A Bolonyai spagetti igazi világkedvenc. Pár hónapja olvastam valahol, (sajnos elfelejtettem, hogy hol) hogy tízezer megkérdezett európai fiatal közül több mint háromezer úgy gondolja, hogy ez az étel a világ nagy részén kapható, kb. ugyanúgy, ugyanabból a hozzávalókból készül, ezért nyugodtan merné rendelni bármelyik étteremben. Azért én nem vagyok ennyire biztos ebben a dologban, de a nevét tényleg nagy valószínűséggel mindenhol ismerik.
Akárhol jártam eddig, mindenhol kapható volt valami, amit ezzel a névvel illettek, és az emberek többsége szereti. Nem is csoda, csupa remek dolog van benne jobb esetben! Hús, zöldfűszer, bor, paradicsom, a tetején sajt… Egyik apai nagybátyám Angliában él, olasz feleségével Annával. A család igazi „multi-kulti” família. Van benne ír, olasz, magyar, tót, és még ki tudja milyen keverék?! A negyedik fiú születése után gyorsan örökbefogadtak három fekete kislányt. Egyszer náluk ebédeltem, nagynéném „csak” tíz főre készült. Ragu volt bőven, de spagetti csak éppen, hogy elég. Persze miután asztalhoz ültünk szinte rögtön megszólalt a csengő, és még hatan érkeztek. Ez egy valódi nemzetközi családnak nem lehet probléma, tíz perc alatt az asztalra került egy nagy tál nokedli : ) Szerintem minden magyarnak furcsa volt a „Nokedli Bolognese”, de senki arcán nem láttam döbbenetet. Anna nagyon jól főz, és ki is használja a szomszédok gasztronómiai tudatlanságát. Egyszer jó magyar módszer szerint pálinkát főztek otthon. Persze az egész utcában lehetett érezni a cefre szagát, amit egy pár nap után szóvá is tettek. Nagynénémnek nem okozott fejfájást a válasz megadása: Igazi magyar különlegesség készül!
Minden szava igaz volt.
Hozzávalók:
50 dkg darált marhahús
20 dkg felszeletelt gomba (általában sampion gombával készül, de aki jót akar, próbálja ki vargányával)
Egy nagy fej hagyma kockára vágva
Pici zeller lereszelve
Egy kis szál sárgarépa lereszelve
Jó sok fokhagyma
2 jó minőségű konzervparadicsom (nyáron, amikor van igazi jó paradicsom, érdemes azt használni, miután lehúztuk a héját)
2 dl száraz vörösbor
Olívaolaj
Friss bazsalikom
Friss rozmaring
1 babérlevél
Szárított oregánó
Só, bors
A hagymát olajon megdinsztelem, erre dobom a húst, majd a gombát. Miután ezeket összepirítottam jöhet a paradicsom és a fűszerek. A fokhagymát és a bort a legvégén teszem bele, ezekkel már csak egyet rottyan és kész. Tetejére a parmezán sajt a legjobb, de végszükség esetén bármi megteszi.
(A többi recepttel ellentétben, ez nem kóser, ugyanis a tejeset tilos a húsossal keverni. Erről majd egy másik postban bővebben)
Egyszer évekkel ezelőtt, mikor hazaértem a munkából, a férjem azzal fogadott, hogy hallott egy nagyon finom krémleves receptet a rádióban, szerinte mi is főzzük meg. Hegyi Barbara mesélte, ő pedig Törőcsik Maritól tanulta. Akkor nem csináltuk meg, azóta pedig elfelejtettük. Összesen két hozzávalóra emlékszem, a kukoricára és a Camping sajtra. Egy szó mint száz, csináltam ma egy levest, de elég gyengécske lett. 
Gyorsan sütni kellett hozzá egy pár kovászos kiflit, füstölt sajttal és chillivel. Igy már finom a leves, de ez csak a feltét érdeme. Nem ismeri valaki az eredeti receptet?
