek nemzetségébe tartozó fűszer és gyógynövény. Nevének eredete a latin origanum nyomán keletkezett, amely a görög origanon folytatása és az orosz (‘hegy’) és ganosz (‘szépség, dísz’) szavakból tevődött össze. Az ókori Egyiptomban is ismerték már gyógyhatásait, köhögéscsillapítóként volt közismert, az ókori Görögországban pedig sérüléseket gyógyítottak vele. A középkorban az ételeket a szurokfűolajával óvták meg a mikrobás fertőzésektől. Egész Európában ismerik és használják, de fűszerként főleg a mediterrán konyhára jellemző (gyakran bazsalikommal és rozmaringgal kombinálva). Sajátságos íze van, mely a majorannára és a kakukkfűre emlékeztet. Hazánkban is gyakori, a száraz gyepek, hegyoldalak és erdőszélek növénye. Leginkább a meszes talajokat kedveli. Közkedvelt fűszer és gyógynövény. Különösen a török, palesztin, arab, szír, portugál és dél-amerikai konyhák kedvence, de egész Európában elterjedt és ma már az olasz konyha ételeit sem lehet elképzelni nélküle. Gyakran használják paradicsommártás ízesítéséhez, grillezett húsokhoz, sült zöldségekhez. A frissen szedett leveleket salátákhoz adják. Virágzó hajtásait vágva vagy morzsolva árusítják. Nemcsak az olaszos fogásokhoz, de különféle egyéb levesekhez, töltelékekhez, paradicsomos, burgonyás, halas, babos ételekhez, pástétomokhoz, mártásokhoz is használják. Nem azonos rokonával, a kerti majoránnával (Origanum majorana). Felhasználásuk ugyan hasonló, de a szurokfű sokkal aromásabb.
Forrás: Wiki
Hozzávalók a kovászhoz, amit előző nap el kell készíteni:
30 dkg liszt
2 dl hideg víz
0,1 dkg friss élesztő
A hozzávalókat összekeverem, picit dagasztjuk, majd letakarva hűtőbe tesszük.
A kenyérhez:
25 dkg sima liszt
25 dkg rétes liszt
30 dkg kovász
1 dkg friss élesztő
15 g só
1,5 dl paradicsomszósz
3 dl hideg víz
3 ek friss, apróra vágott szurokfű
Az összes hozzávalót keverőtálba tesszük, és alaposan kidagasztjuk. Lehet géppel is! Kb. egy óra után átgyúrjuk, majd újabb fél órát kelesztjük, újra átgyúrjuk és megformázzuk. Én kerek cipót formáztam belőle, és egy liszttel alaposan megszórt vaslábosba tettem, megkentem vízzel, és bevágtam a tetejét.
250 fokra előmelegített sütőbe toltam, amibe egy kispohárnyi vizet öntöttem, majd gyorsan becsuktam az ajtót. Kb 40 percig sütöttem, majd megkopogtattam az alját. Akkor jó, ha kongó hangot ad. Rácsra tettem, hogy az alja is jól hűlhessen, így vittem magammal.
Legközelebbi főzőkurzusunk időpontja: június 15 szombat 14:00–17:00 óra.
Helyszín: a Degenfeld Kastélyszálló kertje
Téma: Saláta és eper a köbön!
MENÜ:
Amuse buche: Erdőhorváti öntött perec
Gazpacho
Grillezett oldalas nyári salátákkal, zempléni gombákkal
Desszert: pavlova eperrel
Jelentkezés a programra: tokajcookery@gmail.com
Részvételi díj: 12.000-Ft/fő
*(Épp tegnap beszélgettem egy erdőbényei borásszal Berger Zsolttal arról, hogy milyen rossz, hogy Tokaj-hegyaljának mindenféle megnevezése van a köznyelvben, így a turisták nem igazán tudják hogy hova is érkeznek. Ha azt mondjuk Tokaj, akkor az csak egy kisváros, inkább egy nagy falu Hegyalján. Ha Hegyalja, akkor milyen borvidék? Ha Zemplén, akkor borvidék-e egyáltalán. Megpróbálok leszokni a “Hegyaljázásról”, amit én mondok általában, és használni a Tokaj-hegyalját, még ha nem is teszem hozzá a bűvös borvidék szót.)
Kakukkfű
Hozzávalók:
Ezeket a fűszereket találtuk negyed óra alatt a Zemplénben: macskamenta, borsmenta, kakukkfű és szurokfű
Ahol birkák legelnek, ott jó eséllyel nő a kakukkfű is!
Még a pad alatt is!
Vaslapon sütöttük.
Segítsetek, várom az ötleteket, hogyan kovácsoljuk közösséget?
Az ebéd becsületkasszás, vagyis ha már annyit adnak érte, mint amennyit otthon az ételre szánnának, akkor is jó. Ha tudnak többet, az persze még jobb, jó helyre kerül az itt befolyt összeg. Közben a játékok száma időről-időre, hónapról-hónapra gyarapszik. Készült már “páros síléc”, mindenféle fa ügyességi játék, de most a közeli sportóriás ingyen kölcsönadta az ugrálóasztalait a gyerekeknek, csak a szállítást kellett megoldani.
Havonta egyszer egy egész vasárnapon minden program ingyenes, az ebéd önköltségi, lehetőség van bevásárolni, de a családok mégsem úgy érzik magukénak a rendezvényt, ahogy az az ötletgazda szándéka volt.
De mi lenne a jó szó erre az önkéntesek által szervezett és fenntartott rendezvényre? Ti mikor éreznétek magatokénak egy ilyet? Mert ez nem fesztivál, nem falunap, nem játszóház, nem piac, nem társaskör, és nem is… Egy csomó minden nem, miközben egy csomó minden igen. Minden egyben, aminek a célja a közösség építés.
Sokan voltunk, sok gyerek, de nem barátkoztunk egymással, hanem mindenki a saját kis sörpadjánál ücsörgött, evett-ivott, a saját rokonaival, barátaival beszélgetett. Hogy lehetne megmozgatni az embereket? Az már több, mint fél siker, hogy sokan elmennek, kimozdulnak, ott vannak, de még mindenki a saját kis csigaházában ücsörög. Remélem ez változni fog, legközelebb én is összeszedem magam, és odaülök másokhoz, kíváncsi leszek a reakciókra, vagy arra, hogy én meg merem-e tenni 🙂
Már írtam a témában, hátha ez is
Május 30. és június 2. között ismét a Millenáris Parkba várja vendégeit a legnívósabb és legváltozatosabb hazai gasztrorendezvény, a
Kemencében sütöttük ezt a bárány, de természetesen sütőben is el lehet készíteni. Akinek van otthon jó kemencéje, arra pedig nagyon irigy vagyok.
Fotók: Lákics Balázs és 


Hazajönnek a srácok délután, és rettenetesen éhesek. Persze nem akarnak leülni az asztalhoz, mert valahol a gyerekszobában akarják folytatni azt, amit megbeszéltek az iskolában, vagy a téren, leginkább egy órát a számítógép előtt akarnak ülni, és tolni a Minecraftot. Persze, legyen vacsora, de had egyék bent a szobában, lécci, lécci, lécci.
Én még mindig örülök a tavasznak, még mindig különlegesnek érzem amikor megpillantom a zöld lombokat, pedig már egy pár hete így van ez, még Budapest belvárosában is kizöldült ami megtehette. A Hunyadi téri piacra járunk zöldségért, meg újabban “parkozni” is, gyönyörűen felújították, érdemes megnézni, lett szökőkút, csodás kis pavilon, ahol szombatonként élő zenét játszanak, jó a játszótér, a fűbe le lehet ülni, mert egyelőre még nincsenek benne olyan dolgok, amik kedvét szegnék az embernek, és remélem ez így is marad! A kinti “őstermelői” piacrész pedig annyira hangulatos lett, hogy szinte el se hiszem! Hatalmas, kinyitható, csíkos napernyőket ettek a piac fölé, és az asztalok is megújultak. Amikor valaki árul, akkor felhajthatja, különben nem foglalja a helyet. A városban a tavasz legbiztosabb jele, ha piacon előbb megjelenik a hónapos retek, az újhagyma, majd a spárga.
(Borsócsíra-saláta)

Remélem van kedvetek kicsit kimozdulni pünkösd hétfőn! “Kölcsön kaptunk” egy valódi tanyát, kölyök pulikkal, mangalicákkal, bárányokkal, kacsákkal, vályogházakkal, és ami a legizgalmasabb, négy kemencével. Ha valami földesúr felesége lennék, és szakmámat tekintve HTB mint nagyanyám volt, – földesúr nélkül, akkor tuti minden nap kemencében sütnék főznék: lassan készülő ételeket, amihez idő kell, amíg összeérnek az ízek, az enyhe füstösséggel, a fa illatával. Kemencében sütni idő, várakozás, majd öröm, amikor elkészül. Igaz a mondás, kemencében és szabad tűzön minden jobb.
RÉSZVÉTEL: