A december fénypontja a konyhában egyértelműen a rugelach sütés. Hanukától karácsonyig jó pár alkalommal elkészül, akkor vagyunk szomorúak, ha a két ünnep egyszerre van, mert akkor rövid a rugelach szezon. Ez a mostanra szinte amerikaivá lett sütemény, ami persze főleg New Yorkban divatos, eredetileg román és lengyel zsidók étele volt. Manapság krémsajttal készül a tésztája, de régen tejfölt használtak hozzá. Kipróbáltam egy tejölös változatot is, de azt kell mondjam, semmivel se könnyebb azzal a változattal dolgozni, és a végeredmény menthetetlenűl ellaposodik, az íze viszont hasonlóan finom. Hogy mennyire kedvelt a rugelach, mi sem mutatja jobban, mint hogy New York legjobb rugelachját állítólag Alvin Lee Smalls, egy fekete fickó készíti Harlemben.
Sajnos Magyarországon még jó rugelachot nem ettem (természetesen házit igen, a boltira gondolok), sok helyen azt gondolják, hogyha valami hasonlít egy rugelachra, de más a tésztája, az is jó lesz. Pedig a tészta a lényeg. Igen, macerás vele dolgozni, nagyon ragadós, és sietni kell, nehogy a vaj kiolvadjon belőle, de ha kimarad belőle a krémsajt, amitől annyira lágy, akkor az csak egy édes tekercs lesz, de semmiképp nem rugelach.
Kedvencünk mostanában a karamellás-marcipános-mandulás változat, de azért továbbra se vetjük meg a baracklekváros, csokis alapművet sem. Vigyázat, tömény, addiktív, és elképesztően finom kalóriabomba következik. Majd januárban diétázunk.
Karamellás, marcipános rugelach
Hozzávalók a tésztához:
30 dkg Philadelphia krémsajt
30 dkg szobahőmérsékletű vaj (nem margarin!)
15 dkg porcukor
37 dkg liszt
csipetnyi só
A tésztát robotgéppel gyorsan összedolgoztam, majd fóliába csomagolva egy éjszakát pihentettem a hűtőben.
Hozzávalók a töltelékhez:
20 dkg natúr marcipánmassza
20 dkg tejkaramella (puha)
20 dkg mandulaforgács
1/2 narancs reszelt héja
2 tojás enyhén felverve
5 ek fahéjas-vaníliás porcukor
A tésztát négy egyenlő cipóra osztottam, majd erősen lisztezett deszkán kör alakúra nyújtottam. Nagylukú reszelőn lereszeltem a marcipánt, és késes robotgéppel felaprítottam a karamella cukrokat. Egyenlően meghintettem vele a tésztát, majd az előzőleg enyhén megpirított mandulával is megszórtam. Pizza vágóval (sokkal jobban lehet vele dolgozni, mint a késsel), nyolcfelé vágtam a köröket, úgy, hogy egyenlő háromszögeket kapjak. Feltekertem őket kifliszerűen. A tetejüket megkentem tojás, és tej keverékével, majd azt is megszórtam fahéjas cukorral. Előmelegített 180 fokos sütőben 25 perc alatt sütöttem meg. Kicsit kifolyt a megolvadt karamel, de ez nem probléma, sőt, az is nagyon finom!
Elképesztően igényes könyvet jelent meg a napokban, 
Bírom Jamie Olivert, magával tud sodorni a lelkesedése, bármit csináljon is: ha épp vendégül látja a barátait, másnapra nekem is kedvem szottyan társaságot hívni, ha épp a kertjében dolgoztat az emberével, akkor én is felhívom a sajátomat, hogy mi újság a salátákkal. Ja, nincs is ilyen emberem, csak vicceltem. De nagyon szerettem, amikor az iskolai menzát igyekezett megreformálni, és tetszett, vagy inkább megdöbbentett, amikor konyhai analfabétákat tanított főzni, és azt tervezte, hogy piramisjáték szerűen elterjeszti egész Angliában mondjuk a lasagne receptjét. 
Bolognai lasagne krémsajttal
Nemrég egy szuper baráti társaság kért meg, hogy az egyik tagjuknak legyek a szülinapi ajándéka, jobban mondva nem is én, hanem a főztöm, amit meglepetésként az ünnepelt konyhájában kellett elkészítenem, mire hazaért a munkából. Legalábbis egy részét, vagyis kedvencét, a flódnit. Így mikor kinyitotta a lakásajtót, kellemes süteményillat fogadta, és a rettegő blogger, vagyis én.
Sok krémsajt recept lesz márciusig, hetente egy, köszönet érte a Philadelphiának. És most egy játék is:
Bukta Imre: Konyhában | In the Kitchen, 2009, vászon, olaj, 120 x 150 cm, Rimár Péter tulajdona
Mi különben is gyakran járunk Egerbe, Budapesttől csak másfél óra kényelmes tempóban, a belváros gyönyörű, órákig el lehet sétálgatni benne, a hogy várról ne is beszéljünk! Ha elfogadtok egy tanácsot, reggel induljatok, és reggelizzetek a sétáló utcában (Széchényi utca ez is, mint a kiállítás) a rétesezőnél, a túrós is kiváló, de a mákos meggyes volt a kedvencünk! Kiállítás után az Imolában ebédeltünk, és most kivételesen jöttünk is haza, hétköznap lévén, de máskor mindig felautózunk a Bükkbe, és egy hatalmasat kirándulunk. Elég Felsőtárkányig elmenni, de akár Lillafüred is lehet a cél, egészen biztosan állíthatom, hogy Magyarország legszebb útja az a pár kilométer, ami összeköti Egert Miskolccal a Bükkön át!
Szinyei Merse Pál, Zöldséges csendélet, Still Life with Vegetables, 1863, vászon, olaj, 31,5 x 26 cm, Kellékkereskedelmi Üzletház tulajdona
Kukucs!
Krémes mártás, lassan sörben főtt hús, nagyon csípősen, kicsit édeskésen, igazi novemberi vacsora. Olyan pasifogó étel, legalábbis azok a férfiak, akiknek ez készült, szinte könnybe lábadt szemmel dicsérték, és nem is olyan finom célzásokkal utaltak arra, hogy minden munkanap végén valami hasonlót szeretnének vacsorázni. Na persze nálunk se sikerül minden este ilyen férfiasra, de miért is kéne mindig így lennie, hiszen akkor semminek nem tudnának így örülni a teremtés koronái. 
Nem gondoltam volna, hogy idén még ekkora boldogság ér, mint amikor megláttam, hogy megjelent az első magyar nyelvű River Cottage könyv a 
“Hugh Fearnley Whittingstall díjnyertes író, médiaszemélyiség: a szezonális termények fogyasztása és a lelkiismeretes állattenyésztés rendíthetetlen harcosa. Tizenöt éve készít és vezet műsorokat a brit Channel Four televíziós csatornán, ez a hatodik River Cottage könyve.Korábbi munkái közül a The River Cottage Cookbook cíművel elnyerte a Glenfiddich-díjat. A The River Cottage Meat Book és a The River Cottage Fish Book egyaránt megkapta az André Simon-kitüntetést, a The River Cottage Family Cookbook pedig a Gasztronómiai írók Szövetsége az év szakácskönyvének választotta. A Guardianben hetente olvasható receptrovatot vezet. Hugh családjával Devonban él, egy kőhajításnyira a River Cottage HQ-tól, ahol ő és csapata tanít, valamint különféle rendezvényeken fejezik ki a helyi, szezonális alapanyagokból készített ételek iránti szeretetüket.”
Közeledik Hanuka, jön a fánk szezon, kicsit utánaolvastam a fánk történelmének.
Az első nyomtatott fánkként emlegetett recept állítólag 1803-as, és egy angol szakácskönyvben található, de hát hol van az a zsidó fánkokhoz, amit már ezer évvel ezelőtt is biztosan sütöttek. Igaz, ezek a fánkok még igazából sült cipók voltak, de mára bizony fánkká alakultak. Nem meglepő módon, az amerikai fánk nem igazán hasonlít a nálunk szalagos fánkként ismert fánkra.
William Rosenberg (1916-2002) fia, találta ki, hogy milyen jó lenne, a gyárak környékén egy-egy parkoló teherautóból fánkot és kávét árulni a munkásoknak Dorchesterben, Massachusettsben. Komoly, 40 százalékos haszonra tett szert ezért 1948-ban elindította a Kettle Quincy nevű fánksütödét. Két évvel a nyitás után Rosenberg megváltoztatta az áruház nevét Dunkin ‘Donutsra, 1963-ban már 100 Dunkin’ Donuts üzlet volt szerte az országban, majd 1979-ben már 1000. Mire a Rosenberg meghalt 2002-ben, már több mint 5000 Dunkin ‘Donuts üzlet volt szerte a világban, köztük mintegy 40 kóser. A cég közel 40 országban 2 millió ügyfelet szolgál ki naponta. Tőlünk jó pár éve kivonultak, ami egészen biztosan jótékony hatással van a testsúlyunkra.