Egy tortát szerettem volna ma feltenni ide a blogra, de a torta nem akarja. Remélem megembereli magát, és holnap sikerül!Addig is egy kis “fingerfood”.
Azzal szerintem mindenki egyetért, hogy a legjobb falatok gyakran a véletlen művei. Ilyen ez a fügével és dióval töltött chili is. Tegnap este felszaladtak a barátaink két üveg bor, egy kiló langyos kenyér, egy bögrényi illatos libazsír, és egy csokor rózsa kíséretében.
Nem volt itthon annyi étel, hogy mindnyájan ugyanazt tudtuk volna enni, és legnagyobb döbbenetemre se lilahagymát, se újhagymát nem találtam a hűtőben a zsír mellé.
Egy hete várta viszont a chili, hogy történjen vele valami. Amikor betettem a kosárba, még gyönyörű, friss zöld szára volt, ez azóta kicsit tönkrement, de maga a paprika még mindig frissen roppanós maradt.
Dió mindig akad, általában füge is, de ha az nem, akkor lett volna mazsola. Gyorsan összecsapkodtam a késes robotgéppel ugyanannyi diót, mint fügét, tettem hozzá egy kanál sajtkrémet, hogy valami összefogja, de lehetett volna bármi más is helyette. Ezt a masszát töltöttem a chilikbe.
Libazsíros kenyér mellé isteni!
(Az más kérdés, hogy a bor akár sör is lehetett volna, mert lezsibbadt az összes ízlelőbimbónk, de mindegy!)
Új kedvenc született.
